Közös udvar 27.

          Viktor, számolgatni kezdett, számolgatta a kilómétereket, előbb a magyar határig, ami nem több mint tiz kilóméter, aztán hozzáadott még vagy hatszázat Hegyeshalomig, meg még egy pár kilómétert, de azt már osztrák teületen ,Nickelsdorfig. Borzasztó egyszerünek tünt igy  elméletben eltünődni az utazáson, és percek alatt túllenni a határárkon , a senkiföldjén, de legalább kétszer, és ott máris elébe tárul a szabad világ, a szabad embereivel, és a szabadság lehetőségeivel . Még rágondolni is jó volt, és szinte lubickolt a boldogságban, ameddig agya, ezt az édes, eddig szinte elérhetetlen lehetőséget pátyolgatta. Ám amikor elmult a varázs , és a valóság visszatéritette mindennapi életében, szomorúság keritette hatalmába --mi lesz ha nem sikerül? De ílyenkor megjelent Bözsike mosolygós, egy kissé kacér arca, amit annyiszor volt alkalma megcsodálni  szerelmeskedésük alkalmával. Bátorság szállt belé -- ezért az  asszonyért, a szabadságért és magamért teszem meg, és bizom benne, hogy ebben az Isten is a segitségemre lesz!

          Aztán számolgatni kezdte az időt a hónapokat heteket , napokat , hogy mikorra időzitse az indulást. Már megvolt a hónap és megvolt a hét,  sőt a nap is. Május elseje estéjére tervezte az indulást, mert tudta , hogy ilyenkor a katonák mindkét oldalt egy kicsit lazábban őrködnek, mert ilyenkor , némi italhoz is hozzájutnak , és amikor megkóstolták akkor képesek, ujabb és ujabb adagokat beszerezni, sőt olyan esetről is hallott-- igaz nem ezen a határátkelőn történt-- hogy a határőrkatonák ,  a románok meg a magyarok együtt mulattak, tisztjeikkel együtt, a határon meg csak az nem ment át aki nem akart.De hát erre nem volt mit számitani, hanem inkább arra amit ő maga is megtapasztalt egy korábbi alkalomkor.

         A számolásnak itt még nem volt vége , mert megkellett számolja azt a pénzt is amit az utóbbi tiz hónapban összekuporgatott, egy szinte remeteszámbamenő életmóddal -- ami annak előtte  egyáltalán nem volt rá jellemző.Talán ekkor vette észre magán a változást először, mert ha annak előtte, szerette a változatosságot, nőben, italban, életmódban és bármiben, akkor most a megállapodásra , az állandóságra vágyott! És ezt olyan elszántsággal tette , hogy őmaga sem jött , hogy elhiggye magáról , pedig boldogan tapasztalta meg , hogy a saját számitásai szerint már szinte elegendőnek mondható az a néhányszáz feketén vásárolt dollár, amit a legnagyobb titokban dugdosott, mert ha rájött volna valaki és beköpi, akkor már azért kapott volna néhány hónapot , hogy valutát birtokolt. Viktor előtt kezdett összeállni a kép, úgyannyira , hogy sokszor arról álmodott, hogy Bözsikével sétál,   a Holt tenger partján, majd kergetőznek, és végül fürödnek egy nagyot a tenger sós vizében.Máskor meg  egy ismeretlen templomban látta Bözsikét mennyaszonyi ruhában, amint éppen  őfelé repül , de sohasem éri el. Ezek az álmok olykor boldoggá tették, máskor meg elszomoritották.Aztán megállj parancsolt kóborló elméjének, és minden erejével kivándolási utvonalára koncentrált, és igyekezett beszerezni az átjutáshoz szükséges kellékeket. Még nem döntötte el, hogy báránybőrt huzzon magára vagy valami vadállat bőrét, mondjuk farkasmaszkot, vagy egszerüen csak a katonaságnál tanult kuszást  alkalmazza. Mert mindegyiknek meg volt a maga veszélye. A farkast lelőhetik , mert vadállat, a bárányt is mert ehető, ha viszont kúszik, akkor annak  egyértelmü  nyoma van. Ez a rész még megoldásra várt , de ötletszintjén már az is megvolt. 

           Május elsején estére  egy eléggé kopottas  kézi táskába gyömöszölt egy kis ennivalót, és egy timártól vásárolt nagy báránybőrt, amivel elindult a nagyvilágba, anélkül , hogy szólt volna a valaki idegennek. Erről az akcióról , csak bátyám tudott, és senki más. Viktor , éppen úgy mint máskor  a lakáskulcsot a lábtörlő alá tette,majd  kipróbálta , hogy jól bezárta -e az ajtót. A kapuból még visszanézett a közös udvarra, ami számára  Bözsikén kivül semmit sem jelentett.Éppen alkonyatra ért a határ közelében, amikor az ember szeme még a világossághoz alkalmazkodik, és az esti félhomályban még a fiatal szem is gyengén lát. A határároknál megpihent, mert megkellett várja mig elvonulnak a járőröző katonák.