- Psszt! – bökte oldalba Endrét a mellette ülő Tokay. Endre a füle botját se mozdította, gépiesen körmölt tovább, ám hogy megint egy novellán dolgozott e vagy csak nem akart lemaradni a táblára felírtakról, nem tudni. Amióta Cigány Laci, Saroksár hűbérura, lehúzta ( sőt a lehúzás még bók is az esetre) Endre műveit, azóta mindig olyan ingerült, ha megzavarják alkotás közben. Talán jobb is, ha nem firtatjuk a Maestro dolgait, amíg ír. Tokay várt még egy pillanatig, hátha történik valami
Semmi.
Sebaj, van még elég párizsis szendvicse, majd elnyammog egyet óra közben. Mohamed Özil, az anyanyelvi német tanár, úgyis Baszkföldivel vitázik, szigorúan németül, hogy a gyros vagy a kebab volt e előbb.Miközben vette elő a zsemlét Tokay, feltűnt, hogy Fleiß az óra eleje óta nem mozdult meg. Másnapos lenne? Ugyan, ennyire soha nem ütné ki magát ( máskérdés, hogy az évekig tartó edzésnek köszönhetően, ma már ki se tudná így ütni magát .. ) Talán a magyar esszéjén dolgozott egész éjjel, amit két héttel ezelőtt kellett volna beadni? Akár. Tény, hogy Fleiß sosem volt valami szorgalmas, sőt egyesek úgy gondolták genetikailag van belékódolva a lustaság. Azonban az már több mint gyanús, hogy a tanuló egyszer sem emelte fel a tekintetét a német tanárra, hogy jól kiröhögje az öreg vállig érő göndör haját. Sőt, mikor jött be, hisz az első két órán nem is volt ott! Tokay jobban végigmérte az osztálytársát és rádöbbent
Fleiß tegnap óta nem mozdult ki a 228-as teremből... Jobban belegondolva egész természetbarát módszer ez az iskolába járáshoz, még ha kicsit fura is. Tokayt azonban nyugtalanította a helyzet, úgyhogy kissé bátortalanul, de feltette a kezét. Percekig fent kellett tartania, mire a tanár kiszúrta, hogy Baszkföldin kívül más is szólni szeretne ő hozzá.
- Tanár úr, Tanár úr!!!! Fleiß-al valami nincs rendben
- És? – felelte egyhangúan Özil, aki mintha ingerült lenne – ezért kellett engem félbeszakítani?! Csinálj vele amit akarsz – majd odafordul Baszkföldihez – Nos hol tartottunk? – Tokay közben odaosont a kábult sráchoz, és kitapintotta a pulzusát.
Szokatlanul lassan vert a szíve. Noha Tokay nem végzett a Sote-n vagy egyéb orvosi egyetemeken, de érezte, hogy ez nem természetes. Előkotorta a zsebéből a telefonját, majd pedig kikéretszkedett a mosdóba, hogy onnan értesítse a mentőket.
20 Percel késöbb Fleiß egy mentőskocsiban feküdt két ápolóval, és a kórházban tartottak. A helyszíni vizsgálat alapján nem tudtak semmi biztosat megállapítani. Természetesen a hozzátartozókat azonnal értesítették a történtekről... Vagy legalábbis értesítették volna, ha Fleiß szülei vették volna a fáradtságot, és felvették volna a telefont. A német órát követően megindultak a találgatások az ügyben, hogy Fleiß vajon mit szedett össze, hogy ennyire rosszul lett. Többen csak  kétheti iskolaundorra gyanakodtak, mondván csak beszedett pár tablettát, hogy megússza az aznapi matek dogát.
Tévedtek  ez ügyben
Fleiß másnap elhalálozott, a halál okát pedig senki sem tudta. Mintha a szervei egyszerűen megunták volna a feladatukat, és menetrendszerűen leálltak.  Az orvosok jobb ötlet híján csak ennyit írtak a jegyzőkönyvébe:
Halál oka: Lusta lett az élethez