A tolvaj

           Itt van ez az Iveco,vadonatúj és úgy szalad akár egy kiskocsi. És olyan halkan is. Tiszta élvezet benne dolgozni. Itt van hátul ez a kis fekvő hely, hát nem mondom hogy  mindig egyedül  alszom benne.  Van egy csajom, akit mindig felkeresek - ő az állandó nőm, és ha közbe  még akad valami, és meg kivánom akkor , őt  is beeresztem a medvebarlangba. De nem igen szoktam. Csak igy hivom, ezt még csak Helga tudja. Helga egy  német cég  alkalmazottja, ahova legtöbbet szállitok. Most éppen töle jövök, üresen. Eresztem egész jól, mert már a villanyoszlopokat léc keritésnek  látom, úgyhogy vissza is veszek a tempóból, és beállok én is a sorba, csak olyan száz, százhússzal jövök.

            Hüvös, esti szél kergeti a hulló faveleket. Némelyikük megelőzi az autót, majd lassan elmarad. Megvizsgalom  a kilincsblokkolót, majd miután megállapitom hogy rendben van, feljebb húzom az ablakot. Összeborzongok. Gondolataimbam otthon vagyok. Elfog a honvágy - nem biztos hogy jó mesterséget választottam, Egy kicsit gyakran gondolok haza, igen a Tisza , az is milyen gyönyöru ilyenkor. Partjain, a szivárvány minden szinében pompáznak a fák. A cinóber vöröstől a mély barnáig.Imitt -amott , még zöldet is látni, emlékeztetöül, a lassan búcsúzkodó nyárnak.

             Nickelsdorf következik, alig érek a helységig és máris magyar hangokat is hallok. Jól esik a fülemnek. Pedig ezek  éppen elhagyni készülnek Magyarországot.Én meg alig voltam távol, két  hetet. Sokkal többnek tünt. Még van vagy ötszáz kilóméterem, Félre húzok, és leállok. Talán, ennem kellenne valamit, pihenni is kéne, mert ha nem, akkor nem tudom végig vezetni ezt ötszáz kilóméteres távot. Na nézzük csak, mi is van. Van egy kis sertéshús konzervem, , paradicsom, paprika - jó lesz az. 

              Szelem a sertéshúst,  felaprítom a paradicsomot,paprikat - lassan komótosan rakom a számba. Azt hittem jobb  étvágyam lesz. Persze az is lehet , hogy   evés közben jön meg az étvágyam. Jártam már igy. Trapézalakura  vágom a húst, és a paradicsomat is. Egy kis  sikmértan... Mennyi a trapéz szögeinek összege?- tudom hát persze hogy tudom. Meg szomjaztam -- nem is csoda elég zsirosokat ettem. Elindulok a kút felé a kis korsómmal, de előbb teleszivom magam, és csak azután engedem meg a kis korsómat. Visszafelé jövet egy gumilabdát látok az úttesten. Csak éppen bele pöccintek hogy lemenjen a járdára, mert időközben a kocsimat kerülgeti egy illető.

              Jo napot ,köszön rám  - amint közelebb érek. Fogadom, de egy kis fenntartással. Azt szeretném kérni- tér rá a lényegre -- hogy vinne el darabon. Nagyon szépen kérem. Nagyon kevés csomagja van, ugyan mit zavar az engem, ha felveszem, legfennebb meg tudom hogy mi minden történt ezalatt a két hét alatt, amig távol voltam.

              Kinyitom az ajtót és beülünk, Inditok és szépen rátérek az utazó sávra. Eddig hallgat. Kóbor kutyák kaját kajtatnak , ha meg kapják akkor tovább állnak.

- Messziröl jön?-kérdi.

- Hát elég messziröl - Németországból.

- Üres vagy tele?

- Üres

- Akkor most könnyen jön.

- Igen.

- És maga ?

- Rám néz, a szeme zavart egy kicsit, de hamar lehiggad.

- Ne ijedjen meg. Nem válaszolok egyből, mert még elkéne rendezzem a gondolataimat. Ugye megérti.  Most kezdtem, csak  nem érteni! Teljesen normális ember, és azt mondja hogy várjak egy kicsit, és meg fogja mondani. Kissé furcsának találtam, és azon kezdtem gondolkozni, hogy hogyan szabaduljak meg tőle.

- Később meg szólal: Tudja, nem rég raboltam ki a testvéremet.

- Hogy , hogy kirabolta?

- Csak úgy egyszerüen kiraboltam, mert volt valami elszámolnivalónk, és ő becsapott engem,  én erre fel kiraboltam. Megis vertem. Jajj istenem,vajon nem halt meg.

- Hogy hogy nem halt meg? 

- Szóval, az úgy történt, hogy találkozót beszéltem meg vele itt a városban, a lakásán, és meg vertem, a pénzét elvettem, és az emeleten a lépcső házban leütöttem.

- És miért halt volna meg?

- Hát , azért mert pontosan a lepcsőház tetején ütöttem le, de már rohantam és nem volt időm, hogy megnézzem.

             Egy pillanatra elvesztettem, a józan itélőképessegemet, és mivel hogy más nem jutott eszembe semmi, egy  óvatlan pillanatban, leütöttem a kerékkulcsal.

És akkor, belémhasitott a fajdalom  tudatára ébredtem, hogy mit tettem.és nem tudtam hogy mit cselekedjek. Hiszen ilyet még sosem tettem. Elszédült, megnéztem   hogy van. A fején egy dudor van, de nem túl nagy - ébredezni kezdett - csak lassan pajtás még nem értünk el a határig. Azt gondoltam hogy, hogy a határon leadom. Az egyik bodé  mellet egy csapat gólyatáborozót véltem fel fedezni. Szólt a zene, és a fiuk lányok ütemesen ugrabugráltak.  Az utitársam még  mindig nem mozdult, és  mar közeledtem Nickelsdorfi határ átkelőhöz.  Ott viszont, mikor meg látta, hogy mit akarok, kiugrott, az autóból, és elis esett, én nekem csak annyi érkezésem volt, hogy elkiáltottam magam, "fogják meg, rabló". Ekkor már a határőrök is "szagot fogtak" és gyors egymasutánba vetették magukat a rabló után. A rablót utólérték, és földre teperték. Legelöször a táskát ellenőrizték. Hihetetlen mennyiségü pénz volt benne. Aztán engem is megvizsgáltak. Mindent rendben találtak. A müszer falon  találtam egy doboz kekszet, azt kezdtem elégedetten rágcsálni.