Közös udvar 29.

          Kora  délutánra járt az idő amikor Viktor megébredt. A rekettyés bokrain keresztül szemébe sütött a nap. Gyomra korgott kegyetlenül, ezért a táskája után nyúlt a feje alá, de a táskát nem találta. Egy kicsit megijedt, mert arra gondolt , hogyha nincs, akkor valaki elvitte és  már tudnak róla, sőt az is lehet , hogy már el is indultak hogy rá hozzák a rendőrséget határőrséget. Kiverte a veriték, és rettenetesen gyötörni kezdte a szomjuság is. Felállt , körülnézett, és azt vette észre , hogy három kistestű kutya táskáját marcangolja olyan nyolc-tiz méterre tőle, de még nem sikerült kinyitniuk a táskát , pedig erősen ingerelte őket a szalonna és kolbász szaga. Ahá-- kapcsolt Viktor, hiszen arra ébredt fel , hogy kicibálták a kutyák bőrtáskáját a feje alól. Elijesztette a kutyákat, akik vonyitva menekültek  egy kis település irányába.

          Örült Viktor, hogy megvan a táskája, és mégjobban annak , hogy a kutyák nem tudták kinyitni, mert akkor bizony ennivaló nélkül maradt volna, itt a nagy semmibe. Hozzáfogott enni, és arra gondolt , hogy most bizony nem madárlátta kaját , hanem kutyalátta kaját eszik. Túl sokat mégsem tudott enni, mert úgy gyötörte a szomjuság, hogy a száraz kenyérfalatok egyáltalán nem akartak lecsúszni a torkán. Sürgősen viz után kell nézzek!--mondta magának, és válogatni akart a lehetőségek közül , de rájött , hogy lehetőség egyetlen egy van , ha be megy a faluba, és az első háznál kér egy pohár vizet.Annyira szomjas volt  ,hogy már gondolkodni sem tudott és nem is akart , csak vizet akart, de azt nagyon  hamar és minél többet .

          Beért a falu végére és az első udvarra benyitott, ahol egy idős asszony éppen a majorságnak  szórt valami ennivalót. Igenám , de alig köszönt , és még el sem kezdte mondanivalóját, amikor három apró kutya rohant az irányába. Ekkor egy kicsit visszalépett a kapun kivülre, és megkérte az asszonyt hogy adna neki egy pohár vizet. De az asszony-- miután, jól megnézte-- rákérdezett  kinek az ija-fija maga ?-- hogy pohárral kér , talán egy bádog nem is lesz jó? Vagy azt hiszi , hogy  húsvét van , ami elmult , de pünkösd még nem jött el , a karácsony meg hol van még. Mert tudja meg , hogy mi pohárból csak a nagy ünnepeken iszunk, és akkor nem vizet!  Ahogy az asszony elmondta a mondókáját, a kutyák is elkezdték csóválni a farkukat, és úgy tettek mint akik ismerik az ismeretlent. Az asszony bebocsátotta Viktort, majd oda szólt neki -- Ott a kút, a bádog meg a lócán a fa alatt, húzzon magának friss vizet , aztán igyon csak, amennyi jól esik! Viktor friss vizet húzott magának , és hamar leguritott két bádoggal , és örökre, egy életre,  megtanulta , hogy ezen a vidéken a vizet bádogból és nem pohárból isszák. Szépen megköszönte a vizet, és az Isten áldja meg-gel  elköszönt. A kiskutyák farkcsóválva a kapuig kisérték.

          Elindult, továbbra is nyugati irányba, és közben azon gondolkodott , hogy jó lesz , ha elhagyja a városi modorát és egy kissé vidékiesre veszi a figurát , mert most már azt is látta , hogy nem csak a ruhája feltünő , hanem a modora is. Aztán arra is gondolni kell , hogy addig megy ameddig csak bir , de estére  jó volna valahol meg pihenni , ha nem is egy pihe ágyba, de egy  szalmazsák, de annak hiányában , egy szalma vagy szénakazal is megteszi. Ahhoz viszont semmi kedve nem volt , újabb házhoz térjen be, hanem inkább azt választotta, hogy kint a mezőn  a levágott szénarendek közé fészkeli be magát. De a lefekvés ideje még messze volt, és még nagyon szeretett volna minél messzebb érni a nap hátralévő részében. 

           Bözsike is számolt, a messzi Hajfa külterületén, ő nemcsak  a napokat számolta, hanem a tyukokat és a tojásokat is. Mert minél több volt a tojás, és kevesebb a tyukelhúllás annál több pénz került a közös banszámlára , amiből , mielőbb ő is részesedni akart. Ezt az igényét be is jelentette főnökének, aki azonnal megmondta , hogy már kevesebb mint két hónap és jogosan hozzájuthat jövedelméhez. Hogy az mennyi ,azt nem illett a főnöktől megkérdezni, ezért egyik kollaganőjét kérte meg , hogy tájékoztassa ezirányban egy kicsit,  mert ő egyáltalán nem tudja, hogy  hogyan müködik ez! Az az igazság , hogy eddig nem is nagyon érdekelte , mert azt látta , hogy mindenki megvan elégedve, és aki elmegy ,egy-két, esetleg három hétre  az mind pontosan vissza is érkezik és elégedetten folytatja a munkát.

          A kolléganő először megkérdezte , hogy belföldre, vagy  külföldre akar menni , mert ha külföldre akkor dollárba kapja a fizetést. Azon az éjszakán Bözsike Viktor felől álmodott, és nem is akármit!