Most vagy soha többé

                                                2.

          Hirtelen elszakadt a múlt barátságtalan gondolatától.

   Testét minden egyes részében átjárta a hidegrázás, amikor az érkező labda arcon találta. 

     Ettől megtorpant és igyekezett nem elesni, hanem megmaradni mindkét lábán.    Persze megszédült és az ütés alaposan felidegesítette. Futva indult a labda után, ami egy Szolnoki középpályáshoz pattant.    Ezzel már csak az volt a probléma, hogy egy nála jóval technikásabb és fürgébb sráchoz került a játékszer.     Először, könnyedén hárította Tímár becsúszását, majd egy higgadt labdaérintéssel átemelte Kádas felett is.     Ez után még Rudolfot is faképnél hagyta a tejfölfejű kék mezes focista.    Semmi perc alatt, három ellenfelét cselezte ki.    Határozottan közelített  a hazai kapu felé, olykor fel-felpillantva arcba lógó szőke hajtincsei mögül.    Lehetséges, hogy egy távoli lövést fontolgatott, amelyet a kapuban álló Vilmos már ki is szagolt.

- Menjetek már rá gyerekek, nem hiszem el, miért álltok földbegyökerezett lábakkal, ez nem egy adóellenőr, hanem az ellenfél! - üvöltötte a baseball sapkás kapus, olyan laposan begörnyedve, mint aki négy kézlábon álló medvét készült eljátszani.     Mindenesetre a határozott kiáltás, nem hozta meg végül a gyümölcsét.    A Szolnokiak uralták a mérkőzés elejét, legalábbis a magabiztos labdabirtoklásuk ezt igazolta.     Egyik hosszabb passzt ívelték át egymásnak a másik után.    

      Levegőben és a földön is megverték ellenfelüket.    Pontosan adogatták egymás között a labdát míg a hazaiak egyre ingerültebbé válva, próbálkoztak a labda megszerzésével.   S ezzel egy időben a vendég szektorban tomboló Szolnoki drukkerek hangja is élesebben kezdett harsogni.    Szinte jobban lehetett őket hallani, mint a hazai szurkolókat.     Ettől azonban még jobban megnőtt a  focisták önbizalma.     Elhatározták, hogy megpróbálkoznak néhány távolabbi kapura lövéssel.    Így is lett.    Az első lövés, huszonegy méterről, egy rendkívül pontos mély passzból született.   Gól azonban nem született.    Csupán az volt vele a probléma, hogy erőtlen volt.   Vilmos könnyedén bekebelezte. A mellkasához szorította és ráfeküdt. Ez idő alatt kikáromkodta magát, hiszen alaposan szabadon hagyták társai a kapu előterét, ahelyett hogy szorosabban védekeztek volna.

         Felpattant, megigazította a sapkáját és lerakta maga elé a labdát.  Már tudta is hogy kinek fogja ívelni.    Kádas mellkassal vette le a  játékszert. Mögötte ketten is tartózkodtak az ellenfél játékosai közül, így azt minél előbb tovább kellett perdítenie Rudolfnak. 

         A passz lassú volt és pontatlan, de a szívós csatár idejében befutotta, mielőtt azt még elcsíphették volna a Szolnokiak.   Persze forgolódnia kellett ahhoz, hogy megtalálja a megfelelő csapattársat, akinek passzolni tudhatná. Viszonylag körbe vették a kék mezesek, bekerítették és alig engedték szabadon mozogni.      Ekkor érezte, hogy a barátja Norbert, lóhalálában közelíti meg a háta mögött. Egy látványos mozdulattal a sógorának sarkalta a labdát, majd sebesen előre futva, várta a vissza passzt tőle. 

          A magas, hajráffal hátrabiztosított szőke fiú, kapkodó mozdulatok közepette próbálta megtartani a labdát.    Még ha azt koránt sem volt egyszerű. Jobbról, illetve balról támadtak rá az akaratos  középpályások.    Nem kímélték, taszították  s hosszú lábukkal piszkáltak Norbert elé, aki azonban ügyesen továbbította a játékszert Kádárnak.     A vékony csatár nagy lendülettel indult meg vele.    Egy villámpillantással a jobb oldal irányába tekintett, ahol rögtön kiszúrta Rudolfot, akit azonban ketten is őriztek.     Egyedül pedig nem lenne okos dolog kapura törni.    Szerencsére Norbert ezúttal is időben érkezett. Miután a szőke fiú megkapta a labdát, megtorpant és fejét felemelve, szemével bemérte Rudolfot.    Látványosan felívelte a labdát barátjának. Kifejezetten pontos és ötletes passz volt.     A labda éppen hogy elszállt a Szolnoki hátvédek feje fölött, precízen Rudolfnak érkezve, egy erőteljes kapáslövésre. Ezt ki is használta. Olyan erősen és pontosan találta el a labdát, hogy az védhetetlenül szállt a kapuba, a kigyúrt ellenfél kapus füle mellett.

Még mielőtt azonban bárki is megünnepelhette volna a hatalmas gólt, a pálya szélén álló partjelző a sípjába fújt és maga elé szegezte a zászlóját. Jelezve, hogy a gólérvénytelen, LES helyzet miatt!

       Így tehát a Ceglédi szurkolók csalódottan ültek vissza a helyükre.

 Már persze, aki ült, aki pedig eddig is ácsorgott, vagy szökdécselt, azok most kedvtelenül toporogtak egy helyben.     A szolnoki drukkerek megnyugodhattak, a mérkőzést vezető bíró pedig tovább intette a mérkőzést.    Tehát az első félidő kilencedik percében maradt a nulla-nulla állás.     Pedig milyen szép lett volna, ilyen korán vezetést szerezni a másodosztály első helyezettje ellen.

Rudolf dühösen szitkozódott, miközben a térfelére baktatott. Még köpött is egyet a fűbe, pedig egyáltalán nem szeretett köpködni, akármennyire is nehéz lenyelni a nyálát futás közben. Olyan csodálatosan vágta be a kapuba hogy azt még az első osztályban is emlegetnék, erre lefújják és érvénytelenítik.