Éppen most négy éve történt,

                        jelentkeztem, amatőrként.

                        Persze nem akárhova,

                        hanem erre az oldalra.

                        Eleinte kaptam sokat,

                        Kritikát, és nem is jókat. 

                        De én megköszöntem azt is,

                        emlékezem rájuk máig 

                        Aztán irtam , jót és rosszat,

                        volt amit el is olvastak .

HARMADIK FEJEZET

Korán ébredt, majd szemeit dörzsölve az ablakhoz sétált. Odakint mindent dér borított, fehérbe öltöztetve a tájat. A tó fölött fátyolként gomolygott a köd, mely megült a hegyek lábánál. Az égen sötét felhők összefüggő leple takarta el a napot, várható volt, hogy hamarosan az első hó is leesik. Einar egy darabig gyönyörködött a látványban, aztán magára kapta csizmáját és köpenyét, valamint felcsatolta a kardját. Korgó gyomra jelezte számára, hogy ideje ennie is valamit, ezért elhagyta a szobát.

Nem is tudom, mit mondjak most. Közel huszonnégy óra, és életem csatáját kell megvívnom. Itt dől el minden, ebben a zsarnoki világban. És ez nem a föld alatt, vagy a sztratoszférában található. Itt, ezek között, hisz mi az, ami az életben nem középen van, mint maga az élet is, születés és halál között. Két ellentét gyermeke mindig egy olyasvalami, ami jövőképes.

Tehát, mi is építünk egy forrást, amiből az utánunk jövők isznak útfélen, s malterezünk, míg a szart is kiverik belőlünk, vagy szárazon keressük tovább az örök vadászmezőket.

Nagyon örültem neki, hogy az ünnepek ellenére időt szántatok a történetek megírására, ismét kiváló alkotások születtek, ebben szerintem egyetértünk. :) A véleményem pedig szigorúan szubjektív most is, ahogyan az lenni szokott. Objektív műelemzésre nem tudnék vállalkozni, ha lenne ilyen irányú szándékom, akkor sem. Lássuk hát!

Ócsai Norbert: Kérdések

Nem olvastam még tőled ilyen elvont írást, ezért meglepett a műved, de kellemesen. A megfogalmazott kérdések pedig nagyon is konkrétak voltak, amelyek mindannyiunkban ott motoszkálnak, mégsem kapunk rá válaszokat.

                                   Ingyen sonka , ingyen karácsonyfa

            Valamikor, a múlt század végén - alig tizenöt esztendeje- még az szokás járta,  hogy karácsony előtt, két három héttel disznót vágtunk. Ez a világ legtermészetesebb dolga volt, különös tekintettel azok számára akiknek nagy családjuk volt. Ebbe a katégóriába tartozott szomszédom is - akinek hozzám hasonlóan - két lánya és egy fia volt.

MÁSODIK FEJEZET

Nyugalom honolt Hallstadban. Nyugalom, melyet Einar nem érzett. Az utcák kihaltak voltak, de a házak kéményeiből füst szállt fel, ablakaikból fény szivárgott az éjszakába. A hegyek néma óriásokként őrködtek a terület fölött, havas csúcsaik szinte világítottak a sötétben. A tó sima felszínén táncot jártak a Hold ezüstös sugarai, miközben a zsoldos rálépett a falu sétányára, és hamarosan megérkezett a "Részeg Póni" nevű fogadóhoz.

Odakint ködpermet szitált a szürkületben. Az apró, hideg cseppek jéggé fagyva borultak a korhadt fenyőfák ágaira, melyről különös zenebonát dübörögve potyogtak a földre. Még az ablakon keresztül is láttam, hogy csak úgy fénylenek a tompa fényben. Bent kellemes meleg volt, időnként mégis keresztülfutott valami megmagyarázhatatlan hűvösség a csontjaimon. Rossz előérzetem volt, amit nem nagyon értettem, hiszen a télapó ott ült mellettem. Tekintetem ismét az ölemben pihentetett dobozra siklott.

Harmadik rész

- Kyrie eleison – suttogta iszonyodva Bastian – Urunk, irgalmazz…

A halott Andrée volt, a Rend kémje.

Későn érkeztünk.

Violetta velünk jött az emeletre, s most reszketve simult hozzám, még vastag zekémen át is éreztem verdeső, riadt szívdobogását. Hogy megnyugtassam, átöleltem, s ő a vállamba fúrta a fejét. Talán még a szemét is becsukta, véletlenül se eshessen pillantása a holttestre, s karjaival védelmet keresve fonta át a derekamat.

A vizsgáimra készültem. Szőttem a lexikon pókhálóját, amitől tán e novellát is írni tudom, s amitől megtanultam az egy-kettő-hármat.

De egy dolgot nem tanítottak meg. Nyugtalanul fészkelődni kezdtem a széken. Szobám becsukott ajtaja kopogásba remegett.

Erre vártam. A tanítóra.

Teljes C-alakú törzse csak lefelé engedte nézni, protézisét percenként visszaszippantotta, mert a tömegvonzás engedett. Furcsálltam, de sétapálcája helyén most pásztorbot szolgált támasznak.

                                         Költészet

                                   A vers az emberben van.

                                   Mint kőbe a szobor,

                                   vagy szőlőben a bor.

                                   Kihámozni már csak,

                                    úri passzió, vagy,

                                    gyönyört okozó

                                    áldott illuzió!

                                        Fekszem

                                     Fekszem,

                                     felülök

                                     felállok

                                     beszélek.

                                     Elindulok,

                                     sétálok

                                     szaladok

                                     megállok.

Mit adhatnék néked?

 Mit adhatnék néked...?
 Talán egy pohár hüs vizet...?
 Hisz,te vagy a viz,
 Mely élteti testemet.

 Mita adhatnék néked..?
 Egy falat kenyeret..?
 Te vagy a kenyér is,
 Mely táplálja testemet.

 Mit adhatnék,hát néked...?
 Talán a földnek egy virágát...?
 Te magad vagy a virág,
 Mi élteti szemem világát.

 Mit adhatnék,igy néked...?
 Lopjak egy csillagot...?
 Te vagy a csillag is az égen,
 Mely beragyogja életem az éjben.

 Mit adhatnék tenéked...?

Sziasztok!Kíváncsi lennék a véleményetekre,ez az első prózai írásom,verseket írtam már régebben is,bár csak nagyon ritkán,most azonban olyan munkahelyem van,ahol újra megtehetném,hogy még ha ilyen kezdetleges formában indul is...Szeretném előre is megköszönni a figyelmeteket,hoyg elolvassátok és a fáradságot a válaszokkal.:)

Tükröm-tükröm...

Tükröm-tükröm mondd meg nékem...hangzik a fejemben újra és újra ugyanaz a gondolat,csak a folytatás más mint a mesében,mert úgy folytatódik:mit tett velem az élet?

                                        Jellemformálás.

           Jó húsz éve van annak -- vagy talán több is amikor  hallottam ezt a történetet ami tulajdonképpen egy jellemformáló tréning volt, és amit az Egyesült államok  valamelyik hires egyetemén végeztek el.

           Kiválasztottak húszonnégy egyetemistát, teljesen önkéntes alapon, akiknek nem mondták meg , hogy milyen kisérletre akarják felhasználni őket.

Sziasztok! Először is Boldog Karácsonyt mindenkinek:)

Mostanában eszembe jutott egy történet, ami egy kitalált világban játszódik, fantasy elemekkel, merítve a viking kultúra hangulatából, de nem másolva azt. Itt lenne hát az első része ennek az internetre szánt kisregénynek. Jó szórakozást hozzá!

PROLÓGUS

Rohanó lábak csörtetése zavarta meg az éjszakai erdő nyugalmát. A talajon heverő vékony ágak reccsenése, ahogy a menekülő férfi rájuk lépett, elárulta a helyzetét.

                                        Kimaradt!

          Úgy gondoltam, hogy a most következő --tizedik , és egyben utolsó-- részben megírom mindazt ami kimaradt a többiből. Mert sokminden kimaradt , volt ami szándékosan , volt ami  véletlenül , sőt olyan is ami egyszerüen elfelejtettem, mert akkor nem tartottam fontosnak. Mert jegyzeteket sohasem készitek, mert bizok a memóriámba, még akkor is ha néha átver, és mulasztáson kapom.Ha mulasztáson kapom , akkor nincsen semmi baj , mert az azt jelenti , hogy eszembe jut , és memóriám, szándékosan -  megjelenését egy későbbi időpontra halasztotta.  Mert emlékszem , hogy megboldogult gyerekkoromba , sokáig, csak elméletileg volt apám, beszéltek, beszéltünk róla

és egyszer csak megjelent-- hazajött a háborúból!

2. rész

A gyerekek jól bírták a megterhelő utazást, ellenben az öregember menten kidobta a taccsot. Az apróságok a látványtól iszonyodva fújoltak, de kicsivel később felszabadult kacagásban törtek ki.  Jó kedvüket látva, a hajléktalan is mosolyra húzta a száját, és valószínűleg a lények is így tettek volna, ha képesek a nevetés művészetére. Bár az öregember erősködött, hogy márpedig azonnal hagyják el a bolygót, nem sikerült szót értenie a lényekkel, akik folyton csak a hologramon feltűntetett pöttyöket mutogatták neki. Bosszankodva törődött bele, hogy éjszakára velük lesz kénytelen maradni ezen a kísérteties helyen, ám félelmei alaptalannak bizonyultak.

A gyerekrablók karácsonya

1. rész

Ahogy a két alak a megjelölt ház kertjében lopakodott, lompos farkukat láttatva a testüket fedő fekete kabátokat meglebbentette a feltámadó szél. Az arcukat takaró csuklyák alól két sárga, macskaszerű szempár csillant meg, melyeket megpillantva az ablakból figyelő kisfiú felszisszent, és ijedtében bebújt a paplan alá. A kisfiú egyre szaporábban kapkodta a levegőt, és miután az ablak nyitódását hallani vélte, az átlátszó takarón két, felé nyúló kar árnyéka fokozta félelmét.

                                          Riadó! 

           Nem fejeztem még be a kezelések teljes skáláját, ezért egy kicsit vissza kanyarodok egy nagyon fontos , de sajnos nem mindenki által elvégezhető kezelés formához, a tornához .Elméletikleg ez is egyénre szabott kellett volna  hogy legyen , de ez nem volt megvalósitható, az idő hiányában ezért aztán a gyógytornát vezető fiatal szakember bizonyos csoportokat alakitott ki és különböző csoportokra , mozgásképességüknek megfelelő gyakorlatot állitott össze .

Mr.K.

Mr.K. hanyatt feküdt az ágyában, meredten bámulta a plafont és hallgatta a mosógép tompa, monoton búgását. Pont egy hete nem csinált semmit. A konyhában tornyokban állt a mosatlan edény, rohadt ételszag terjengett a lakásban. Mr.K. ki volt merülve, és egészen tehetlenül sajnáltatta magát az ócska franciaágyon. Régi emlékek kavarogtak a fejében. Azon gondolkozott, hogy gyerekkorában mennyire szeretett biciklizni és úszni, és sokat mozgott, mindig volt valami fontos, halaszthatatlan dolga.

Szeretek mesét mondani. Mindig is szerettem. Ha rossz a kedvem, vagy, ha úgy érzem, ellenem fordul az egész világ és nem akarok szembenézni vele, mert gyáva vagyok, akkor mesélek magamnak egy történetet. Elvonatkoztatok a tudományos fennállásoktól, egy ideig megpróbálom elfelejteni a realitást; ugyanolyan gyerekként gondolkozni és érezni, mint annak idején. Néha, mikor úgy adódik, csodálatos lelkileg visszatérni a gyerekkorhoz, amikor még nem tartoztunk annyi felelőséggel semmi és senki iránt, nem volt ennyi tennivalónk és ha valami rosszat tettünk, anyu elvitte a balhét.

HEGYVÍDÉKI BALLADA 6

                           Stuttgardba érkezve megtörtént Péter bemutatása a klubban. A táncmester kérésére páros gyímesi táncokkal kápráztattak el a csoportot. Bemutatták a sebes csárdást, a lassú magyarost, verbunkot valamint az oláhos invertitát. Őrjöngött a csoport a csodálattól és remélték, hogy egy belevaló táncos taggal bővül a csoport. Ádám meghívta a társaságot, hogy bemutassa a családját egy tipikus erdélyi vacsora kíséretében.

                                 Kezelések!

          Nyaralásom egyik, nem titkolt célja a gyógyulás  volt. Mert hát mi tagadás , hatvan -hetven év alatt még a legerősebb acél is megkopik megrozsdásodik, hát még  egy zsiroskenyeren és marmaládéskenyeren  felnőtt ember , asszony teste, csontja izma-- az agyáról nem is beszélve. Szóval éreztem , hogy kopik itt ott, meg mindenütt kopik. De később kételyeim támadtak a kopás irányában ,mert nem tudtam megérteni , hogy lehet az , hogy feleségem egész életében ülőmunkát végzett, én meg mindenfélét, ülő , álló , sőt fekvő munkát is .Azt hiszem ezt nem kell megmagyarázzam.

Azt hihetnénk, hogy amikor véget ér a karácsony és gondos kezek visszarakják a karácsonyi díszeket a nagy „Karácsony” feliratú dobozba, egy évre megpihennek a sötét rejtekadóban. Pár napot azért alszanak, hiszen sok volt az izgalom az elmúlt napokban, de aztán a karácsonyi fényfüzér és a csillagdíszek kigyulladnak és fény árasztja el a lakhelyüket. A kis szorgos manók végigjárják a birodalom összes zegét-zugát és mindenkinek segítenek. Fényesre dörzsölik a gömböket, pótolják a megsérült akasztókat, új ruhát varrnak az angyaloknak, színesre festik a diótörő bábok egyenruháját.

Kerek a világ

Sétálok a zsongító őszi napsütésben. Egy gondolat tölti el a lelkem: „Az élet szép, tenéked magyarázzam!” Hagyom, hogy szétáradjon bennem és előhívja azt a néhány képet, ami olyan jól esett a délelőtt folyamán.

Köszönöm annak az idős hölgynek, aki a fülészeten velem szemben ült, hogy az édesanyámat juttatta eszembe. Választékos, finom ízléssel összeválogatott öltözetében diszkréten fiatalos megjelenésével Őt idézte fel nekem.

Halmi Sándor emlékére

Gyerekkoromban sokszor voltam húgom keresztanyjánál, Márta néninél Pestújhelyen.

Édesapja, Sanyi bácsi mindig huncutul mosolyogva, tréfálkozva beszélgetett velünk és hamarosan előkerült a „fekete doboz”, a fényképezőgép. Nagyon izgalmas volt amint felülről beletekintve a hálós rácson át láttam az embereket, a tájat. Akkor nekünk még csak Szmena gépünk volt, na meg a jó öreg Baby Box. Még most is hallom a film továbbításának hangját, amikor exponálás után eltekertük a gombot.

Az utolsó délután

Milyen jókedvű voltál azon az utolsó délutánon…

Azon kevés alkalmak egyike volt, amikor ráértem. Ráértem veled lenni, ráértem Rád figyelni, ráértem mosolyogni és ráértem szeretni Téged.

Az a délután csak a Tiéd volt. A Rendelőintézetben voltunk, a sebészeten vártunk a sorunkra és közben beszélgettünk.  Nagy adomány volt ez, hiszen novemberben az idő nálam mindig nagy kincs. Az iskolában is hajtás volt, az egyetemen is vizsgaidőszakra készültünk, sűrűsödtek a zárthelyik és a vizsgák, a Kastélyban szavalóversenyt tartottunk.

A ködgejzír akár a csatornanyílásokból is szállingózhatott volna, pedig csak a téli éjszaka tette. Felhívta a figyelmem, miként csillog a fákon a dér, miként akar imponálni nekem a sok karácsonyi rejtély. Ekképp láttam tündöklésük az üvegen át. A radiátor nem hagyott vacogni, de a vasforgácsok rovátkái harmatsúlyú tagjaimat most mégis megborzongatta. A gazda ülőpózba állított, egy székre helyezett, s az ölemben egy év után ismét ajándék csücsülhetett.

HEGYVIDÉKI BALLADA 5

                              Átgondolva az esetet, fárasztó és sok utánajárást igényelt volna az ügy intézése, de Isten segedelmével ajándék. Szívet melengető volt az is, ha otthon minden akadálymentesen sikerül, papi áldással veheti feleségül Margitot.

                             Újra Stuttgard!  Az apát szerint megindult a lavina, csak sikerülne Péternek kialkudni a házat.

Második rész

Az alkonyba hajló nyári napfény beragyogta a párizsi universitast, és a térre tóduló diákok nyüzsgő csoportját. Vígan voltunk; sokunk, köztük én is, akkor nyertük el a magisteri címet; és friss jókedvünk felverte a környéket.

- Tristan, jössz velünk Étienne fogadójába?

- Tristan! Tristan!

Felriadtam. Elviselhetetlen élességgel hasítottak belém az elmúlt este eseményei, Bastian érkezése, a préceptor levele… Antoine árulása; ahogy eszembe jutott, ismét görcsösen ökölbe szorult a kezem, pedig előző este már túlestem első felindulásomon. Jól emlékeztem én Antoine-ra novíciuséveimből, és egyáltalán nem őriztem róla szép emlékeket.

                             Székelyföldre csavarogtam!

                         Egy kicsit elcsavarogtam,

                         de a szemem nyitva hagytam.

                         Csodáltam a Székelyföldet,

                         benne kedves embereket.

                         Náluk az é betű inkább á,

                         a magánhangzót zártan mondják.

HEGYVÍDÉKI BALLADA 4

                             A templomból igyekezett vissza a szállodába. A szobában kellemes félhomály ,és ismét érezte a helyiséget betöltő friss illatot. Kinézett az ablakon, az erősödő szél felborzolta a közelben folyó víz felületét, eltűnt a környékbeli házak tükröződése. Az égbolt mindegyre teltebb lett a sűrűsödő szürke esőfelhőktől. Gyülekeztek, és már-már eleredt az eső.

http://ebredomagyarorszag.blogspot.hu/2014/12/a-diktator-es-csokipapir-avagy-szeretet.html

Az alábbi történet bár valós elemeket is tartalmaz, csupán az  írói fantázia műve!

A képek csak illusztrációk, nem a történet részei!

A diktátor, és a csokipapír!  Avagy a szeretet hatalma!
/Mese felnőtteknek!/

A kisfiú izgatottan ébredt!
Tudta, ez a nap valahogy más lesz mint a többi!

Már napok óta erre a napra készült a család.

                                             Odakint, és idebent

          Odakint ködpernet szitált a szürkületben, Az apró hideg cseppek jéggé fagyva borultak  a kopasz fák ágaira. Még az ablakon keresztül is láttam, hogy csak úgy fénylenek a tompa fényben. Bent kellemes meleg volt, időnként mégis keresztülfutott valami megmagyarázhatatlan hüvösség a csontjaimon. Tekintetem ismét  az ölembe pihentetett dobozra siklott.

      Odakint ködpermet szitált a szürkületben. Az apró, hideg cseppek jéggé fagyva borultak a kopasz fák ágaira. Még az ablakon keresztül is láttam, hogy csak úgy fénylenek a tompa megvilágításban. Bent kellemes meleg volt, időnként mégis keresztülfutott valami megmagyarázhatatlan hűvösség a csontjaimon. Tekintetem ismét az ölemben pihentetett dobozra siklott. Ezernyi gondolat kapott szárnyra bennem, ahogy végigsimítottam ujjaimmal a díszes csomagot. Egy piros szatén masni díszítette, amit a por már rég ellepett.

Mi lenne, ha?

– László, ez egy soha vissza nem térő alkalom! Őszintén szólva, nem is értem, miért hezitál.
– Nézze… Mit is mondott, hogy hívják? Miklós?
– Igen.
– Nézze, Miklós! Amit felvázolt nekem, az egyszerűen fantasztikus, és hazudnék, ha azt mondanám, nem erre van szükségem. Pontosan ez kell nekem!
– Akkor hát?... Értem, László. Fél a következményektől. Nos, ez érthető, de a kockázatot magának kell vállalnia. Higgye el, kérem, amikor azt mondom, az márpedig elenyészően kicsi, nem a jószándék beszél belőlem, hanem a tények.

Először is megszeretném, köszöni mindenkinek a részvételt.

Remek írások érkeztek! Megmondom őszintén, nem hittem volna, hogy ilyen kiváló művek érkeztek.

Kozma Norbert: Felmondok Mr. Goldwin!

Egy igazi gengszter sztori, aminek zseniális hangulata volt. Az írásodon érződőt hogy kedveled a műfajt, és tényleg élvezettel írtad meg a kistörténetet, ami nekem nagyon átjött. Mr. Goldwin karaktere pedig az első perctől nagyon működött.  A sztori stílusa, picit laza, de nagyon illik a történethez.

A kisfiú leguggol, és nekikezd a munkának. Először egy nagyobb halmot készít a homokból, majd lassan a megfelelő alakra formálja. Mozdulatai türelmesek, nem kapkod, többször abba is hagyja az építést, hogy felnézzen. Tekintete ide-oda ugrál a homokvár, és egy távoli pont között. Elgondolkozik egy pillanatra, majd újra dolgozni kezd.
Körülbelül tíz perc alatt kész is a henger alakú forma, melynek a közepéről egy kicsit ledörzsöli a homokot, hogy vékonyabb legyen, az aljához pedig még több homokot gyűjt, hogy vastagítsa.

HEGYVÍDÉKI BALLADA 3

-          Figyelj komám! – fordult barátjához borozgatás közben Ádám. Kinn telepedtek le, a diófa alatti kert asztal mellett.- Nekem komoly terveim vannak és az utóbbi időben nem hagy nyugodni. Gondoltam beavatlak téged is Még talán hasznodat, veszem.

-          Csak nem házasodsz?

-          A fenét! Én a magot már elültettem!

-          Hülye vagy? Milyen magot? Most amikor mindenki befejezte a palántálást, te milyen magokkal foglalatoskodsz?

Fekete-fehér szerelem

A csapból zubogva folyt alá a víz, hűvös permettel szórva be a mosdókagylót, és a felfüggesztett, óriási tükör legalját. Az egyik fülkéből különös zaj szűrődött ki, még a víz zúgása sem volt képes teljesen elnyomni a jellegzetes hangokat, amelyeket én adtam ki. Az ajtókat nagy gonddal magamra zártam, mégsem tudtam szabadulni az érzésről, hogy valaki meghallhat.

A márványpadló hűvös volt, és jóval keményebb, mint ami a térdeimnek jól esett volna, habár jelenleg ez volt a legkisebb gondom.

Az iniciálétól a záró írásjelig magunkban bizonyosan hatvan másodperc telik majd el a mellékelt önéletrajz olvasásakor, de relatíve annyi, amennyinek a képzeletünkkel érezzük.

Selejtes bujdosásom egy egészségtelen nyolc hónap után Makón ért véget, és az első dolog, amire képes voltam, hogy mint elkényeztetett kiskirályfi, visszasírtam az anyám melegét, azután önérzetesen farkasszemet néztem a szülőszoba lámpájával. A maszkos emberekről, akik kitoloncoltak a luxusvillából, nem igazán maradt meg bennem képes emlék, így írásossal sem tudok szolgálni.

Megnyomom az ötödik emelet gombját, majd becsukódik a liftajtó, és elindulok felfelé.
Szeretem a lifteket.
Szeretem a halk zörejt, amit menet közben adnak, szeretem a neonlámpák fáradt fényét, a csendes, békés légkört. Kevés olyan hely akad a mai világban, ami ennyire meg tudna nyugtatni. Tudom, hogy nem sok idő, míg megteszem ezt a néhány emeletet, igazából alig egy perc, de ez pont elég arra, hogy a minimális aggodalom, ami minden munka előtt bennem van szertefosszon.

HEGYVIDÉKI BALLADA 2

                                        Mindezek ismeretében Tankó Szilárd minden igyekezetével azon volt, hogy a lánya minden kapcsolatot fejezzen be egy ilyen sötétmúltú alakkal. Az anyában még volt némi egyetértés, bizonyára saját érzéseiből és múltjából kiindulva azon tűnődött, hogy valószínűleg lánya már szexuálisan is összeadta magát a legénnyel, mert meggyőző a szoros összetartozás és a szerelem.

   Mr. Goldwin a pultot támasztotta. Lenyalt haja alatt kaszinójának vendégeit vizslatta, szerette ugyanis a saját szemével felügyelni a dolgokat. Bár a munkaadóm volt, rohadt nagy szemétládának tartottam. Olyan dolgokat tett, amiket azelőtt csak az állatokból néztem volna ki. Nem riadt vissza a kínzástól, ha éppen valaki túl régóta tartozott neki, de arra is volt példa, hogy ha valaki többet nyert a kelleténél, pénz helyett lábtöréssel fizetett neki. Mint egy igazi maffia. Mocskos egy rohadék volt, meg kell hagyni, de tudta, hogy kell élni.

J. István biennále beszélgetését végezte a fülkében. Spórolási szempontból így jött ki jól, az angyalföldi koldusoknak ez az arány a legmegfelelőbb. Felesége, Mariska szépen összefoglalta a két év történéseit; Zsófi, a lány csillagásznak álmodja meg magát, s ehhez képest tanulmányai is a csillagok határait súrolják, és arra is felhívta férje figyelmét, hogy nemrég kezdte a középiskolát. A legfontosabb mondat azonban, hogy a távozásával megtérült rezsi szépen építi magát a csonka család kasszájába.

Mindenkinek szeretném megköszönni, hogy írt a nem túl népszerű vadnyugatos feladványomra. Én szeretem a vadnyugatos témájú történeteket, magam is szeretnék majd írni egyszer. Tudom, hogy bizonyos kötöttséggel járt a feladvány témaköre, de ahhoz képest nem panaszkodhatok, hiszen négy írás is beérkezett. Dícséretes, hogy írtatok.

B. I. January – Orsi: Valakinek halni kell

Azt mondtad, éppen hogy belefért a két oldalba a történeted, én nem vettem észre, a terjedelemmel semmi bajom nem volt, mert olvastatta magát a szöveg, és izgalmas volt a sztori is.

Szép jó reggelt mindenkinek. :)

Sajnálom, hogy ilyen ritkán jelentkezem, mentségem nincs, de mégis van. Egyszerűen túl sok minden történik velem és lassan reagálok le mindent, ezért nincs időm. A másik fontos tényező, hogy szerelmes lettem és mint tudjuk ez eléggé lefoglalja az emberiseg minden egyes példányát :)

Nem könnyebb meghalni sem !

Anglia kis falvai gyönyörűek, szűk kanyargós kis utak, amelyeket magas sűrű sövény követ, takarva de mégis megmutatva, a mögötte megbújó régi házakat, birtokokat. A kereszt alakban elválasztott ablakszemek, amik régiesen, fekete ablakkeretbe vannak zárva. A nagy előreugró, színes cserepekkel megtűzdelt házfedél, melynek aljába meghúzódik egy két tetőtéri szoba, belső széles ablakpárkánnyal . Oda fel lehetne kucorodni és egy jó kis könyv társaságában a homályos, ködös szürkületi táj felett ábrándozni, olvasgatni.

   HEGYVÍDÉKI BALLADA

                                                  „… hanem megverlek téged ítélettel, mert nem hagyhatlak teljesen büntetés nélkül.” Jeremiás 46, 28 C

                   „Eddig vendég jól múlattál, ha tetszenék, elindulnál,

                     Eredj gazda, kapjál botra, a vendéget indítsd útra!” 

                   „Hadd el te kicsike, mit csináltál az este?

Az aranyláz tombolt,mindenki bele eset ebbe a mámorító vírusba. Milliomosok és szegények keltek útra abba reménybe hogy  aranyat találnak. Amerika minden részéről érkeztek önjelölt aranyásók,de sokan vágtak neki a kalandnak  Európából és Ázsiából.

- Mi a legerősebb ital a házkínálatában?- Kérdeztem a csapostól,aki rögtön észrevette a beszédemből hogy angol vagyok.

-Azt még idegen nem tudta meginni. - Válaszolt a bajuszos férfi.

-Ugyan már, töltsön egyet!- Végső elkeseredésemben nem tudtam jobbat mint hogy leiszom magam.

                                       Az én városom, és környéke 73.

           A bejárati ajtón a két legény, a konyhaajtón meg finom sült hús illata sétált be. A legények elfoglalták helyeiket  az öreg gazda két oldalán, és máris fogták a teli  poharakat ami már oda volt készitve. Sára Sándorja kijelentette , hogy ő biza addig nem iszik, ameddig nem koccint vele Sára , mert már nagyon régen nem látta, és fontosnak tartja hogy igyon vele egy korty pálinkát .

                             Az én városom, és környéke 72.

            Halottak napjára leszedték az összes krizantémot, és kivitték a temetőkbe. Előbb a Sára urához mentek - mert az volt közelebb - utána viszont át mentek a másik temetőbe is a Póli férjéhez. Mindkét sírnál egy - egy órát időztek és elbeszélgettek az ismerősökkel, rokonokkal - többek között Póli apósával anyósával. Mire be tudták fejezni a beszélgetést már teljesen besötétedett.

Az utolsó délután

Milyen jókedvű voltál azon az utolsó délutánon…

Azon kevés alkalmak egyike volt, amikor ráértem. Ráértem veled lenni, ráértem Rád figyelni, ráértem mosolyogni és ráértem szeretni Téged.

Az a délután csak a Tiéd volt. A Rendelőintézetben voltunk, a sebészeten vártunk a sorunkra és közben beszélgettünk.  Nagy adomány volt ez, hiszen novemberben az idő nálam mindig nagy kincs. Az iskolában is hajtás volt, az egyetemen is vizsgaidőszakra készültünk, sűrűsödtek a zárthelyik és a vizsgák, a Kastélyban szavalóversenyt tartottunk.

                               Az én városom, és környéke 71.

            Az őszi hegyes hüvös szelek halálra itélték az őszirózsákat Póli virágos kertjében. Csak néhány erős kitartó szál állt ellen és a hideg idő ellenére mutogatta borzas virágait. Néhány nap múlva azok is beadták derekukat, és elhullaták szirmaikat. Póli megszedte magvait gondolva jővö évre is.

            Ekkor már a krizantémbimbók is nyiladozni kezdtek, és lassan átvették a főszerepet, és uralkodtak a virágoskert elhaló virágai között.

Éppen a sírokat ásták még a múlthétről. Az egyik munkás egyre aprózódó szakmozdulatokkal fakereszteket eszkábált, a többi a gödör szomszédságában levő vidéket púposította.

Arany volt a haldokló zsarát, bíbor a fátyolos égszín, a szellő is megrezdült, minek által az ördögszekér sokadszor próbált túljárni a kicsontosodott bölényfej molekulányi eszén, melyet pödör tülkei éppoly csúfondárosan képviselték.

Abban a percben, amint a fátyolfelhők vízben úszó vértócsának tűntek, az ásók a homokban vagy azon kötöttek ki.

Valakinek halnia kell

A lemenő nap olyan nem várt hirtelenséggel bukott le a horizont alá, hogy gyakorlatilag el is felejtette narancsszínűre festeni a kopott városképet, helyette rögvest szürkület telepedett az épületekre, fokozva a már amúgy is előnytelen színezetüket. A helyi zsivány egykedvűen üldögélt fekete lova hátán. Illetlenül megszívta az orrát, míg táltosnak egyáltalán nem nevezhető paripája együtt érzőn fújtatott egy nagyot. Amilyen a gazda, olyan a ló is, ugyebár.

Pásztor Pálma: Az utolsó felvonás

Mintha álomban járnék, körülvesz a semmi,
levegőért kapnék, de nincs mit lélegezni,
vesszőfutás az elfordulók pillantása,
könnyem arcomra fagy, de már senki sem látja,
idegen arcát mutatja most a világ,
közönyös arcok az üvegfal túloldalán…
jégvirág-bimbóból nyílik meddő szüretem,
jó volna már lerogyni az üres nyüzsgésben,
és várni, hátha… De nem! mit nekem türelem, 
elégett az már rég’ a szenvedély tüzében,
új játékra fel!

Három lövés

 Egy moziban ültem azzal, akit szerettem. Együtt ültünk egymás mellett, és komoly tekintettel néztünk valami művészkedős filmet. Amikor azonban tekintettünk egymásra vándorolt, elmosolyodtunk, és elfelejtettük azt a sok képet és hangot, amit a vászon sugározott. Néha, mikor a hangszóró kinyögött magából egy-egy szerelmi vallomást, mindig magunkat láttam ott, és csak azt akartam, hogy karjai magába zárjanak. Ekkor ő vállamra hajolt, kívántam, soha ne legyen vége ennek.

                                Az én városom, és környéke 70.

            Az elkövetkező napokban Póli és Sára sülve főve  együtt voltak. A mindennapi munkájukon túl, mindig szakitottak időt arra is, hogy szerelmi életük sivatagjába némi - ha csak elméleti szinten is - becsempésszenek valami vidámadd epizódot . Szivesen emlékeztek vissza azokra a régebbi időkre amikor mindenaposak voltak  a flörtök a fogadó vendégeivel - amikor szivesen hallgatták a férfiak bókjait és amire, azonnal tudtak replikázni, elutasitó megjegyzésekkel.

Előszóként mindenkinek szeretném ismételten, így kollektíven is megköszönni, hogy részt vettetek a játékban. Kicsit féltem a feladat kiírásától, de azt hiszem, bátran kijelenthetem, fantasztikus írások születtek, sokfélék, izgalmasak, egyediek, és a legfontosabb, hogy mindegyik történeten érződött a személyiségetek. Név nélkül is megismertem volna, ki melyiket alkotta. És külön köszönöm, hogy ilyen varázslatos hangulatú írásokat küldtetek, jó volt a hófödte tájakról olvasni, miközben odakint (nálunk legalábbis) esőt permeteznek a ronda, szürke felhők.

                                      Az én városom, és környéke 69.

          - Na látod az ilyen anyós a legritkább a világon -kezdte Sára mondandóját miután alaposan meghallgata Pólit - hiszen hallottam én olyat , hogy a fia már rég nem élt, és ő még mindig a volt menye fenekét vigyázta. Egyébként emlékszem , hogy még abban az időben- valamikor az uram temetése után - néhány hónappal nekem is megemlitette , hogy nem élet ez így egyedül , nézzél lányom te is egy embernek valót, még mielőtt el nem hervadsz, mint a nyári virágok ősszel.

A rakpart alsó lépcsőfokán ültem.

Hallgattam, miként fonnyad a termés,

Szunnyad a rejtelem.

A belváros szennyes zajának sarja,

A vidék lélegzetének kopja.

A neoncégér haldoklását néztem.

Vágyakozva pislákol az éjben.

Emberfővel nyílt, tágult az ajtó,

Mintha ujjként fenyegetne, hogy túlhaladnom Őt nem jó.

A monoklipárom ferde fényforgácsát néztem.

Hogy miként játszik a porcicával az üvegen.

Tanultam én, hogyha megtisztítják,

Az ördög bújik belénk, fellép a vakság.

                               Az én városom, és környéke 68.

           Hosszabodni kezdtek a napok, a déli napsugár szinte egyszerre olvasztotta le a jégcsapokat a házak  ereszéről, amelyek hangos puffanássa,l  nyilként csapódtak a földbe , hogy ott, darabokra szilánkokra törjenek. Ilyenkor a napsütötte kertrészeken gőzölgött a föld. Minden jel arra mutatott, a tél lassan kileheli  lelkét, hogy átadja helyét egy világosabb, egy enyhébb a szívet melengető tavasznak.Üzenet volt ez arra is , hogy nem sokára megkell kezdeni a kerti munkákat, nem kevésbé a földek megművelését.

Orsi néni, egy jobb tanár, kérte a menetrendről való szíves útbaigazítást. Meg lehetett nyugodni, nem késtünk le semmit. Az a menetrendtábla olyan hülyén nézett rám. Biztos, mert elfelejtettem szíjat húzni a nadrágomba. A zsebemben van a kezem végig, elszabadultan csúszkál. Apám nem mondta meg, hogyan kéne ezt az esernyőt becsukni – tyű, de zuhog!

A buszra szállva előkaptam a hatósági igazolványomat, kerek hatvanöt forintért utazhattam harminc kilométert

A templomos – első rész

A feltámadó szél szenvedélyes táncra hívta a hullámokat, és a tajtékos habok a salterello féktelen ritmusára ölelkeztek a normann partvidék szikláival. A felhők úgy tornyosultak fölém, mint egy sosemvolt katedrális fenséges boltozata, s a láthatár peremén, messze a tenger felett villám cikázott át rajtuk. A kitörni készülő vihar nehéz aromával fűszerezte a levegőt, s én mohón kortyoltam a jól ismert illatból. Emlékszem, már kora gyermekkoromban is rajongtam a látványért; számtalanszor kuporogtam így a meredély peremén, mit sem törődve a korbácsoló szél erejével.

Az éjszaka sötétjében egy kicsi alak vonszolta magát előre a nagy hóban. A törpe lábai minden lépésnél térdig elsüppedtek, ő azonban kitartóan menetelt előre. Dundi orra kivöröslött a fagyos széltől, mégsem jutott eszébe, hogy visszaforduljon. Mert egy olyan cél hajtotta előre, amely számára mindennél szentebb volt! Meg kellett keresnie élete szerelmét. A csend, mely a vidéken honolt, olyan félelmetes hangulatot teremtett, hogy a kis ember gyomra görcsbe rándult.

                                        A megbocsátás ereje

           Az éjszaka sötétjében egy kicsi alak vonszolta magát előre. A törpe gyufaszálnyi lábai minden lépésnél térdig elsüppedtek a nagy hóban , ő azonban kitartóan menekült előre. Dundi orra kivörösödött a fagyos széltől még sem jutott eszébe , hogy visszaforduljon. mert olyan cél hajtotta előre, amely számára mindennél szentebb volt.Megkellett keresnie élete szerelmét, mert nekik az jelentette a dicsfényt.

Csak a forma vers

A szivárvány alatt is van élet

Ha úgy érzed, hogy a poklot éled,

S csak az ölelő kezeket kéred,

Ám elszakadt tőled a szerelem,

Ő úgy döntött, hogy nem kér belőled,

Csak gondolj arra, hogy a szivárvány alatt is van élet!

Ha úgy érzed, hogy nem értenek,

Hogy lelked művekben ékesedne,

De senki nem kíváncsi, senkit se érdekel,

S tüzes hiénák vakon értékelnek,

Csak gondolj arra, hogy a szivárvány alatt is van élet!

Ha úgy érzed, hogy becsaptak,

Hogy a lerántottak a porba,

A barátod, ki szívbe markolt,

Sárga tőre lelkedbe hajolt,

Csak gondolj arra, hogy a szivárvány alatt is van élet!

ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ   ( Játékra fel!)

                                               Az éjjel eleredt a hóhullás. Egyre sűrűbben és nagyobb pelyhekben hullt alá, betemetve a liget évszázados fáinak ágait és befagyott tengerré varázsolva a ligetet. Aztán úgy hajnal felé elállt és kezdetét vette a Nemere keserves süvítése Ez a szél a Kárpát-kanyarulat réme, kegyetlenül gyors és dermesztően hideg.

Momentán elmevilágom talán egy kicsit szatírikus, nézzétek el. Jóformán nagy magyar klasszikusainkat plagizálom, s bicskám csorbul bele, hisz tudom én, milyen a groteszk, csak nem tudom utánozni, és ez jó, és megígérem, hogy jó kisfiú leszek, hozzátok simulok, mire kiokítok egy útmutatóval, melyet egy eytravagáns, exhibit ötletnek találtam. Kudarc volt ez is, de Thomas Alba Edisonnak is mindössze háromezerszer kellet rájönnie, hogyan nem jó csinálni.

Momentán önzőség gyötör, de hát engemet az ujjak irányítanak, amikkel akkurátusan pattogtatod azokat egy kölökbuksin.

Lépteket hallok. Egyedül vagyok a házamban, és mégis valamiféle lépészajt hallok. Nehéz csizma dobogásait. Itt ülök benn a szobámban, épp lefekvéshez készülődök. Minden olyan nyugodt, a gépem tölti a torrenteket, míg kinn a szél susogtatja az udvaron álló diófát. Már vagy egy perce semmi nesz. Gyanakszom azért, lehajtom a fejem a párnára, és lehunyom a szemem. Dobb. Kiráz a hideg, rémület lett úrrá rajtam. Bezártam minden ajtót és ablakot, nem lehet senki ott kinn a folyosón.

Örökkön örökké a tengerentúlon

 Mostanában igen fáj a fejem. Fáj ha lemegyek a lépcsőn, s kín ha fel. Ezért inkább fel se megyek. Valahol közép tájt a lépcsőházban, úgy érzem, megrekedtem. Kiáltok, de csak páran hallják, kedves szóval illetnek, menj tovább! Nem értik meg, sőt elmondani se tudom, hogy mennyire fáj minden.

 Az emeletről kezek nyúlnak, de már tudom, az csak illúzió, mit fájó fejem vetít elém. Kár! Pedig ott lennék teljes, ott lennék önmagam, de ott csak lábak vannak, mik lenyomnak.

                            Az én városom, és környéke 67.

            Szomorú körülmények között telt  el a szilveszter , és az új év sem hozott semmi újdonságot, azonkivűl, hogy ujra érkezni kezdtek a vásárosok. Ez némi változást, felüdülést hozott az özvegyek számára mert új, és már ismerős arcok jelentek meg a portájukon. Munkába folytották a  bánatukat, de azt elismerték hogy mégiscsak jó az ha él a ház, mozgás, vidámság van benne, még akkor is ha olykor túl messze mentek a vidámsággal , az italozással - bár a régebbi vendégek és az idősebbek tiszteletben tartották az asszonyok gyászát.

Ki nem adott engedélyt még,

Hogy elmondjam, mi törte el

A Jóhiszeműségemet?

A raccsoló folyosóformalin

Tette tűvé azbesztes légvételemet.

Éppen elmélkedtem, amint láttam

És megszerettem a bált, ami úgyis mindegy,

Mert én elmegyek, s majd a barátok elkísérnek.

A szarkazmus két macskaszempárja

Mélydekoltázsos ruhapéldányban jár elém,

Csípői vacognak, s megszólal így,

Mintha mégsem maradna el egy frigy

A rokonságban, hogy ki engem

Hallgatott és kiértékelt, az e bálon

Mást becsül meg.

                                 Az én városom, és környéke 66.

          A temetés a legnagyobb rendben zajlott . Pólit körülállta a kisszámú rokonság - akik mélyen egyűttéreztek vele, de  az egész falu népe jelen volt, kivéve azokat akik a Berta temetésére mentek. De ezek hiányát pótolta a Kálmán falujából érkezett gyászolók tömege.  A temetés végeztével mindenki elszéledt csak a Kálmán szülei , és Sára kisérték haza  Pólit.