Amatőr Írók Klubja

Amatőr Írók Klubja hírei

Örökkön örökké a tengeren túlon

Örökkön örökké a tengerentúlon

Mostanában igen fáj a fejem. Fáj ha lemegyek a lépcsőn, s kín ha fel. Ezért inkább fel se megyek. Valahol közép tájt a lépcsőházban, úgy érzem, megrekedtem. Kiáltok, de csak páran hallják, kedves szóval illetnek, menj tovább! Nem értik meg, sőt elmondani se tudom, hogy mennyire fáj minden.

Az emeletről kezek nyúlnak, de már tudom, az csak illúzió, mit fájó fejem vetít elém. Kár! Pedig ott lennék teljes, ott lennék önmagam, de ott csak lábak vannak, mik lenyomnak. Kiált a nő lentről, kiált a férj felülről, de tenyere továbbra is markába szorítja. Ez az elvárás.

Ahogy ülök elgondolkodom, mi értelme? Mi értelme az egésznek, hogy a földtől ragadt martalék feljusson, csak hogy onnan autók közé zuhanjon? Jobb lenne, ha maradnék? Ahol érzem pokol tüzét s menny illatait. Ahol sikítások keverednek, egy örömet unt lelki tipródással. Vagy jobb lenne belátni, hogy a lépcsőház falai nem véletlenül vannak? Hogy kőművesék asszonya nem hiába halt a rendszerét. Értelmes feltennem a kérdést, hogy mit láthattak? Vesszen folyóba, habok verjék tudatlanba? Nem tudom. Ha akadna egy kéz, mi felránt, ha akadna valaki, ki világ képem bővítené, kivel új tapasztalatokat szereznék, boldogan halnék?

Inkább szidom mindkettőt, hogy milyen otromba, s mily haszontalan. Ez legalább örömet okoz. Legalább ez a végső menetig.

Címkék: filozófiai lelki vívódás

Kommentáld!

Hozzászólások

Gráma Béla üzente 10 éve

Elolvastam.Lehet még mindig eléggé beteg vagyok,de nekem nem jött le semmi értelmes mondanivaló,ami összefüggővé tenné az írást. Így egyetlen javaslatom van, fejfájás ellen a kalmopirin,hiszen ezt reklámozzák a legtöbbet.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben