Az én városom, és környéke 69.

          - Na látod az ilyen anyós a legritkább a világon -kezdte Sára mondandóját miután alaposan meghallgata Pólit - hiszen hallottam én olyat , hogy a fia már rég nem élt, és ő még mindig a volt menye fenekét vigyázta. Egyébként emlékszem , hogy még abban az időben- valamikor az uram temetése után - néhány hónappal nekem is megemlitette , hogy nem élet ez így egyedül , nézzél lányom te is egy embernek valót, még mielőtt el nem hervadsz, mint a nyári virágok ősszel. Akkor nekem eszembe sem jutott ilyesmi , de most utólag bevallhatom neked , hogy a későbbiek folyamán nem egyszer  kaptam magam azon, hogyha meg láttam egy rendesebb embert,  illetve legényt bizony melegedni kezdett a szivem tája , és nem csak ott.

           Csak hát ezt neked nem mondhattam el akkor, mert  te akkor még lány voltál, utána meg mikor férjhez mentél , már hiába is mondtam volna ,mert ugysem értetted volna meg , mert akkor már neked nem voltak ilyen természetű gondjaid. De most,  a sorsnak a furcsa játéka megint egy csónakba ültetett bennünket, és most már magunk kell eveznünk, és magunk kell meg keressük azt a szerelmi kikötőt ahol  hajónk  kiköthet. 

Póli csak hallgatott, és egyáltalán nem tudta , hova tegye magát, csak azt hogy sem a volt anyósa, sem Sára nem akarhat neki rosszat. Azt viszont fenntartotta magának, hogy az ilyesmivel még várhat egészen addig, ameddig nem kezdi fesziteni belsejét egy ujabb férfi igaz szerelme. Azt viszont nagyon nehéz megállapitani, hogy melyik az igazi, mert szerinte igazi csak egy van, az meg bizony Kálmán volt. De azt is tudta , hogy ezt a szive diktálja , az esze és teste képes egyéb érzelmeket is figyelembe venni.

Minden esetre, volt anyósa és Sára is olyan dolgokra világitottak rá amit ő - ha érzett is - nem tudta volna ilyen szépen, ilyen szívhezszólóan megfogalmazni. Most viszont olyan emberektől hallotta ezeket a dolgokat, akiknek, a véleményére teljes szívvel, nyugodtan rábizhatja magát. Feledni ugyan nem akarta Kálmánt, de azt tudomásul vette , hogy számára is kell még teremjen babér, egy férfi képében.

            Vasárnap - a templomból való kijövetelkor Cikával találkoztak.

- Jajj  drágáim nem unjátok még egymást?- mellétek férfi való,hisz úgy virúltok mint a nyárutó legszebb rózsái - csak azt ne mondjátok , hogy nem találtok magatokhoz való embert, persze, ha egy kicsit szinesebben öltöznétek, ha egy kicsit mosolyognátok , és nem járnátok úgy, mint aki karót nyelt! Tudom , tudom a gyász - de hát van annak már kilenc -tízhónapja is , hogy özvegyen maradtál Póli, te meg Sára meg már jó néhány éve. Mire vártok , hogy fiatalodjatok?- na arra aztán várhattok , mert az még senkinek sem sikerült. Hanem azt tudjátok meg , hogy mióta ez Berta kiment a divatból , mint a Kossuth bankó, azóta már a köszvényem sem hasogat úgy mint annak előtte.  A nyakam teszem a tőkére , hogy engem is elakart tenni láb alól. Cikából ömlött a szó, mint nyitvafelejtett csapból a víz, és láthatóan jobban, fürgébben mozgott mint egy évvel korábban.

- Na ezt még elmondom! -  kint voltam a temetőbe az anyám sirjánál , legazoltam egy kicsit, mert nem sokára itt van a nyakunkon a minden szentek ünnepe , de egyuttal már elmentem a Berta sirjához. Nem hiszitek el, az a szép világos fejfa, mostanra tiszta fekete lett - ugye hogy megmondtam nektek!Mert én tudtam , hogy gonosz boszorkánynak nem illik a világos szinű kopjafa. És azt sem tudjátok, hogy az a szép fekete lova a birónak, ami  tulajdonképpen a Bertáé volt, azt is csak úgy tessék- lássék módon keresték - na az a ló mai napig sem került elő. És a fia meg a menye nem is bánták, mert ők is tudták , hogy Berta a fekete lóval boszorkánykodik, mert valóban, annak a lónak olyan volt a nézése, hogy attól bizony a legbátrabb ember is megrettent. De megyek mostmár, mert még van valami elintézni valóm , csak ezt azért el kellett mondanom nektek, még akkor is ha ez már nem nagyon vigasztal benneteket , de nincs mit tenni - tegyétek túl magatokat mindenen, most míg ilyen szépek és fiatalok vagytok. Hm- mikor én ilyen fiatal és szép voltam... Nem fejezte be mondatot, de érthető volt belőle , hogy mire gondol.

            Persze, a fiatalok nem tudtak túl sokat Cikáról , de azt hogy valamikor nagyon szép cigánylány volt, és bolondult érte az egész falú férfi népe, azt igen - azt is hallották,  hogy voltak csábitói, de ő kitartott a férje mellett annak haláláig. Boszorkánykodni is csak azután kezdett miután az ura meghalt. És csak azért , hogy megtudja, hogy miért is halt meg az ura. Ezek a nyomok is Bertához vezettek. Cika nem véletlenűl haragudott Bertára. És most hogy a félévszázados harcuk véget ért Cika is nyugodtabnak látszott.