Te velem jössz 36.

           Az ágyam hüvös puhasága visszahozta a koraesti történések emlékét. Felidéztem Pável ölelését, azt a kemény férfias szoritását, amit talán soha életemben nem volt szerencsém megtapasztalni annakelőtte. Vagy a csak a néhány hónap kihagyás festette szebbre, az amugy is szép és őszinte szeretkezésünket. Az én részemről biztosan az volt , de eltudtam képzelni , hogy a Pávelé is az. És arra gondoltam , hogy ezt, lesz még alkalmam megtapasztalni.

          Így ahogy elméláztam, azon kaptam magam , hogy simogatom melleimet, és  nem érem be ezzel hanem tovább szánkóztatom kezemet le combjaim közé is- amit egész kellemesnek éreztem , talán pontosan azért mert korábbi életemben soha nem tettem ilyet. Úgy tudtam , hogy ilyesmit azok a nők csinálnak akik nem jutnak férfihoz, márpedig nekem ,mindig volt férfi az életemben , sőt most is van - kivétel az a néhány hónap. Érdekes akkor sohasem jutott eszembe. Igaz lehet a közmondás, miszerint az embernek evés közben jön meg az étvágya. 

          Nehezen tudtam elaludni, pedig nem voltak égető gondjaim, a szerelmi életem is kezdett helyre pofozódni. Automatikusan lányaimra és azok jövőjére gondoltam . A nagyobbik rövidesen érettségizik,nagy lány szép lány fiúja van, de a kisebbik sem sokban különbözik tőle, talán egy kicsit naivabb, de hibátlan szépségű, egy két év és ő is eladósorba kerül.

          Ahogy forgolódtam sokminden eszembe jutott, olyan dolgok is ami mellett az elmult hónapokban többször könnyelmüen elsiklottam , pedig nagyon sokat voltam együtt a lányokkal. Ilyen kérdés volt a fiúja, akinek közeli rokonai éltek Kandába, és fiú többször utalt rá , hogy előbb-utóbb kiszándékozik vándorolni. Nem vettem komolyan ezt  még akkor   sem amikor lányom utalt arra , hogy ő is vele megy ha úgy hozza  a sors. Hát persze ezalatt azt értette , hogy a fiúja elveszi feleségül, és vele együtt vándorolnak ki. Azt is tudtam nagyon jól , hogy a két lány nagyon jól érzi magát együtt, és ha nem fog tetszeni  valami a hugának  itthon, akkor szedi a sátorfáját és nővére után megy. Elsiklottam afelett is , hogy az angolnyelvet és a  franciát is nagyon komolyan veszi, és jobb jegyei vannak ezen idegen nyelvekből , mit az anyanyelvű tantárgyakból.  Biztosan ez is jelent valamit. Nem tudom , hogy mi volt az oka , és mi kellett ehhez történjen , hogy most egyszeriből rám törtek ezek a gondolatok. De mindenképpen jó , hogy valami kihozta belőlem , mert ellenkező esetben óriási csalódás is érhetett volna , ha egy szép napon azzal hozakodott volna elő a lányom - édesanyám eddig tartott az itthon tartózkodásom , mert mostmár követem a páromat. Egy már biztos , ha ez történik akkor nem leszek különösebben meglepődve. De hogy fájni fog az sem kétséges.. Viszont nem idegen a probléma  számomra, mert  környezetembe, szinte naponta hallom , hogy ez is elment az is elment és mások is arra készülődnek.

           Talán a fél éjszakám is ráment a gondolkodásra, de kimondottam örültem neki , hogy idejében észbekaptam , és még tehetek valamit annak érdekében ,  hogy lányom, vagy talán lányaim itthon maradjanak.Csak az volt a baj , hogy általában mindenkiben úgy beköltözött az elmenés, a kivándorlás  gondolata , hogy azon már senkisem változtatott, mivelhogy itthon  nem változott semmi. Vagy talán mégis.

           Reggel korán csengett a telefon. Álmosan,mámorosan sóhajtottam bele:-Halló. A vonal túlsó végén Pável szólt bele a kagylóba:

- Hallottad , hogy Temesváron mozgolódások vannak?

- Miféle mozgolódások?

- Hát olyanok, hogy az emberek kimentek az utcára és tüntetnek a kormány ellen.

- És?

- És kivonultak az állambiztonsági alakulatok is, és lőnek az emberekre.

- Azt nem hiszem!

- Hidd el egész nyugodtan - bemondta rádió , és lövéseket is lehetett hallani.

- Melyik rádió?

- A budapesti.

- Én azt nem hallgatom , a román rádió emlitett valami zavargásokat,- meg emlitett valami huligánokat is.

- Az mese, én hallottam erdetiben , hogy lőnek.

- És akkor mi van.

- Akkor baj van!- és délután megvárlak - ugyanott és beszélgetünk még , mert ennek a kimenetelét nem lehet még tudni!

- Jó, oda megyek! 

            Mikor befejeztem a beszélgetést Pávellel -  lányaim már megint a szobájuk ajtajában voltak, és szinte kórusban kérdezték:

- Anyúúú, már korán reggel pasizol.

- Na , amit most mondtatok azt azonnal felejtsétek el, mert Pável azért hivott, hogy közölje, Temesváron tüntetések vannak , kivezényelték a szekuritátét, akik lőnek a tömegre  de kint van a hadsereg is. Ennyit tudok , ennyit mondhatok , de ti nem mondjatok senkinek semmit, mert nem tudhatjuk , hogy mi lesz a az eredménye ennek a tüntetésnek. Mert akár be is fejeződhet , de akár ki is terjedhet, az egész ország területére. Délután meg megbeszéljük a többit - igaz ma is egy kicsit később jövök!

- Anyúúú - már megint!