A szatmári hid alatt 1.

         Ha azt mondom hosszú, és forró volt a nyár, keveset mondtam, mert rekkenő hőség volt egész nyáron. Mint mindig most is nyári szabadságunkat, és minden szabad időnket a strandon töltöttük, nem véletlenül. A szép lányok társaságába, és a fürdőruhák színeinek kavalkádjába, úgy  beletudtunk  feledkezni, hogy  csak   a feljövő hold tudott bennünket jobb belátásra bírni és haza kényszeríteni. Néha viszont még az sem, mert a kertvendéglő muzsikája, és  söre, olykor akár éjfél utánig is ott tartott bennünket, és csak akkor szedtük fel a horganyainkat, amikor elhallgatott a zene , és fogyatkozni látszottak a látogatók.

           Ám ez nap nagyon eltért az addigi bármelyikétől. Mikor leértünk a strandra, meg választottuk magunknak a leúszandó távot, amikor  egy  szép lány csapatot vettünk észre, akik tőlük telhető legnagyobb csendben labdáztak a fövényen. Legeltettük a szemünket egy kicsit a szép lányokon, aztán megindultunk  felfelé egy kilóméter távolságot, a kopasz partig, ahonnan  leszoktunk ereszkedni. Kellemes volt a viz , ahogy  simogatott ahogy  siklottunk, haladtunk benne. Voltak mélyebb szakaszok is, és csekélyebbek is. Ahol nem kellett úszni ott hülyéskedtünk és nagyokat nevettünk és kacagtunk, ám amikor a mély  vízre értünk akkor tempóztunk rendesen, hogy testileg jól nézzünk ki. Szerettünk volna a  legbarnábbak lenni a strandon, viszont ennek  volt egy nagy akadálya. hogy voltak ott olyanok is, akik mar születésüktől fogva barnábbak voltak mint mi.

            Ezt a távot leúsztuk kétszer és máris délután  hatra járt az idő, de még keményen tüzött a nap -  lábunkat igen csak kapkodni kellett a strand, sétálók részére fenntartott sétányain. Leültünk a hüvös partra és figyeltük a mostmár a porond alsó végében  labdázó lányokat - immár a vizben.  Hogy kinek meddig ért a viz, azt az illető magassága szabta meg, mert volt amelyiknek  csak térdig, de volt olyan is, amelyiknek comb középig.

Ahogy játszadoztak, amikor tulszállt a labda az utólsó lánykán, mindig lennebb  mentek egy néhány lépést, és nem tudták hogy közeleg a hid, és a hid előtt elmélyül a viz, és olyan sodrása van hogy nincs ember aki annak ellent tudna állni. HIszen szinte szivott magába minden testet, hogy  elnyelje, hogy  elvigye és megsemmisitse azokat. Régen jártunk már oda, tul sokat láttunk már, akár tragédiát is. Mindannyiunkban egy néhány évvel korábbi kép idéződött fel- amit meg is beszéltünk- amikor vagy  három hétig szinte mindennaposak voltak a Szamosban az  áldozatok. Mí akkor is odajártunk és közülünk, soha senkinek nem történt semmi baja. A lányok tovább labdáztak és észrevétlenül, lépkedtek egyre lennebb a folyóba,miközben vidáman nevetgéltek, nem sejtve  semmit a rájuk leselkedő veszélyről. Pedig ott volt a közelbe, és leglennebb tartőzkodó lánykát veszélyeztette.Elmenni készült a nap, de még visszanézett egyszer és végigsimogatott minden szál füvet, fát és embert.  Kedvünk támadt  egy focipartira. Hamar ki is alakult a két csapat   és focizni kezdtünk. A játék hevében elfeledkeztünk mindenről, még a lányokról is , csak lőttük a gólokat a kis kapukba számolatlanul, és kaptunk  eleget mi is. Nemi is az eredmény volt a fontos, hanem mozgás.

            Közben nagy riadalom támadt a vizparton, egyesek lefelé szaladtak, a viz felé mások felfelé , az okát egy előre nem tudtuk, egészen addig mig mi is le nem szaladtunk. Egy lány eltünt, és vitte a viz lefele,  nagy sebességel hid irányába. Néha eltünt a szemünk elől, és csak a viz sebességéből tudtunk következtetni, hogy hol fog ujra fel bukkani. Néhányan vizbe vetettük magunkat  és  irányzék nélkül, de hatalmas csapásokkal igyekeztünk a lányt megközeliteni.

            Sajnos, néha eltünt a szemünk elől, ilyenkor igyekeztünk előre úszni , hogy esetleg nekünk hozza viz. Persze ez is csak hiú  ábránd volt. Közben a parton összegyült a nép, és ki - ki a maga modján mondta magáét. Volt aki sápitozott, volt aki sajnálkozott,  és olyan is volt   aki már temette az eltünt lányt. Két ember reszketett igazán az édesanyja, és az édesapja. Az anya orditva jött ment a parton, és beleakart ugrani a vizbe a lány után, ám a férje  igyekezett féken tartani akkor. amikor neki is fogytán volt már az ereje. Már csak ketten úsztunk, a lány után, akit egyszer még feldobott a folyó vize .Egész közel voltam már hozzá.