A szatmári híd alatt 4.

            Fűtyörészve mentem  haza felé, könnyünek, és felszabadultnak éreztem a magam. Éva csókjai a felhők magasságába emeltek.  Szeretettel gondoltam az elmúlt néhány napra, és a Éva személyére.  Tizenkilenc éves voltam és úgy istenigazából még nem voltam, belebolondulva senkibe. Nem hiányzott különösebben mig nem volt, de most, hogy utamba sodorta őt a jóisten , alig váltunk el, és máris hiányzott. Jött hogy viszaforduljak, és még kicsaljak Évától néhány csókot, amit olyan hamar begyakorolt hogy nem tudta abbahagyni.

           Még mindig filozófálgattam Éva körül, mignem,   eljutottam arra pontra , hogy , ők kivándorolnak. Itt le is blokkoltam,mert egyszerüen nem hittem el, hogy alig hogy megjelent, már is eltünőben van, mint egy szép álom. Ez nem lehet igaz , biztos van  egy másik jobb megoldás, csak gondolkodnom  kell rajta. Nem is hittem, hogy ilyen hamar vége szakad, hiszen még el sem kezdődött. Igaz, hogy én úgy bele szerelmesedtem, hogy  észre se vettem és máris otthon voltam. Egy kicsit vidámabb voltam mint a sok évi átlag, de ezt annak tudták be anyámék, hogy elmondtam nekik a néhány nappal korábbi esetet, amiért meg is dicsértek, és kérdezték , hogy  ki  a kislany. Ezt vonakodva mondtam meg, sőt csak sejttettem velük , hogy ki az illető. Anyám igy is tudta, és ezzel be is fejeztük a diskurzust,már ami a lány kilétét illeti . Megvacsoráztam, és lefeküdtem mert másnap dolgozni kellett mennem, és nem engedhettem meg magamnak, hogy ne kipihenve menjek dolgozni. Most legalább is így éreztem,bár volt rá példa , hogy nem úgy mentem. De úgy látszik hogy most minden átértekelődött, csak attól , hogy életemben megjelent egy lány, egy nő.

           Reggel,  mikor felébredtem felpattantam,megmosdottam, reggeliztem - ezt nem hagytam volna  ki semmiért - mert úgy tudtam  hogy nem jó az ha üres gyomorral megyek el dolgozni, mert akkor a gyomrom saját magát eszi, ennivaló helyett. Ezt apámtól tudtam, aki soha nem ment  ki a házból, hogy ne reggelizett volna. Bementem a munkahelyemre  és vidáman dolgozgattam, de nem tudtam kellőképpen oda figyelni  mert mindig visszagondoltam,  az elmúlt napra és nem tudtam megmagyarázni magamnak  az Évára váró elmenés gondolatát. Nem akartam rágondolni, és  ideig oráig nem is gondoltam rá, de aztán hirtelen újra eszembe jutott, és kezdődött minden előlről. Majd csendre intettem magam - semmi gond majd beszélek az édesapjával, és rendben lesz minden.

             Arra viszont várnom kellett, mert elég nehéz volt otthon találnom. Mert állandóan dolgozott vagy vásárra járt, a környező városokban. Ezért aztán volt alkalmunk Evával egész jól belemélyedni a szerelmünk gödrébe, ahol már  semmi veszély nem fenyegetett a szülők részéről. Talán túl szabadosan volt nevelve  Éva, de én ennek csak a hasznát láttam, mert órákra  egyedül hagytak bennünket, amit mi ki is használtunk alaposan.  Persze mi  a csókolózásba belefáradtunk, de tovább nem mertünk lépni.Először is,  Éva alig töltotte be a tizenhat évet, és én túl gyáva voltam ahhoz, hogy tovább gyalogoljak a szerelem utján. És Éva sem hozta tudomásomra egyértelmüen, hogy kész a szerelem magasabb régiójába velem jönni. Pedig fizikailag minden adottsága megvolt hozzá. Vastag ajak, dús keblek, csinos lábak, és mibe beleszerettem az arcán az a két kis lyukacska. Fekete hosszú hajában, eltúdtam dugni a fejemet, az illatától elbódultam.

             Egyik nap azzal fogadott, hogy ma addig nem mégy haza, ameddig édesapám nem beszél veled. Egy kicsit megijedtem, legalább is ő úgy adta elő , hogy mintha nekem félnem kellene. Kérdeztem is hogy mit óhajt az apukája velem megbeszélni, de erre titokzatos hallgatás volt a válasz. Hát sok mindenre gondoltam, de az  igazat nem mondta meg. Az történt, hogy  az ablakon csak egy tül függőny volt amin kefelé lehetett látni befele viszont nem. Ebből adódóan, az anyukája csak azt nem láttott amit nem akart, abból   amit mi müveltünk a lombos lugas alatt, arra gondolva, hogy ott minket senki nem láthat. Az édesanyja meg hagyott bennünket csókolózni és játszani, de úgyan erről be is számolt a lány édesapjának.

              Így aztán az édesapja is éppen olyan tájékozott volt a lányához való viszonyomról mintha ő is látta volna   egy az  egyben  az egész lugas allati ténykedésünket. Szerencsére,  nem estünk át a kerités másik oldalára - bár akkor biztos közbe avatkozott volna.