Az én városom, és környéke 74.

             Csak néhány napig birták a legények a lányok társasága nélkül, mert hazaérkezésük után három nappal, már megint készültek Póliékhoz. Elhatározásuk gyors volt és  megmásithatatlan.Felnyergelték legszebb lovaikat, azzal a nemes szándékkal, hogy felhagynak legényéletükkel és az összes velejáró szabadsággal, szabadossággal.

                                          A szatmári híd alatt 4.

            Fűtyörészve mentem  haza felé, könnyünek, és felszabadultnak éreztem a magam. Éva csókjai a felhők magasságába emeltek.  Szeretettel gondoltam az elmúlt néhány napra, és a Éva személyére.  Tizenkilenc éves voltam és úgy istenigazából még nem voltam, belebolondulva senkibe. Nem hiányzott különösebben mig nem volt, de most, hogy utamba sodorta őt a jóisten , alig váltunk el, és máris hiányzott.

                                A szatmári hid alatt 1.

         Ha azt mondom hosszú, és forró volt a nyár, keveset mondtam, mert rekkenő hőség volt egész nyáron. Mint mindig most is nyári szabadságunkat, és minden szabad időnket a strandon töltöttük, nem véletlenül. A szép lányok társaságába, és a fürdőruhák színeinek kavalkádjába, úgy  beletudtunk  feledkezni, hogy  csak   a feljövő hold tudott bennünket jobb belátásra bírni és haza kényszeríteni.

                                         Te velem jössz 36.

           Az ágyam hüvös puhasága visszahozta a koraesti történések emlékét. Felidéztem Pável ölelését, azt a kemény férfias szoritását, amit talán soha életemben nem volt szerencsém megtapasztalni annakelőtte. Vagy a csak a néhány hónap kihagyás festette szebbre, az amugy is szép és őszinte szeretkezésünket. Az én részemről biztosan az volt , de eltudtam képzelni , hogy a Pávelé is az.

                                        Te, velem jössz 21.

           Öten  ültünk az irodában, három nő és két férfi.- kezdte a beszélgetést Szeréna.  Való igaz, hogy ültünk, mert  igazán nem sok meló volt, így aztán volt időnk beszélgetni. A kolleganőket egyáltalán nem zavarta  jelenlétem, mert mindenkinek más munkaköri beosztása  volt  amit igyekeztek többé kevésbé jól elvégezni , mert akkor biztositva volt a munkahelyük.

                                         Te, velem jössz 20.

           Másnap hajnalban  értem haza, a férjemnek már lassan készülni kellett volna a mukába. Ám amikor elővettem a csempész szerzeményemet , ragaszkodott ahhoz, hogy ott és azonnal próbáljuk ki, hogy   milyen az amikor elengedhetjük magunkat egy kicsit, nem kell minden mozdulatra figyelnünk, amikor úgy tehetünk mint a nászéjszakán,amikor  nem kellett rettegjünk a gólyától, amikor nem kellett semmitől és  senkitől félnünk.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             Te, velem jössz 18.

                                          Te, velem jössz 17.

            Én nem megyek többet abba  cukrászdába - jelentette ki Szeréna közvetlenül a munkaidő lejárta előtt, mert már unom, ezért úgy gondoltam , hogy ma hozzám megyünk az én kis garzonomban -  ma úgy is én fogom elmondani életem egy olyan részletét, ami számtalanszor kényszeritett arra , hogy könnyek között hajtsam álomra fejemet, és az is előfordult, hogy könnyekkel  ébredtem.

                                         Te, velem jössz 16.

            Szeréna arca nagyon szomorű volt - Rodika még soha nem látta ilyen elborúltnak, azt viszont már tudta róla , hogy semmiért nem szokott elszomorodni.

- Na jó - akkor mesélek én, ha megmondod, hogy hol tartottunk. Szerénának ismerős volt a kérdés, hiszen gyerekkorában édesanyjának is mindig meg kellett mondania , hogy honnan folytassa a mesét.

- Hát, hogy anyosodék meg édesanyád is megfigyelés alatt tartottak.

                                      Az én városom, és környéke 69.

          - Na látod az ilyen anyós a legritkább a világon -kezdte Sára mondandóját miután alaposan meghallgata Pólit - hiszen hallottam én olyat , hogy a fia már rég nem élt, és ő még mindig a volt menye fenekét vigyázta. Egyébként emlékszem , hogy még abban az időben- valamikor az uram temetése után - néhány hónappal nekem is megemlitette , hogy nem élet ez így egyedül , nézzél lányom te is egy embernek valót, még mielőtt el nem hervadsz, mint a nyári virágok ősszel.

                                        Az én városom, és környéke 42.

           A jelenlévőkben szinte egyenlő arányban oszlott meg a félelem és részegség, ami miatt nem tudtak sem normálisan gondolkodni sem normálisan cselekedni. Talán egy kettő volt aki kevesebbet ivott, de annak elég volt a félelmmel meg küzdenie. Még mindig kerülgették a vedret , mint macska a forró kását, de senki sem merte megfogni és kiönteni a hamut, pedig már órák óta nem történt semmi érdemleges, sem a jelenlévőkkel sem a hamuval.

                                        Az én városom, és környéke 2.

           Az egyik ok, hogy asszonyt lányt nem vittek magukkal az az volt hogy nem biztos ,hogy bírták volna a hosszú fárasztó utat, nem beszélve az uton rájuk leselkedő veszélyről. Ugyanis uttalan utakon haladtak legtöbb esetben toronyiránt  - de mivel hogy korán sötétedett délután , és még sötétben indultak  reggel, a templom tornya nem minden esetben látszott.

                                         A mi utcánk 33.

           A kocsmáros , ünnepélyes mosolygó arcot vett fel, amikor Sálikó belépett a kocsmába. Egy pillanatra sem akarta éreztetni a fíúval , hogy esetleg neheztel rá, pedig nagyon nehezen tudta megemészteni, hogy visszautasitotta az ő Maruszjáját. Mindezek ellenére kiváncsi volt, a városban, és az uton történtekre, ezért szinte úgyanazokat a kérdéseket tette fel a fiúnak, amit a lányának is feltett.