A mi utcánk 33.

           A kocsmáros , ünnepélyes mosolygó arcot vett fel, amikor Sálikó belépett a kocsmába. Egy pillanatra sem akarta éreztetni a fíúval , hogy esetleg neheztel rá, pedig nagyon nehezen tudta megemészteni, hogy visszautasitotta az ő Maruszjáját. Mindezek ellenére kiváncsi volt, a városban, és az uton történtekre, ezért szinte úgyanazokat a kérdéseket tette fel a fiúnak, amit a lányának is feltett. Közben egy pohárka pálinkát is Sálikó elé tolt , ezzel is serkenteni akarta az igaz beszédre. A fíú meg elmondott mindent szépen-- csakhogy ő is "kifelejtett" egy kis apróságot, ráadásul úgyanazt a részt amit Maruszja is. Igy aztán a két fél meghallgatása teljesen fedte egymást, de mindezek ellenére a kocsmáros belekötött abba, hogyan képzeli azt Sálikó, hogy egy  idegen országba megy és egy idegen nővel kötelezi el magát. Sálikó próbálta megmagyarázni neki, hogy annak oka van, hogy ő visszakivánkozik oda abba az országba ahol őt várják.

         A ház felujitásokkal már végeztek , és a két renovált ház lett a legmutatósabb a faluba. Úgyannyira , hogy néhányan megkeresték Sálikóékat, azzal a kéréssel , hogy talán az ő házaikat is megjavithatnák. Sok pénzt nem tudtak igérni , de egy kis lisztet, csirkét, tyukot, tojást-- mindenképpen. Sálikónak kapóra jött a dolog, mert már semmi dolga nem volt a ház körül és unalmában egyre jobban epekedett Nagyné útán.Elsőnek mindjárt a kocsmáros jelentkezett be--akinek a házára is ráfért egy kis felujitás, mert a háború kezdete óta , ő sem mozditott semmit a ház körül.Sálikó megbeszélte a fíúkkal a munkát, és neki is fogtak szorgalmasan, csak azt kötötte ki , hogy ha úgy adódik a helyzet, és neki el kell mennie, akkor a fíúk becsületesen befejezik a munkát. Szivesen dolgoztak a kocsmárosnak , mert a kocsmáros két lánya minden fellelhető jóval ellátta őket. A két lány vigyázott arra, hogy fíúk, ne éhezzenek és szomjazannak, és munka is haladjon.

         Egyetlen gondja volt csak Sálikónak , hogy Maruszja még mindig úgy nézett rá -- mint aki még reménykedik valamiben. Való igaz, Maruszja reménykedett is, de egyáltalán nem abba, hogy Sálikó visszatérjen  hozzá , hanem abba , hogy árulja el már végre , hogy ki az az ífjú, aki az ő várományosa. Sálikónak konkrét elképzelése volt arról, hogy ki az illető, de egyelőre nem árulhatott el semmit mert még nem állt módjában beszélgetni az illető fiatalemberrel. Ezért aztán ahányszor megkérdezte a lány, annyiszor volt kénytelen türelemre inteni. Persze, a lány, szinte naponta kérdezősködött, igért fűt, fát bokrot , csak mondja  meg már végre.

         A faluba egyre idegesebb lett a hangulat, az emberek nem mondtak semmi konkrét dolgot, hogy miért, de látni lehetett -- vagy inkább érezni-- hogy valami nincs rendben, és ha az ember jobban belemártózott a kérdezősködésbe, arra a megállapodásra jutott , hogy az emberek egyre jobban ki vannak akadva, és napról -napra  jobban utálják a kommisszárt, mert egyre többet hallani és látni , hogy itt vert meg valakit , vagy onnan vitt be valakit a az őrsre, ahol aztán alaposan elverte. 

        A kocsmáros, munka végeztével, este, ujra levitte Sálikót a pincébe, és elmesélte neki , hogy már próbálgatta a pisztolyt-- persze csak úgy töltény nélkül-- de most már szeretné , úgy igazán kipróbálni golyóval. Sálikó óva intette a kocsmárost , hogy meg próbáljon lövöldözni vele , vagy bárkinek megmutatni , mert akkor annak a következményei beláthatatlanok. A kocsmáros megértette , hogy mire céloz Sálikó--a kommiszárnak nem juthat a fülébe a pisztoly létezése.

--Pedig szivesen bedugnám a fülébe, és meghúznám a ravaszt-- mondta a kocsmáros , és nagyon elszánt arcot vágott.

-- Sálikó fiam, arra kérlek, hogy egyszer amikor a kommiszár, nem tartózkodik a faluba, hanem elmegy a másfelé, akkor mi ketten,menjünk ki az erdőbe , és próbáljuk ki ezt a pisztolyt, mert már nagyon viszket a tenyerem.

         Sálikó ránézett a kocsmárosra , és az volt az érzése, hogy ez az ember , vagy sokat ivott, vagy a bolondulás környékezi. Lágyabbra fogta a szót és megigérte , hogy egyszer kipróbálják együtt a pisztolyt.

         Amig a pincébe voltak, valaki kereste Sálikót, és azt az üzenetet hozta, hogyha  meglátják a fíút -- küldjék haza!