Te, velem jössz 20.

           Másnap hajnalban  értem haza, a férjemnek már lassan készülni kellett volna a mukába. Ám amikor elővettem a csempész szerzeményemet , ragaszkodott ahhoz, hogy ott és azonnal próbáljuk ki, hogy   milyen az amikor elengedhetjük magunkat egy kicsit, nem kell minden mozdulatra figyelnünk, amikor úgy tehetünk mint a nászéjszakán,amikor  nem kellett rettegjünk a gólyától, amikor nem kellett semmitől és  senkitől félnünk. Jól sikerült reggeli , pontosabban hajnali torna volt - jót tett mindkettönknek mert  én elfeledtem a fáradtságot a férjem , meg olyan vidáman ment dolgozni ahogy csak már nagyon régen láttam.

 De jól tettük, hogy befejeztük mert máris megjelent anyósom, aki nem tudta , hogy hazaérkeztem, és előbb a gyerekeket vitte volna el az óvodába bőlcsődébe, utána meg főzni akart. Hogy a gyerekeket elvitte azt megköszöntem ,de a főzés alól felmentettem , mondván hogy ha már itthon vagyok akkor főzök én. Különben is nagyon szép húst kaptam - ami igaz is volt, és amiből azonnal csomagoltam neki is , meg anyáméknak is.

           Anyósom boldogan ment  el, én meg boldogan maradtam egyedül. A frissitő torna hatása  elmúlt, sőt egyenesen egy  mély fáradtságba ment át -   én lefeküdtem, és délig aludtam. A főzésről teljesen megfeledkeztem - hiába mikor alszik az ember akkor nem tud főzni, de ha álmában főz akkor azt meg nem lehet megenni. Hamar készitettem egy kávét magamnak amit szintén Temesváron szereztem, és nagyon hamar neki álltam főzni. Ment minden mint a karikacsapás és mire a férjem hazajött a gyerekekkel, az ennivalók , éppen  fogyasztható hőmérsékletüek voltak.  Marhahúsleves  volt disznópörkölttel. Azért kevertem a kettőt mert a marhahús izét már kezdtem elfelejteni , mert azokban nem bővelkedett a városunk.

           Szép hetek hónapok következtek, és minden a legnagyobb békességben zajlott A szexulis életünket is csúcsra járattuk, hiszen annak semmi akadálya nem volt. Amikor meg már fogyni kezdtek  az óvszerek egy kolléganőm felvilágositott, hogy be osztás kérdése az egész, mert azok a szerek , nem egyszer használatosak , ügyes mosással, sikporozással többször is használható. Igaz még ilyet soha életemben nem hallottam , elég nehezen fogadtam el a tanácsot, de aztán, amikor kipróbáltam igazat kellett adjak a kolléganőnek aki állitotta hogy maga is úgy csinálja már évek óta  mert hát már  nem is emlékszik mikor jutott hozzá hivatalosan- olyan régen volt. 

            Az időtájt egyfajta népvándorlás indult meg az ország közepe felől az  északnyugati, nyugati, délnyugati országrész irányba. Ez sem történt minden ok nélkül. A hetvenes árviz után az ország északnyugati részében hatalmas épitkezések folytak, ami lehetővé tette , hogy más vidékről is oda költözzenek, mert az ipar is fellendülőben volt. Erről mi is értesültünk, sőt , arról is hogy a környéken több faipari üzem is müködik, ahol éppen alkalmazottakat keresnek minden féle állásra. Azt is megtudtuk, hogy a családosoknak, akár azonnal, vagy rövid időn belül lakást is biztositanak.

            A nagyobbik lányom tizenkét éves  volt a kisebbik is már elmúlt  már tíz, igy aztán nem sokat teketóriáztunk, hanem döntöttünk , hogy ha megfelelő állást kapunk, akkor semmi akadálya hogy tovább álljuk. Azért azt mégsem mondhatom, hogy nem volt semmi akadálya , mert volt: éspedig a szülők, akik mindent elkövettek annak érdekében , hogy maradásra bírjanak.  Nem teljesen önzetlenül, mert az utóbbi időben megváltozott a felosztás, a felállás, mert  ahogy a gyerekek nőttek úgy vettek át a nagyszülőktől bizonyos feladatokat amit ők nagyon szivesen végeztek el helyettük. Ilyen volt a bevásárlás a számlák fizetése piacra járás, de nem riadtak vissza a mosogatástól sem. És még nem is emlitettem a nagyszülői szeretetet, amit nem lehet megmagyarázni, azt nem lehet leírni, azt csak látni érezni lehet, meg  örülni neki, amikor a gyereklány ott szorgoskodik nagyanyja mellett, ahogy tésztát próbál gyúrni , vagy kis kezével dörzsöli a ruhát - a mosógép hiányában. A nagyszülők már csak ilyenek, ám a szülők akár tudatosan , vagy akár tudat alatt tudják , hogy a legfontosabb az önállóságra való nevelés, mert a szülő előbb-utóbb kimegy a divatból mint a Kossuth bankó, de az életnek tovább kell mennie, és a gyerek mindig abban a közegben kell megtalálja számitását, helyét az életben, amelyikben éppenséggel leledzik.

           Minden esetre  nem ugrottunk fejest a semmibbe hanem előbb Rádu utazott Szatmárnémetiben, megírt kérvénnyel , és teljes elszántsággal , hogy amnyiben a munkahely megfelel az elvárasainknak akkor oda költözünk. Nem volt egyszerü dolog mert addig nem sokat utazgattunk , legalább is én nem.  De most úgy éreztük , hogy változtatni kell. A gyerekek is elég nagyok voltak ahhoz , hogy ne okozzon gondot a környezetváltozás.Egyébként jó gyerekek voltak , önállóak és a tanulással sem volt semmi gondjuk , talán a matematika ment nekik kevésbé jól, de azt már akkor is tudtuk , hogy matematikusnak is születni  kell, éppen úgy mint költőnek vagy írónak, mert aki matmatikusnak született annak egy matematikai feladat megoldása legalább olyan élményt nyújt, mint a kezdő költőnek az első jól sikerült verse.

          A férjem két napig volt oda , mert megakarta várni az eredményt. Meg is kapta - kérvényeinket jóváhagyták, és a következő hónap elejétől alkalmazásba léphettünk a szatmári faipari üzemben, Több mint két hét volt még addig, és az iskolából is még néhány nap.A férjem mesélt a gyárról , keveset, a városról, és elárulta azt is hogy milyen minőségben fogunk dolgozni. Ő a technikai osztályon kapott munkát, engem meg a bérelszámolóba osztottak be. Jelenlegi beosztásunknak megfelelően. Nagyon elégettek voltunk, különösen örültünk a kétszobás tömbházlakásnak amelyik egy közeli lakótelepen  helyezkedett és a gyerekektől csak a szúnyog volt több. Ideális környezet volt máskülönben.  Korábbi lakásunkban  mindössze egy szobánk volt, meg még egy olyan pici, hogy ahogy nőttek a gyerekek, szinte megtelt velüka szobácska.

           Minden esetre mielőtt elinditottuk volna  a költözés folyamatát együtt  a férjemmel és gyerekekkel mi is ellátogatunk Szatmárnémetibe, és mindannyiunknak megtetszett a pezsgő élet a  mozgás , ami mesze felül múlta a gyulafehérváriét.

           Aztán már nem sokat gondolkodtunk, hanem igyekeztünk minél hamarabb elhagyni szülővárosunkat, ami lassan már úgy éreztük , hogy fojtogatni kezd, és teljesen élhetetlenné válik. Pedig nem volt azzal semmi baj , csak a mi ígényeink nőttek rohamosabban mint ahogy azt a lehetőségeink megengdték volna.

           Viszont ezt a költözést úgy megbántam, mint még semmit eddigi életemben

- Hát mi történt ?

- Azt is elfogom mesélni , bár az, az életem egyik legboldogtalanabb szakasza.