Az én városom, és környéke 42.

           A jelenlévőkben szinte egyenlő arányban oszlott meg a félelem és részegség, ami miatt nem tudtak sem normálisan gondolkodni sem normálisan cselekedni. Talán egy kettő volt aki kevesebbet ivott, de annak elég volt a félelmmel meg küzdenie. Még mindig kerülgették a vedret , mint macska a forró kását, de senki sem merte megfogni és kiönteni a hamut, pedig már órák óta nem történt semmi érdemleges, sem a jelenlévőkkel sem a hamuval.

          Most már a Tina megjegyzése borzolta a kedélyeket - bár alig tudták fel fogni , hogy az mire utal. Csak annyit értettek meg belőle , hogy ennek a boszorkánynak a halála, ujabb haláleseteket fog maga után vonni, de azt hogy kit , mit , és mikor, azt nem tudták értelmezni.Nem is lehetett, mert nem sok konkrétumot tartalmazott. Arra azért jó volt , hogy mindenki  egy kicsit magára vegye- vagy legalábbis ne tartsa magát érinthetetlennek.

          A mesélő öregasszonyon látszott , hogy a története végére érkezett, de még nem mondta meg , hogy ki öntötte ki  a hamut, és ki hunyt el azon a szilveszter éjszakán!

- Jajj mondjad már mi volt a vége -ki öntotte ki hamut?

- A hamut - szégyen szemre - Tina öntötte be a kemencébe, mert  senki ember fia és lánya nem bátorkodott megfogni a vedret. Igaz, Tina is megvárta , hogy a reggel jelei jelentkezzenek, és csak azután zuditotta a hamut a kemencébe.

          Ezek után némi megkönnyebülés következett, nem csak a hamu miatt , hanem amiatt is, hogy virradni kezdett, és a közvetlen szomszéd, ha kinyitotta az ajtót akkor látta már a saját házát. Ebből bátorságot meritett, és felszólitotta asszonyát , hogy most aztán menjenek, mert etetni itatni kell a jószágot , mert azok nem tehetneka boszorkányságról , és azokat nem lehet megvárakoztatni, még ilyen történések alkalmával sem.

- De ki halt meg? - azt még nem mondtad.

- Nem is tudom , hogy mondjam, vagy ne mondjam, mert egy valaki -itt  közülünk - biztos hogy tudja , hogy ki halt meg akkor.

          Az emberek meg asszonyok kezdtek jobban körbenézni maguk között  - előbb csak úgy titokban, de aztán egész nyiltan , hogy kideritsék , hogy ki lehet az az illető, aki legalább úgy ismeri a történetet mint a mesélő, aki úgy nézett ki hogy meg is bánta , hogy elmesélte a történetet, mert arra nem számitott , hogy a végén majd, meg is kell nevezze az illetőt. A mesélő megtorpanása a mesélésben, újabb kételyeket váltott ki a hallgatóságból, már csak azért is mert még alig heverték ki a korábbi traumát -ha egyáltalán kiheverték.

 - Hát mondjad már, hogy ki volt az! - mert már itt a reggel, de én mostmár innen el nem megyek ameddig meg nem mondod. A többiek meg helyeseltek, ha már eddig elmondta akkor mostmár miért nem mondja végig. Lehet , hogy nem is tudja , csak bennünket akar bosszantani , meg megfélemliteni.De ha azt akarja akkor az sikerült. Most már igazán elmondhatná, mert már szinte világos van és most már félnünk sem kell úgy, mintha azt az éjszaka közepén a nagy sötétségben mondta volna el.

- Ha igy rámtámadtok akkor nem is mondom el, majd megtudjátok mástól, ha annyira kiváncsiak vagytok.Mondtam már az elején , hogy van még egy két személy aki ismeri a történetet , de azt is mondtam , hogy itt most köztünk is van valaki aki megtudja mondani nektek. Ha én elmondtam a történetet akkor ő kimondhatja azt nevet amit annyira vártok. Összesugtak az assznyok, a férfiak meg megint inni kzdtek, mert a nagy huza vonában teljesen megfeledkeztek még az ívásról is. Igy próbálták oldani a feszültséget ami kezdett egyre kellemetlenebbé válni, és nem csak a mesélőnek hanem a kiváncsiskodóknak is, mert nem tudták , hogyan csikarják  ki azt a nevet abból a két jelenlévő személyből , akik annak biztos ismeretében vannak.

           Már nagyon mentek volna az emberek - a bor is fogytán volt - de az asszonyok oldalát annyira fúrta a kiváncsiság , hogy akár délig is képesek lettek volna ott maradni , csak hogy megtudjáka történet végét, és birtokába jussanak annak a névnek akinek a leszármazottaitól esetleg rettegniük kell, az elkövetkező időben.

          Tina csak nagyon keveset beszélt egész éjszaka, de annak súlya volt. Bátorságát azzal is bizonyitotta, hogy ki merte önteni a boszorkány testéből származó hamut. De ez nem tünt fel a jelenlevőknek , mert hozzá voltak szokva, hogy az alja munkát, más alkalmakkor is vele vagy más cigánnyal, cigányasszonnyal végeztessék el.