Az én városom, és környéke 68.

           Hosszabodni kezdtek a napok, a déli napsugár szinte egyszerre olvasztotta le a jégcsapokat a házak  ereszéről, amelyek hangos puffanássa,l  nyilként csapódtak a földbe , hogy ott, darabokra szilánkokra törjenek. Ilyenkor a napsütötte kertrészeken gőzölgött a föld. Minden jel arra mutatott, a tél lassan kileheli  lelkét, hogy átadja helyét egy világosabb, egy enyhébb a szívet melengető tavasznak.Üzenet volt ez arra is , hogy nem sokára megkell kezdeni a kerti munkákat, nem kevésbé a földek megművelését.

           Elmaradtak az éjszakai farkascsordák üvöltései , de ugyanakkor megcsappant a vásárosok száma is. A farkasüvöltések  elmaradásának örültek , de annál kevésbé a vásárosok elmaradásának, mert velük egyűtt elmaradtak a jövedelmek is, és lassan kihaltá vált a porta. Nem volt már hangos szó, nem volt mulatozás, ami mindenképpen rányomta bélyegét a Póli portájára.

           Ha néhány hónappal korábban Póli lázadozott a vendégek  csipkelődései ellen , most be kellett lássa, hogy hiányzik , és hogy mennyire igaza volt Sáranak , amikor azt modta , hogy még mindig jobb, minta ha a kutyák sem ugatnák meg őket. 

          Ahogy teltek a hetek hónapok, annál jobban hiányolta a Kálmán jelenlétét, de mivelhogy tudta hogy az már nem visszahozható kezdett megbarátkozni a gondolattal - Kálmán már sohasem lesz , de más még azért lehet és kell is hiszen nem vállalhatja őrökké a magányt , a rengeteg munkát.

          Néha ellátogatott, volt anyósához apósához, ahol mindig nagyon szivesen fogadták, és hosszas beszélgetéseket tudtak folytatni Kálmánról, a saját magukról, és mindennapi dolgokról. Már jól benne voltak a nyárban , amikor egy ilyen látogatás alkalmával  volt anyósa különös megjegyzést tett.

- Hallod lányom, aztán meddig akarod még viselni ezeket  fekete ruhákat, hidd el , hogy nem áll az jól neked. Néha-néha felvehetnél valami szinesebbet is, hiszen nincs itt a világ vége, és neked is szükséged van egy társra , egy emberre, aki segit neked , és akinek te is segithetsz. Nézzél már ki a gyászruhád mögül, és  ne feledd , hogy még harminc éves sem vagy, és előtted az élet , mert ami volt  az a múlt, Kálmánt már ugysem tudjuk visszhozni. Mert tudd meg , hogy nem lehet a multba élni, előre kell nézni a jövőbe, mert oilyan szemre való teremtés vagy, hogy neked nem szabad egyedül maradni. Neked kell , hogy legyen gyereked, mert valaki tovább kell vigye mindazt amit Kálmánnal  csináltatok.

- Jajj , ne tessék már ilyet mondani , hiszen annyi dolgom van, hogy ki sem látszok belőle, nem hogy férfiak után járjak.

- Nem is azt mondtam én , hogy férfiak után járj , csak azt , hogy ne zárkózz be, ne fordulj magadba teljesen , hagy egy kis rést a szivedbe hagyjál valakinek aki esetleg tetszik neked , és te is tetszel neki. Tudom, hogy rosszul hangzik ez az én számból, de hidd el hogy úgy megszerettelek, hogy nagyon sajnálnám , hogy ha hagynád elvirulni az életedet, anélkül , hogy hagynál magad után egy kis örököst. Mert az idő gyorsan szalad, nem kimél senkit  és semmit, nincs tekintettel semmire. - bár igazságos , mert mindenkitől egyformán múlik. Tudod , hogy mit akarok mondani. Úgye?

- Csak azt értem az egészből , hogy valami olyasmire akar rávenni amire én nem vagyok alkalmas jelenlegi állapotomban  - talán valamikor majd... 

- Én sem arra gondoltam , hogy fogd meg az első férfit, és vidd az ágyadba, csak azt, hogy ne zárkózz el annak lehetőségétől.  Csak Kálmán számára fejeződott be az - sajnos nagyon csunyán, de neked élni kell, utódot kell nemzeni, mert az élet örök, és nem áll meg egy koporsónál sem , hanem folytatólagosan megy tovább.

           Póli, hazafelé menet azon gondolkodott , hogy vajon komolyan gondolja volt anyósa  ezt az  gészet, vagy csak ugratja netán  próbára akarja tenni őt.  Nem az nem lehet , hogy ugratná , annál mindenképpen jobban szereti  őt, és olyan őszintének tűnt -  hogy még szégyelni kezdte magát, hogy ilyesmit egyálatalán feltételez a volt anyósáról.

           Minden esetre, hazaérkezése után néhány perccel már egész más hangulatban kezdte el mesélni, a korábbi beszélgetését Sárának. Sára szinte nem hitt a fülének , mert már neki is szándékába állt valami hasonlóval előhozakodni, de még mindig nem tartotta elég alkalmasnak az időt, ráadásul magára is gondolt , és nem szerette volna ha barátnője azt gondolja róla , hogy neki annyira sűrgős. Pedig ha sürgős nem is, de mindenképpen már nagyon esedékes lett volna egy  új szerelem. Igaz eddig nem sikerült , de ezután ha Póli is akarja akkor egész biztos , hogy jobban fog menni.