A megbocsátás ereje

           Az éjszaka sötétjében egy kicsi alak vonszolta magát előre. A törpe gyufaszálnyi lábai minden lépésnél térdig elsüppedtek a nagy hóban , ő azonban kitartóan menekült előre. Dundi orra kivörösödött a fagyos széltől még sem jutott eszébe , hogy visszaforduljon. mert olyan cél hajtotta előre, amely számára mindennél szentebb volt.Megkellett keresnie élete szerelmét, mert nekik az jelentette a dicsfényt.

           Ha hiszitek ha nem ez kis alak én voltam. De még ha nevemet is megmondom egész biztos elsem fogjátok hinni, mert engem csak úgy szólitanak , hogy Nagyfiú. Na de nem azért mert nagy vagyok, hanem azért mert még van két kis testvérem, akik fiatalabb mint én. És most elfogom mesélni hogy miért vagyok én ilyen kicsi - meg azt is miért nőttem meg újra.

          Olyan tiz éves lehettem, amikor édesapám észrevette , hogy én bizony nagyon hazudós gyerek vagyok. Nekem ugyan nem tünt fel ez a tény, de én úgy ontottam magamból a valótlanságokat , hogy azt akár melyik mesemondó megírigyelhette volna. Apám, aki varázserővel bírt - bár én ezt soha nem hittem volna  - azzal fenyegetőzött , hogy ha nem hagyom abba a hazudozást akkor minden hazugságom után, egy centivel kisebb leszek. Jó ideig nem is figyeltem magamra.

          Eleinte nem is vettem észre semmit, csak akkor amikor a kisebbik testvérem is utólért a nővekedésben. Hanem - nekem akkor már   jó barátnőm  volt a szomszéd falu papjának a lánya, aki szép is volt meg őszinte is, és legalább olyan szerelmes volt belém, mint én ő belé.Ő volt az én szentem.  Ahogy teltek az évek, a szerelem úgy elvakitott bennünket , hogy alig vettük észre , hogy  én már csak a derekáig érek a lánynak. Magától soha nem jött volna rá, de a szülei felhivták a figyelmét erre a dologra, mert egy napon azzal fogadott, hogy jó lenne ha tükörbe néznék, és megnézném őt is, hogy derüljön már ki előttem végre, hogy nem vagyunk egymáshoz valók, mert maholnap akár a fejem tetejéről tud megebédelni. Ez bizony nagyon fájt nekem - és azonnal elmeséltem a kislánynak azt az igazságot , hogy miért is "növök" én negativ irányba- a hazugságokért

         A kislány nem sokat gondolkodott, hanem  azonnal megállapitotta , hogy van megoldás, és pedig az, hogy bocsánatot kell kérjek a szüleimtől - akik bizonyára megfognak bocsátani - és mindörökre bekell fejezzem a hazudozást. Ellenkező esetben nincs puszi, szeretet, és szerelem sem!

         Ezen nagyon elgondolkodtam, mert úgy szerettem azt a lányt , hogy azt sem vettem észre , hogy ha megakartam puszilni - és ő is akarta - akkor kisszékre kellett álljak.

         Bocsánatot kértem  szüleimtől, és az én legnagyobb megnyugvásomra megbocsátottak , igaz örökre szóló fogadalmat tettem, hogy sohasem fogok hazudni. És ezt be is  tudtam tartani. Mert nem akartam elveszteni szerelmemet.

         Apám megcsóválta fejét és azt mondta:Megbocsátottam -  hogy betartod az igéretedet , vagy sem, azt hamarosan meg tudod - még mielőtt kétszer megforditanám a homokórát. És most indulj ahhoz a lányhoz amelyik ma éppen tízennyolc éves - és már nagyon vár!Jó lenne ha vinnál neki valami ajándékot.

         Ahogy elindultam a térdig érő hóban, egyszer csak azt vettem észre , hogy a hó csak bokáig ér. Mire elértema lány házához már csak a cipőm talpáról kellett levernem a havat. Amikor beakartam menni a házba  le kell húzzam a fejem, ha nem akarom , hogy homlokom közelebbi kapcsolatba kerüljön a szemöldökfával, mert már nem voltam" manó". Átnyujtottam az ajándékot , és lehajoltam , hogy megcsókoljam szerelmemet. Én a nagyfiú!