HEGYVÍDÉKI BALLADA 4

                             A templomból igyekezett vissza a szállodába. A szobában kellemes félhomály ,és ismét érezte a helyiséget betöltő friss illatot. Kinézett az ablakon, az erősödő szél felborzolta a közelben folyó víz felületét, eltűnt a környékbeli házak tükröződése. Az égbolt mindegyre teltebb lett a sűrűsödő szürke esőfelhőktől. Gyülekeztek, és már-már eleredt az eső. Elmerengett az elétáruló képen és kapásból párhuzamot vont, hogy a lágy felhőkkel ellentétben mennyire másak a Csíki-havasok felett keringők, mérgesen néznek a tájra és kegyetlenül tépásszák a fák leveleit, Pizzát rendelt a vendéglőből és végignyúlt az ágyon. Minden új volt és furcsa. Egyedül egy komfortos szobában, felmérhetetlen tisztaság, fürdőszoba. Milyen pazar az élet!

                            Lehunyt szemmel ábrándozott. Hallotta a kis csángótelepülés kápolnájának érces hangját. Érzékelte a verőfényes napot, amint a kertvégi kitaposott ösvényen sétálva ragyog felette. Elsétál a patakig, a kaszálón a fű derékig ér

, várja már a kasza végzetes élét, illatozik a vadmurok, a muhar, a lósóska és már bizonyára sárga a határ a virágzó galajtól és árkokba meghúzódva lengeti illatát az orbáncfű virágja. Bogarak döngicsélnek és a pisztrángok vígan, cikázhatnak a patakban, mert ő nem zaklatja horgászbottal. Gondolatban Margitnál is elidőzött. Mit tehet ilyenkor? Hogyan bírja az egyedüllétet? Nem értesítette távozásáról. Bizonyára reménykedve várja, de majd amikor már valamennyi megvalósul tervéből, csak akkor számol be minden lépéséről.. Gondolataiba elmerülve elszenderedett és csak akkor ugrott fel, amikor a pincér kopogott és beadta a pizzát.

                            Átgondolva újra eddigi lépéseit, megnyugtatónak találta az ötletességet, hogy a miséről távozva megfigyelte és lejegyezte a pap nevét, Dr. Hans Span apát, teológiai tanár. Továbbra is vele kell kapcsolatot tartson, hogy terve megvalósuljon. Egy szórólapon felfigyelt, hogy Stuttgardban van a legnagyobb magyar közösség a közelben és a Magyarok Szövetsége minden téren segít a hozzá folyamodóknak. Gondolta, hogy ott mégis könnyebb lenne bármi után érdeklődni. Mindenek előtt arra a távlatra gondolva, meddig tarthat az intézkedés, nem ártana munka után nézni,mert az mégis fenséges segítség lenne. Felhívta a szórólapon hirdetett címet, a B.C. Marketing Personal Consulting központi hivatalt Pécsről és felvilágosítást kért az itteni viszonyokról. Ajánlották, hogy vegye fel a kapcsolatot a Stuttgardi Magyarok Szövetségével Az Albert – Schöffle út 30 szám alatt.

                             Nincs gondolkodni való idő, irány Stuttgard! Mindössze kétszázhúsz kilométer , de ezekkel a vonatokkal úgy repül az ember mint a gondolat. Annyira megkönnyebbült tudatában annak, hogy a világvégén is anyanyelvén érvényesülhet az ember. A tudakozóban egy hölgy szívélyesen fogadta, kikérdezte mi járatban, Németországban.? Ádám dióhéjban említette a müncheni történteket. Elképzelése szerint, amíg az apát érdeklődik és intézkedik, gondolta nem ártana munkalehetőség után nézni és ezt a megoldást találta megfelelőnek. A hölgy egy dossziét vett elő egy fiókból, lapozgatott majd felnézett.

-          Nem is mondtad, mihez értesz, milyen szakterület érdekel.?

-          Nekem mindegy, csak jövedelmező legyen. Én tulajdonképpen faipari szakközépiskolában végeztem és gyakorlatra a helyi bútorgyárba vittek.

-          Tehát érdekel, vagyis tájékozott vagy a bútoriparban. Itt a munkahelyi listán, amint látom, a Möbeltischler in Ungeborg képzett asztalosokat keres. Abban is előnyös, hogy a munkaadó szállást is biztosít.. Beszélsz németül?

-          Valamennyire, igen

-          Beiratkozhatsz nyelvtanfolyamra, ebben is segít a vállalkozó és a tandíj költséget részletekben vonják le a keresetedből.

-          Így megfelel! Mikor kezdhetek?

-          Én most értesítem őket és megvárjuk a választ. Interneten gyorsan megy! Annyira jellegzetes és furcsa a beszédstílusod, honnan jöttél?

-          Hát, azt egy kicsit nehéz leírni, vagy megmagyarázni, mivel Erdély legeldugottabb vidékéről jöttem egy csángó falúból, inkább tanyának nevezhető,ahol sokat dolgoznak az emberek,de élenjárnak a duhajkodásban is.

-          Hogy érted ezt?

-          Szeretnek mulatni, énekelni, táncolni.

-          Mennyire vagy jártas a népdal és néptánc terén?

-          Mi abban születtünk és nőttünk fel! – a hölgy kissé elgondolkozott, de szeme csillogásából látni lehetett, hogy valami kellemesen nyugtalanítja., majd tárcsázott.

-          Szia Jocó! Fogózkodj meg, mert kellemes meglepetés számodra. Jobb lenne, ha idejönnél, mert vendégem egy erdélyi srác, keménykötésű, aki szerintem tökéletesen táncolja a verbunkot. Csángó gyerek!

Hallgatta a beszélgetést, irult – pirult, hogy milyen elképzelései vannak a hölgynek róla, de nem volt sok ideje a merengésre, mert betoppant egy magas, jó termetű vékony bajuszkájú férfi. Kézfogása igazi magyaros, amolyan Toldis ujjropogtatós volt.. Barátságos mosollyal mérte végig Ádámot.

-          Kemény József – mutatkozott be.

-          Hajnal Ádám. – sokáig szótlanul nézték egymást.

-          Alkatra nagyon megfelelsz. Szoktál-e táncolni, vagy énekelni?

-          Igen, már kiskoromtól az intézetben is tanítottak, de később az iskolában rákényszerítettek minden kulturális megnyilvánulásra.

-          Én vagyok a Csöbörcsök – klub vezetője. Délután elviszlek a klubba és bemutatod minden tudományod. Különösen, ha ismersz szóló csángó táncokat, az nagyon menő lenne, vagy eredeti népdalokat. Különben a klubunk neve is a legkeletibb csángó település nevét viseli.

Elgondolkozott Ádám a hallottakon. Ezek szerint a csángó vér nem végződik a Csíki-havasok vonulatában meghúzódó Gyímes-völgyében. Azt tudta, hogy az Úz-völgyi csángótelep a Gyímesekből elűzött összeférhetetlenekből, lopásért és gyilkolásért rejtőzködőkből alakult.. Az talán a legvadregényesebb. Megcsodálta, amikor látogatóban volt egy ottani barátjánál, hogy a házuk mellett emelkedő hatalmas kőszikla közepe táján, úgy húsz méter magasságban fakadó forrásból volt bevezetve az egész élet vízellátása. Lakás, istálló, itató, medence mind onnan kapta, de olyan hideg volt a víz, hogy a sör fél órán belül teljesen lehűlt. Nekik nem kellett hűtőszekrény! A barcaságiakról csak annyit tud, hogy mint csángó sziget léteznek, hét falú, szorosan egymás mellett. Ők kivételesen evangélikus vallásúak az őket körülvevő szász települések hatására. Még tudomása van, hogy a Kárpátokon túl, Moldvában nagyon sok csángó él, akik küzdenek az erőszakos román beolvasztás ellen kisebb- nagyobb sikerrel, mert ők a magyarsághoz tartózónak érzik magukat. De Csöbörcsökről mostanig nem hallott. Csángó falú Transznisztriában, a Moldovai Köztársaság területén Hunyadi János telepített oda, magyarokat 1450 körül, de vannak feljegyzések, hogy talán az Etelközben maradt kun és besenyők keveréke is lehet. Egy 1750-es feljegyzés szerint a település több mint fele beszélte az arhaikus magyar nyelvet. A madéfalvi veszedelem vezér alakja, Zöld Péter plébános is ott töltött tizenegy napot 1767-ben és több mint kétszáz katolikust gyóntatott és kelkigondozott, de megállapította, hogy mindannyian jó katolikusok, de tizenhét éve nem láttak magyar papot. Aztán az orosz-török háború idején a Krímre telepítették őket, viszont magyar már nem tért vissza A mai lakosság többségében moldáv, csupán egy – két magyaros családnév utal magyar eredetükre. Ősi táncaikat a moldávok megőrizték és ekként a legősibb csángó táncokat, ott lehet keresni. Ennyi ismerettel telítődött az ismerettarisznya és mélyült el a csángó büszkeség.

                                 Amikor a Martin Luther strasse 54 szám alatti klubban bemutatta az általa ismert gyímesi táncokat és elénekelt két népdalt és egy csángó balladát megnyerte a közösség tetszését, és csapatukba fogadták. Kemény József biztosította, hogy nem kell jelentkezzen a bútorgyárban mert az energiájára szüksége van és ellátásáról intézkednek .

                                Újabb lelki megnyugvó hely a Bruder Klauss Kirche, Stuttgard legnagyobb temploma, ahová eljárhat imádkozni és könyörögni Babba Máriához.

                                   Egyelőre a klub vendégszobájában szállásolták el . Kényelmes, barátságos, házias berendezés, eltér a szállodai luxustól, de így is kellemes.  Annyira összekuszálódtak az események, hogy alig tudta követni. Feküdt az ágyban és elgondolkozott, hogy lényegében egy vásott intézeti gyermek volt, sosem gondolta volna, hogy sokak által elmaradott, lenézett csángó létére világvárosok ölelik keblükre. Minden igyekezetével szeretné, hogy ismertté tegye szülőföldjét, és nagyon bízik abban, hogy az emlékház megnyitja az utat és megindul a zarándoklat a Csángóföld és Európa között.. De az idő beérett, nem várhat tovább ezeket illik tudatni Margittal, hisz ő is élete része, élvezze ő is felemelő boldogságát. Hirtelen elhatározással táviratozott barátjának, Péternek.. Szűkszavú volt és célba vágó: „Minden a rendjén alakul, formálódik, mint a púpos gyermek! Vigyázz magadra és ne félemlítsd a pisztrángokat!” Töprengett, hogyan is kezdje a kimagyarázkodást Margitnál? Nem vezette be terveibe és szó nélkül eljött. Távozását és elmaradozását vélheti ugyan tapintatnak is jelen állapota miatt, hisz férjes asszony, de amit tett mégsem illendő! Végül csak elszánta magát a levélírásra.

        „Kedves Margit!

                   Most bűntudatom is van, de szívből örülök is. Olyan kavarodás van bennem, mint egy laboratomi tégelyben. Tudnod kell mindenekelőtt, hogy a majd felvázolandó nagy elhatározásomat az apád konoksága váltotta ki. Előtte is bizonyítani akarom, hogy létezik csángó becsület, amit ő tagad, és nem akar elismerni. Tervemről részletesebben hallani fogsz majd Pétertől, ha találkoztok, mert ő is be van avatva, és most nem szeretnék az unalomig magyarázkodni. Istennek hála, minden jó úton halad. Stuttgardba kerültem és egy népi együttes felkarolt. Vigyázz magadra (magatokra), mert minden reményem meg van, hogy rövidesen együtt sétálgassunk ebben a csodaszép városban.”

                   Miután lelkileg megnyugodott, hogy végül is sikerült a legközelebb állókat értesíteni, belevetette magát a munkába, nagyon sokat gyakoroltak és már volt kitűzött időpont előadásra is. Néhány hónap elteltével türelmetlenkedett a müncheni helyzet alakulásáért Megbeszélte a táncmesterrel, hogy néhány napra Münchenbe kell menjen, visszatérte után majd, különösen, ha eredménnyel jár, részletesen beszámol mindenről

                    Ismét München, az álmok városa, a Miasszonyunk katedrális, ahol a lelki megnyugvás fogadta. Imádkozott, majd bekopogott a sekrestyébe. Egy fiatal káplán, vagy gyakorló (?) teológus nyitott ajtót. Mondta, hogy Dr.Hans  Span apát urat keresi. A fiatalember bement lapozott egy füzettömbben, majd szólt, hogy őszentsége egy óra múlva érkezik. Még egy óra izgalom és őrlődés.  Letérdelt egy Mária szobor előtt és Babba Máriához imádkozott. Lehunyt szemmel ott érezte magát az otthoni kis kápolnában, ahol mindent betölt a gyertya illat és az ablakon besugárzó holdról figyeli őt a mosolygós Babba Mária. Mikor megérkezett az apát elébe sietett, az pedig belekarolt és bevitte a sekrestyébe.

-          Annyira eltűnt, és érdeklődni sem tudtam, mert fogalmam sem volt hol keressem!

-          Való igaz, atyám, az igazság az, tudomást szereztem, hogy Stuttgárdban működik egy segítő magyar szervezet. Felkerestem, hogy munkalehetőség után érdeklődjem, ne töltsem az időt hiába, és ha az ember valamivel leköti magát az idő is hamarabb telik.

-          És sikerült?

-          Igen atyám. Először egy bútorgyárban szerettem volna elhelyezkedni, de végül is egy folklór együttes alkalmazott és nagyon jól érzem magam közöttük.

-          Megérem, annyira megtetszik Németországban, hogy itt is marad.

-          Nem tisztelendő úr, szó sem lehet róla, mert engem nem csábíthat el semmi a tervem kivitelezésétől.

-          Ezt jó hallani, barátom, mert én már elindítottam a lavinát és nem kevés reménységgel. Mindenekelőtt azt a választ kaptam, hogy kapcsolatba kell lépni a helyi katolikus egyházzal az épület megvásárlása érdekében.

-          Nem, atyám!, ha nem szemtelenség az ellenkezésem – ugrott fel Ádám – nagyon kérem ne avassák be a helyi egyházat. Az egész tervet a barátommal dolgoztuk ki, és szeretnénk kivitelezni. A barátom nevezetesen Korbúly Péter elintézi a lakásvásárlást.

-          Milyen jellegzetes erdélyi név! – mosolyogva megpaskolta Ádám arcát.- Ha így látja jónak, ám legyen. Isten áldása legyen munkájukon, Mikor készül hazamenni.?

-          Gondoltam megvárom ,a barátnőm szüléshez közeledik – mondta bátortalanul- és majd akkor, hogy mindent tisztázzunk.

-          Jól van, gyermekem, de azt jól jegyezze meg, azt a házat én szeretném felszentelni!

-          Az nem is lehet vita tárgya! Sőt erre külön megkérem! És még arra is szeretném kérni, hogy minket a gyermekem anyjával összeadjon, valamint a gyermekünket megkeresztelje.

Az apát nem szólt, csak elégedett, bátorító mosoly töltötte be arcát. Felállt, jelezve, hogy vége a beszélgetésnek, és kézfogásra nyújtotta kezét. Ádám letérdelt és megcsókolta a pap ujján a gyűrűt és meghatottságában eleredt a könnye. Az apát fejére tette a kezét, úgy álltak néhány percig aztán kezét visszahúzta, és még hozzátette

                          - Stuttgárdban vizsgázzon le kocsivezetésből, mert az alapítvány egy audit ad rendelkezésére az ügyek intézéséig.

,