Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Pásztor Pálma: Az utolsó felvonás
Mintha álomban járnék, körülvesz a semmi,
levegőért kapnék, de nincs mit lélegezni,
vesszőfutás az elfordulók pillantása,
könnyem arcomra fagy, de már senki sem látja,
idegen arcát mutatja most a világ,
közönyös arcok az üvegfal túloldalán…
jégvirág-bimbóból nyílik meddő szüretem,
jó volna már lerogyni az üres nyüzsgésben,
és várni, hátha… De nem! mit nekem türelem,
elégett az már rég’ a szenvedély tüzében,
új játékra fel! Míg emelkednek a tétek,
végre érzem, hogy újraéled bennem a lélek,
mit számít a kockázat, áldott, ha veszélyes,
kell, hogy a fülemben dübörgő lázas vérem
üvöltse agyamnak: még itt vagyok, még élek,
még ver a szív, de jó is, hogy nincs nyugodt napom
pokol és menny vidéke egyképpen otthonom,
mert én vagyok a lepke és én vagyok a láng,
és átéltem százszor is Pygmailón kínját,
és ha magamat űzötten meg is tagadom,
mégis ez vagyok. S volt, ami volt – így akarom.
Bánatod nem szánja az unatkozó világ?
nehogy fájjon! rajta, művész, fel, ugorj és játssz,
kikacagnak, bárkinek vallj is bizalmasan,
de elmondhatsz bármit egy jól megírt dalban,
meséljünk! Számunkra már úgysincs más megváltás,
feledtessük hát el a világgal bánatát,
hitet adok a csodában, pár szép emléket,
mindezért cserébe én csak ennyit kérek:
ha vége lesz majd az utolsó felvonásnak,
ne feledjétek el, hogy én is itt jártam.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!