Ingyen sonka , ingyen karácsonyfa

            Valamikor, a múlt század végén - alig tizenöt esztendeje- még az szokás járta,  hogy karácsony előtt, két három héttel disznót vágtunk. Ez a világ legtermészetesebb dolga volt, különös tekintettel azok számára akiknek nagy családjuk volt. Ebbe a katégóriába tartozott szomszédom is - akinek hozzám hasonlóan - két lánya és egy fia volt. Mindannyian jó gyomrú gyerekek - és már nem is annyira gyerekek, mert a nagyobbak már húsz év körüliek voltak.

           A szomszédom  - állatorvos lévén -  óriási mügonddal  készitette elő a húsféléket olyanra, ahogy azok majd a füstre kerülnek, majd kitette a gangra hogy hidegbe legyenek, mert   estére már - olyan  minusz  nyolc -tiz fokot  mutatott a hőmérő.

           Ez a fázis már az elvégzendő dolgok végét jelentette - mert ezután már nem következett semmi egyébb csak a disznótoros vacsora, meg a mosogatás , de az már nem az ő dolga volt,  mert a nagy család azt már pillnatok alatt elvégezte. Ezért aztán komótosan leült az asztalhoz, hogy a napi munkájának az eredményét, kellő szakszerüséggel értékelje, a néhány tagú társaságnak és családjának. Azt mondanom sem kell, hogy előkerült a jófajta házipálinka is, ami "kikövezte" az  utat  a hurkának kolbásznak, és rögtön a jó házi bor ami lefedte a zsiros ételeket  a gyomorban. Közben folyt nem csak a bor, hanem a beszélgetés is.

           Úgy találták , hogy mindennek megfelelően jó volt az íze,  úgyhogy semmi értelme további kóstolgatásnak, és jobb ha mérsékletet tartanak akkor még a gyomorrontást is elkerülhetik. A szomszéd nem is bánta, hogy oszlik a társaság, mert ő maga is fáradt volt, és szerette volna behozni a gangra kitett húsféléket.

            Amikor kikisérte a vendégeket, akkor még nem vett észre semmit, mert már erősen sötétedni kezdett, ám amikor befelé ment szomorúan tapasztalta meg, hogy a négy sonka helyén csak a két első lapocka függ ott, ahova akasztotta  - de amikor jobban széjjel nézett azt is észre kellett , hogy vegye, hogy a nyolc duplaszál kolbásznak is csak a fele van ott, ahova tette.

           Azonnal konziliumot hivott volna össze ha hivatását gyakorolta volna , de ez most nem volt aktuális, mert ez teljesen magánvállalkozás volt. Ezért csak családját hivta össze akik megerősitették a családfőt abban , hogy valóban négy lába volt a disznónak, ésa  kolbászszálak is pontosan kétszer annyian voltak. Hitben megerősödve - mármint hogy a szomszédnak - sem a fáradtság sem az elfogyasztott alkohol mennyiség nem tett maradandó károsodást az agyában, matematikai képességében.

           De természetesen felszinre került az is , hogy ameddig a rövid disznótor tartott, addig illetéktelen gazemberek - magyarul tolvajok, dézsmálták meg a gangon található húsokat.

            A történetet a szomszédom, csak annak az évnek a karácsonya elötti napján mesélte el - akkor már teljesen lehiggadva  - miközben én a saját tornácunkon a sarokban pillantottam, ahova feleségem a fenyőfát tette , és én éppen azért jöttem ki, hogy a fenyőfát előléptessem karácsonyfának. De erre nem kerülhetett sor , mert valaki megelőzött - a fenyőfa nem volt ott. Előbb a szomszédnak mondtam, hogy állitólag ott kéne lennie egy fenyőfának, majd a feleségemnek, végül kollektive megállapitottuk , hogy a fenyőfa, vagy vissza ment az erdőbe magától, vagy valaki nem szivesen dob ki pénzt fenyőfára , hanem ezt egy speciális  - de nem tisztességes módszerrel szerzi be.

            Másnap vettünk egy másikat, de azt már nem hagytuk a teraszon hanem azonnal feldíszitettük. A karácsonyi ünnepek alatt sokszor gondoltam arra , hogy azok a "szegény" tolvajok , honnan, és hogyan szerezték be a karácsonyhoz, a karácsonyfához tartozó egyéb kellékeket.

            Ezzel a keserédes rövid történettel kivánok békés boldog újesztendőt minden kedves  klubtársamnak!