Bolond Vali

           Annak idején --az ötvenes években a Hortobágy utcán laktunk, persze akkor már nem úgy hivták , de mindenki úgy ismerte , még az az egy-két román is aki nem sokkal azelőtt került oda. Ideális hely volt --különösen nekünk gyerekeknek , mert autót nem igen láttunk az utcába , és az a néhány lovasfogat ami megfordult az utcánkben , nem igen zavart bennünket állandó játékunkban.  Városszéli utca volt ez , mert a kertünk végét már egyenesen a mező követte, ahol télen  kutyával nyulászni lehetett, Őszelején zsengésmálét lehetett lopni-- nem sokat , csak éppen annyit amennyi feltétlenül szükséges volt ,  a szükreszabott kenyéradag pótlására . De az igazi ,az a nyár volt, mert az utca végébe huzódott a vezérárok ,amelyiknek kiszélesedő medrében , nagyokat lehetett fürödni és még a nagy nyári zápor zivatar után sem ért deréktől fennebb, nekünk nyolc-tiz éves suhancoknak.

           De a csúcs az volt,  amikor aratáskor  ott dolgozott a cséplőgép éjjel nappal , mert akkor, akkora bujócskákat lehetet játszani ,a szalmakazlak között meg benne,  hogy a mai napig irigykedve gondolok vissza ezekre felszabadult , gondtalan  soha vissza nem térő eseményekre. Volt amikor egész késő estig maradtunk , mert nem tudtuk a játékot abbahagyni  és észre  sem vettük , hogy már rég besötétedett, már csak azért sem mert a cséplőgép környéke  két oldalról megvolt világitva. Mi csak bujócskáztunk nyugodtam , bujtunk  be a kazalba , ki a kazalból , de egyszer olyan helyre bujtúnk a kazalban , ahol éppen a felnőttek  "bujócskáztak" , csak egy kicsit másképpen mint mi . Na onnan hamar "eltanácsoltak" bennünket , és nem is legszebb szavakkal. Akkor még nem tudtuk , hogy a felnőttek is szeretnek a szalmakazalba bujócskázni!

           De már szinte elfelejtettem , hogy mit is akartam irni , úgy elragadott ez a nyári idill , a cséplőgéppel , meg a bujócskával. Szóval , lakott a mi utcánkba, velünk átellenben egy néni  akit mindenki csak bolond Valinak mondott , amikor nem hallotta, ha  hallotta akkor Valika volt. Mi is úgy köszöntünk neki , Csókolom Valika néni! Amit ő nagyon kedvesen fogadott is. Bolond Vali  nem volt állandó jelleggel bolond , csak néha voltak olyan napjai amikor, nem volt beszámitható állapotban. Ílyenkor, kiállt szép házának kapujába, és hangos szóval elmesélte , minden arrajárónak , hogy rajta egy lyukkal több van, mint általábana nőkön lenni szokott. Eddig nem is okozott gondot senkinek, de miután két három járókelőnek elmesélte--függetlenül attól , hogy nő volt vagy férfi --elkezdte meg is mutatni  a fennt emlitett lyukakat. Egyébként minden lyuk rendbe volt nála , csak a bal combján elől éktelenkedett egy lyuk , ami valóban pluszban volt nála más halandó nővel ellentétben. Aztán mikor lecsillapodott, akkor teljesen normálisan viselkedett, akár egy-két hétig is , egészen addig, ameddig valami újra ki nem váltotta belőle  az eszevesztést.

          Máskülönben nagyon inteligens nő volt, normális esetben mindenkivel szépen elbeszélgetett, gyönyörű könyvtára volt --amit mi csak az ablakon keresztül bámulhattunk ,mert megvolt tiltva , hogy lakásába bemenjünk. Akik régebben ismerték, tudni vélték , hogy egy  snájdig katonatiszt volt a férje , aki valamilyen oknál fogva elhagyta és azután következett be a betegsége , amit annak idején csak egyszerüen a bolond szóval illetek.

          Akkoriban az emberek egyszerübben , egyenesebben fogalmaztak, beszéltek , nem finomkodtak annyira , amit mondtak ,az azt is jelentette amire gondoltak. Ma talán tudathasadásosnak mondanák, mert szerintem is ez áll közelebb a valósághoz.

          De, elmesélek egy másik esetet amikor Bolond Vali , kölcsön kért két kiló kenyeret Marosiéktól, a szomszédtól. Azért tőlük ,mert nekik maradt még egy kis földjük ,amin buzát termesztettek, arattak, őröltek , és maguk sütötték a kenyeret. Mástól nem igen kérhettek ,mert a jegyes kenyér csak nagyon jó beosztással volt elég, és csak ott, ahol nem volt gyerek. Ahol gyerek volt , ott málékenyérrel pótolták. Szóval ,Bolond Vali kölcsön kértkét kiló kenyeret , arra hivatkozva , hogy jön haza lánya meg a

veje --a veje is katonatiszt volt--és elfelejtette kiváltani a jegyes kenyeret. Marosiék adtak  neki, mert egyébként soha nem maradt adósa senkinek. De hogy hazajön a lánya, meg veje az csak az ő képzeletében született, mert a valóságban erről szó sem volt. Egyébként az eset éppen valami nemzeti, kétnapos ünnep előtt történt. Aztán a vendégségből nem lett semmi, és bolond Vali három nap mulva megadta a kölcsönkért kenyeret--de ugyanazt amit néhány nappal korábban kölcsön kért!