Bolond Vali

           Annak idején --az ötvenes években a Hortobágy utcán laktunk, persze akkor már nem úgy hivták , de mindenki úgy ismerte , még az az egy-két román is aki nem sokkal azelőtt került oda. Ideális hely volt --különösen nekünk gyerekeknek , mert autót nem igen láttunk az utcába , és az a néhány lovasfogat ami megfordult az utcánkben , nem igen zavart bennünket állandó játékunkban.

                                   Ingyen sonka , ingyen karácsonyfa

            Valamikor, a múlt század végén - alig tizenöt esztendeje- még az szokás járta,  hogy karácsony előtt, két három héttel disznót vágtunk. Ez a világ legtermészetesebb dolga volt, különös tekintettel azok számára akiknek nagy családjuk volt. Ebbe a katégóriába tartozott szomszédom is - akinek hozzám hasonlóan - két lánya és egy fia volt.

                                      A szerencse.

           Kora reggel van, még alig világosodik, ilyenkor még kilehet nyitni az ablakot, ha egy kis friss levegőre vágyik az ember. Ilyenkor még kevés a benzingőz, forgalom is alig van. De vannak akik már dolgoznak , ők az utca seprők. Egész kis csapat, már évek óta  együtt seprik az utcánkat , igy látásból  már ismerem őket, van amelyik régebben , és vannak akik csak néhány hónapja dolgoznak itt..

                                     Pista bácsi utazásai

           Pista bácsi , nem mindig oda útazott ahova akart .Persze  ennek előzménye is volt mert a történet nem a mai világból való , hanem még abból a fatengelyes világból, amikor a város felszippantotta a  vidéki iparosokat , akár hetven-nyolcvan kilóméter távolságból is.

           Igy történhetett meg , hogy Mosó Pista Érmihályfalváról járt Szatmárra dolgozni ,ami máris meg volt olyan hetven kilóméter , és másfél -két óra, időben számitva.

                                                Könnyek.

                         Amikor az égi biró--jó hatvanöt évvel ezelőtt--a világháború végét jelezte, az akkor kis város egyik kis utcájába , két szomszéd házba egyszerre hivták a bábát. A bába asszony szaladgált egyik házból a másikba, és mire leszállt az est, az égen két csillaggal több örködött az emberek álma felett. Az egyik házba egy kislány , a másikba egy kisfiú szerzett örömet , szüleinek testvéreinek.

                                      Bolond Vali nem hazudott!

          Azt már tudjuk , hogy bolond Valinak nem volt ki mind a négy kereke, és azt is tudjuk , hogy nem mindig hatalmasodott el rajta bolondéria, de amikor "rájött "akkor az két-három, vagy akár több napig is eltartott.Bolond Vali a negyvenes évei végén, legfeljebb az ötvenes évei elején járhatott --az igazat senki sem tudta , mert ha szóba jött az ílyesmi akkor mindig más és más évszámot mondott húszonöt és hetven között.

                                    Bolond Vali bekeményit

          A nap éppen olyan vidáman ragyogott és kúszott fölfelé égi pályáján mint más napokon, és semmi jel nem mutatott arra , hogy ez a nap, akár végzetes is lehetett volna valamelyikünk számára.  Bolond Vali kis kapájával a háza elejét csinositotta , gyomlálgatta a sokszinű bárányka virágok közül a gazt, kihuzgálta a járda és a házfal közül kinövő fücsomókat, majd megpihenve elnézte önfeledt játékunkat.Mi meg gondtalanul játszottunk futkároztunk , ügyet sem vetve rá , egészen addig ameddig , oda nem szólt egyik bátyámnak : Eredj már fel fiam a padlásra --odavan téve a létra --és hozd le nekem a gereblyét , hogy szedjem össze vele ezt a kis giz-gazt.

          Jó húsz éve voltunk már szomszédok, jó szomszédok.Közös volt udvarunk , közös volt pincénk, sőt sportszeretetünk is közös volt.Meghitt jóbarátság, kölcsönös tisztelet  jellemezte kapcsolatunkat. Eleinte a labdát rúgtuk a gyerekekkel kirándulni mentünk együtt, és ahogy teltek az évek és fogyott az erő váltottuk a sportokat , elöbb ping-pongra majd, sakkra. Sakkozás közben  fesztelenül beszélgettünk, a világ dolgairól, és a politikai helyzetről.