Bolond Vali bekeményit

          A nap éppen olyan vidáman ragyogott és kúszott fölfelé égi pályáján mint más napokon, és semmi jel nem mutatott arra , hogy ez a nap, akár végzetes is lehetett volna valamelyikünk számára.  Bolond Vali kis kapájával a háza elejét csinositotta , gyomlálgatta a sokszinű bárányka virágok közül a gazt, kihuzgálta a járda és a házfal közül kinövő fücsomókat, majd megpihenve elnézte önfeledt játékunkat.Mi meg gondtalanul játszottunk futkároztunk , ügyet sem vetve rá , egészen addig ameddig , oda nem szólt egyik bátyámnak : Eredj már fel fiam a padlásra --odavan téve a létra --és hozd le nekem a gereblyét , hogy szedjem össze vele ezt a kis giz-gazt. Bátyám már indult is , de amikor Bolond Vali meglátta sovárgó tekintetünket -- amiből messzire látszott , hogy mennyire szeretnénk mi is felmenni --elmosolyogta magát és azt mondta , na jó menjetek fel ti is ha akartok. Azt hiszem ő is tudta , hogy mennyire, és mióta szeretnénk felmenni padlására , mert az nekünk -- a sok szomszéd pletykái miatt  valami nagyon különös  kihivásnak tünt.

           Nem kellett kétszer mondania , hogy mehetünk , máris sorakoztunk felfele a létrán. Elől mászott a két bátyám , utána unokatestvérem , és legvégül  én.Én voltam a legkisebb. Bátyám hozzá is fogott keresni a gereblyét , ami valóban ott volt a padláson-- de volt ott még annyi minden , hogy azok között megtalálni , nem volt egyszerű dolog. Bennünket fiatalabbakat , meg a legkevésbé sem érdekelt a gereblye holléte, hanem rögtön kutatni kezdtünk a lomok között. Volt is mibe , mert annyi minden volt ott , hogy az ócskasoron, elfoglalt volna legalább tizmétert. Felsorolni nem is tudnám a"kinálatot"azt viszont elmondhatom , hogy volt ott diszes petróleumlámpa, rézcsillár, porlepte magyar zászló, lyukas vedér , fatekenő,  karosláda , sarló , kasza , dugványozó fa és egyebek. És, hogy el ne felejtsem rengeteg darázsfészek diszelgett a cserepek alatt .

          Bátyám szorgalmas keresése ellnére is , egy kis időbe beletelt mig megtalálta , és már indult is volna lefelé , csak még bennünket kellett felszólitania , hogy vége a kutakodásnak ,menjünk szépen lefelé . Mi viszont kérettük magunkat egy kicsit , mert nem tudtunk betelni a nem mindennaoi látványtól. Mikor már éppen sikerült meggyőzni bennünket , hogy itt az ideje , hogy lemenjünk -- megjelent a padlás ajtajában  Bolond Vali  feldúlt arccal, szikrázó szemekkel,kis kapájával a kezében és felelősségre vonta bátyámat , hogy miért nem hozza már azt a gereblyét.

         Bátyám  magyarázkodni kezdett , hogy éppen most találta meg és már készültünk is lefele menni , de a magyarázat csak olaj volt a tüzre mert Bolond Vali magából kikelve orditott , hogy tolvajok vannak a padlásán , és már szólt az úrának( már rég nem volt neki úra ), aki mindjárt megjelenik és egytől -egyig kitekeri a nyakát a tolvajoknak. De ez nem volt neki elég , még azt is hozzátette, hogy addig is amig megérkezik az úra ,ő a kiskapával mindegyiket fejbe kollintja , vagy valamilyen más módszererel a másvilágra küldi a betörő rablókat.

         A helyzet kezdett kritikussá válni mert , Bolond Vali mindig a padlásajtó közelébe maradt , és reményünk sem volt , hogy megközelitsük az  egyetlen meneküléshez vezető utat. Szóba jöhetett volna még a szellőztető ablak, annak kinyitása elég körülményesnek bizonyult , ráadásúl elég szüknek látszott ahhoz , hogy nagyobb testvéreim kiférjenek rajta. Nekem viszont megfelelt volna ezért ezzel a móddal is próbálkoztunk , de csak azzal a céllal , hogy elmozditsuk bolond Valit a padlásajtóból. Próbálkozásunkat siker koronázta , mert mikor látta hogy a szellőztető ablak felé indulok , ő is megindult utánnam  futólépésben --nem tudom mennyi volt akkor a százméteres sikfutás olimpiai rekordja , de biztos vagyok benne , hogy megközelitettem, igaz padlásfutásban.

         Ahogy Bolond Vali  eltávolodott az  ajtótól , egyik bátyám és unokatestvérem azonnal kereket oldottak, és már lentről figyelték--pontosabban hallgatták , hogy mi történik odafenn.Mert hát látni nem láttak semmit , de az ordibálást , a kiabálást az átkozódást azt hallották , és nem csak ők , hanem a szomszédok is, aki már kezdtek gyülekezni a ház előtt. Ezek között volt olyan is aki el is hitte , hogy igazi rablók járnak Bolond Valinál, de a többség mikor látta , hogy miről van szó már a mi oldalunkra állt és azért drukkolt , hogy nekünk ne legyen semmi bántódásunk.

         Bolond Vali nagyon sok energiát ölt bele abba , hogy bennünket megfogjon , de hát nem sok esélye volt velünk szembe , akik éppen abban a  korban voltunk , hogy akár a nyullal is felvegyük a versenyt. Ám a hangoskodásra kiabálásra, csapkodásra és  hadonászásra , meg vadultak a fészkükből előbuvó darazsak és mérgesen keresni kezdték , azt a valakit aki megzavarta nyugalmukat. Erre Bolond Vali is meghunyászkodott egy kicsit és félre is huzódott az ajtóból , ami elég volt nekünk ahhoz , hogy előbb én, majd bátyám is elhagyja a"harcteret".

         Még a létrán voltunk, amikor éktelen visitást hallottunk odafenntről , és rögtön utána a lehető leggyorsabb tempóban érkezett Bolond Vali a létra felső fokára. Mi szépen lassan visszavonúltunk házunk udvarára és némi aggodalommal vártuk haza édesanyámat. Bolond Vali,mint aki jól végezte dolgát tovább takaritotta háza elejét, és még dudolgatott is.

         Nemsokára jött hazafelé édesanyám. Bolond Vali már várta , és meg is szólitotta: Képzelje Baloghné, olyan jót cicáztam a gyerekeivel a padláson-- csak azok a bitang darazsak ne csiptek volna meg!