HEGYVIDÉKI BALLADA 2

                                        Mindezek ismeretében Tankó Szilárd minden igyekezetével azon volt, hogy a lánya minden kapcsolatot fejezzen be egy ilyen sötétmúltú alakkal. Az anyában még volt némi egyetértés, bizonyára saját érzéseiből és múltjából kiindulva azon tűnődött, hogy valószínűleg lánya már szexuálisan is összeadta magát a legénnyel, mert meggyőző a szoros összetartozás és a szerelem. De elkerülendő a családi perpatvar, férje nézetét támogatva apránként próbálta meggyőzni és ráterelni lányát a józan gondolkodásra, kihangsúlyozva, hogy családban a dacos ellenállás és lázongás nem vezet jóra. Miután lecsillapodtak a kedélyek és feltételezve, hogy jó úton haladnak, kapóra jött az Ónodi Lehellel való ismerkedés, aki utolsó éves volt a Bukaresti Egyetem politológiai karán. Persze a távlatokban gondolkodó és nagyravágyó Tankó, már igazi polgármestert látott a jövendőbeli vejében. Attól sem hátrált meg, hogy ha szükséges minden tőle telhető támogatást megad.

                                         Közeledve Palánka felé a ritkás bükk és tölgyerdők sűrűjéből hűvös lehelettel lopakodott az este. Ezernyi álmos madársereg húzódott fészkére és csendesen trillázta utolsó dalát, mely a plébános szerint a feltételezett imádság. A források is mintha álmosabban csobbantak volna, és ebben az andalító hangulatban a felkelő ezüst holdvilág beragyogja a tündérpompájú eget és a tájat.. A két legény szótlanul haladt. A beállt szürkületben már kirajzolódtak Palánka házai, amikor Péter tovább kíváncsiskodott.

-          De ha ilyen az álláspont, miért mégis a csángó lakodalom. Nem lett volna előkelőbb egy városi vendéglőben?

-          Annak is meg van a magyarázata és visszanyúlik az időben. A Lehel nagyszülei borzsovai nagygazdák voltak, sok állattal

Fokozatosan tudatosodott bennük, hogy a határszélen, mert ugye Kóstelek beletartózott az ezeréves határba, korábban tavaszodik, nem annyira terhelt állatokkal, a fabeszerzés is könnyebb, ezért telket vásároltak, felépítették az udvarházat, és itt töltötték az év nagy részét a sokkal kedvezőbb életen. Később változtak az idők és igények. A fiatalok a városokba tolongtak, az öregek kihaltak és az udvarház is hosszú ideig lakatlan maradt. Többször próbálták eladni, sikertelenül, mert komám, ma ki költözik az Isten háta mögé?  

                                             A Lehel nemzetségének is volt egy nemkívánatos oldala a törtető Tankó véleménye szerint. Onódiné Szőcs lány volt Csíkszépvízről,és bennük is tombolt a nagyravágyás, a törtetés. Jusztinát nem a csíkszeredai Főgimnáziumba íratták, hanem a szászrégeni tanítóképzőbe, mert a nővére is ott végzett jelessel és a bankett után egy agronómus feleségül is vette. A lány nem volt különösen remek a tanulásban, de a véletlenre bízták, hogy idővel benő a feje lágya. A fordulat már tanév kezdéskor bekövetkezett, ugyanis felsőbb rendelettel beszüntettek egyes tanítóképző működését, így a szászrégenit is, és szovjet mintára tízosztályos elméleti líceumokat indítottak, melyekben az elemi oktatás után csak három évet kellett tanulni az érettségiig. Jusztina ebbe a kategóriába került. Távol a szülői felügyelettől a pubertáskor bontakozó és tobzódó hatalmába került és sorra próbálta osztálytársait. A fiuk, mint kezdő szexpartnerek előszeretettel foglalkoztak vele,hisz gyakorlat teszi a mestert! Mindez persze sokszor orgiákba emelkedett, a tanulás rovására. Önvigasztalásként meggyőződéssel nyugtázta, hogy ö csinosabb és társaságbelibb a nővérénél, és élete bárhogyan is alakul, egy „agrómókus”, ahogyan a sógorát gúnyolta neki is majd bejön. A tanulmányai végeztével érettségire nem állhatott, mert abban az oktatási formában bizonyos meghatározott médiát el kellett érni. Igazolást kapott a tíz osztály sikeres elvégzéséről érettségi nélkül, és haza ment Szépvízre.

Amint a szólás-mondásban is benne van, a vak tyúk is kap szemet, neki is őrült szerencséje volt. Nagy hiány volt az egészségügyi középkáderekben és a minisztérium három éves továbbképzőt biztosított mindazoknak, akik sikeresen elvégezték a tíz osztályt érettségi vizsga nélkül. Jusztina is bejutott a csíkszeredai kórház mellett működő technikumba. A sikeres vizsga után kihelyezést nyert Moldvába az Onfalvi (Onesti) hatalmas vegyipari kombinát munkatelepére. Ezek után már változtak az igények, ő is meg a család is orvosról álmodtak, mint jövendőbeliről. Idővel elvegyült a moldvai „magyar” áradatban, mert a román vegyipar fellegvárát háromezer erdélyi magyar „szaki” építette. Kellemes meglepetés érte, amikor egy idős asszonyt utaltak a kórházba és készítve a felvételi űrlapot jegyezte az adatait.. Persze a beszélgetés román nyelven folyt. „Hová valósi?” „Frumosza, negyvenkilenc szám” Jusztina megszeppent és hosszasan nézte az asszonyt. Mivel Csíkszépvíz román neve Frumoasa, kutatta,hogy talál-e ismerős vonást és hozzászólt magyarul

-          Szépvízen hol lakik?

-          Nem Szépvíz küsasszon, Frumosza! De ha a küsasszon magyar, miért beszél oláhul, mert mük es magyarik vagyunk?

Egy összejövetel alkalmával ismerkedett meg Onódi Bálinttal. Csíki székely legény volt, ott dolgozott, mint toronydaru kezelő. Alkalomadtán egy gyönyörű verőfényes vasárnap, felkérésre, a gyímesközéploki plébános misézett, mert Moldvában magyar pap nem volt. Több, mint kétszáz hazafi gyűlt össze a városszéli réten, a nagymisén. Bálint Jusztina mögött állt, s mikor áldozni mentek, akkor is követte.

-          Mit szólna egy cukrászdai áldozáshoz?- szólította le Jusztinát a mise végén.

-          Ne haragudjon, de idegenekkel nem állok szóba- jött a kurta, de határozott válasz

-          Bocsánat. Onódi Bálint vagyok Csíkpálfalváról

-          Csakugyan? Így már más. Szinte földiek vagyunk, mert nem nagy a távolság Pálfalva és Szépvíz között. Tartózkodnom kell, mert hallottam, hogy sok a Maros megyei szélhámos, és nekem nem hiányzik.

Így történt az ismerkedés. Utána Bálintnak volt ideje elmerengeni és gondolkozni, mert a toronydaru kezelésekor nem lehetett lézengeni. Mielőtt felment elvégezte minden biológiai dolgát, mert nehéz volt megmászni a „kakasülőt” és csak program végeztével tudott lejönni. Neki már első látásra megtetszett a csínos asszisztensnő. Nem gondolkozott távlati tervekben, de szórakozni, időtöltésre megfelelő. Jusztinának is visszatérő bíztatás volt az ismerkedés, és különösen a hallottak. A legény apja osztrák volt, Linzben született és a háborúig jegyző volt a községházán. Aztán a zsidótörvény őt is elsodorta és sosem tért vissza. Az anyja egyedül nevelte öt gyermekét. A nagyobbik fiú kitűnő tanuló volt és orvos lett, az egyik lány gyógyszerész. A többiekre már nem volt mód a mértékrendszeren gondolkozni, dolgozniuk kellett, hogy a másik kettő tanulhasson.

                                       Kigyúrt, kemény székely legény volt a Bálint, olvasott és tájékozódott volt minden téren. Jusztinat nagyon csábította az ausztriai származás, talán ezért tett félre minden előítéletet, és ez volt biztos kapaszkodó. A szó talált és a figyelmes jóképű legénykének nehezen lehetett ellenállni, vagy nem is akart?  Mikor észrevették a szeretkezés eredményét, minden habozás nélkül egybekeltek és kezdetét vette egy őszinte, boldog kapcsolat. Jusztina boldognak érezte magát,és már nem is gyötörték valamikori szánalmas töprengései,hogy nála a határ csakis orvos lehet, mint ahaogyszülők                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      is abban reménykedtek. Persze arról sem feledkeztek meg, hogy a székely azért országol, minden jól fizetődő lehetőséget kihasználva, hogy majd idővel, otthon a gyűjtött pénzből felépítse a megfelelő életet. Mert itt a vagyont életnek nevezik. Más vidékinek furcsa kérdés, hogy mekkora az életed, de a székelyeknél természetes a válaszadásra.

                                      A lakodalom még sem csángó rituálé szerint volt tartva, mert az itteni nép este hazamegy, hogy elvégezze az adódó napi tennivalókat az életben, állatok ellátása, baromfik bezárása, és másnap délre elmennek a visszahívásra, mely kiadós ebéd, és utána folytatódik a mulatság. De ez elmaradt, mert a városi ember a vasárnapot igyekszik otthon tölteni, hogy másnap kipihenten kezdhesse az új munkahetet. A csángó viszont vasárnap lazsál, akkor ténfereg az utcákon, mert hétköznap sok a tennivaló a határban, a kaszálón, meg az erdőn, kit hová köt a hivatása. Nekik az a furcsa, ha munkanapon valaki lötyög, mert náluk egész héten kongnak az utcák az ürességtől. Megjegyzendő,hogy egy idős csángónak sürgős intéznivalója akadt Kolozsvárott és az ablakon kinézve meglátta az utcákon hömpölygő emberáradatot, furcsállva kérdezte” ezek mikor dolgoznak,ha a munkaidőt az utcán töltik?”

                                       Éjféltájban gyérült a csángó csoport, már a mecsergés is halkabb volt és botladozott a nyelv a sok pálinkától. Mert a csángó csak pálinkával mulat, szerintük az a gondűző! Benn a házban is ismerős szemnek furcsa helyzetek alakultak. Már aki ismerte az egybegyűlt társaságot. Tankóék távolságtartóan nem „vegyültek” az új rokonsággal, külön asztalnál ültek, minden beszélgetési lehetőséget elkerülve. Szilárd szerint, mit tárgyalhat egy egyetemet végzett mérnök középkáderekkel a piaci árakon kívül. S őt az nem érdekelte. Rájuk nézve gazdaságosan jól jött a lakodalom, mert mindent a vőlegény részéről álltak, egyetlen fiukért volt a felhajtás! Szerinte ez természetes, ha a családjukba egy jól nevelt lányt akarnak becserkészni. Az is tetszett neki, hogy a srác szülei átadták fiuknak, vagyis az ifjú párnak szeredai négy szobás panel lakásukat és kiköltöztek Szépvízre az ősi hajlékba De hogy gondolkozhat ennyire alantasan egy egyetemet végzett „művelt” ember amilyennek tartotta magát, hisz minden az anyagiak körül forog,ami a lányára nézve haszon,de neki nincs egyáltalán hozzáállása.!

                                       Jusztinát sértően érte a megaláztatás, de annál dacosabb volt, hogy térdet hajtson előttük. Kik ők? Egy ágról szakadt nagyzoló csángó ivadék, míg ők vagyonos székelyek sarjai! Igaz hamarább kellett volna ezen morfondírozni, de hát ha ők így akarják, csupán a fiatalok értsenek egyet, a többi már nem zavar vizet a pohárban. Délre már üres volt a ház a vendégektől. Néhány helybeli asszony maradt vissza takarítani és rendezni, akiket Jusztina már előre kifizetett. A városba hazaérve, az elváló köszönés csupán fejbiccentés volt és halk morgás, semmi jelét nem fejezték annak,hogy hálásak a mulatság kivitelezéséért. Mikor Jusztináék látták, hogy Tankóék társulnak az ifjú párral, hazakísérési szándékkal, nem vegyültek, hazamentek. A lány szüleit a kíváncsiság vezérelte inkább, látni szerették volna, hová költözik egyetlen lányuk. Kifogást nem találtak, második emeleti panellakás négy szoba összkomfort. Ennél megfelelőbbet ők sem biztosíthattak volna! Vajon volt-e hozzájárulási szándék? Így nem csak a hírtelen és megfelelő házasság sikerült, hanem a legény hozománya is, amit nekik nem kellett feltúrbózniuk! Csupán egy kávé erejéig szándékoztak maradni, de Lehel figyelmességéből előkerült a Napóleon konyak is és koccintottak már sokadszor a fiatal pár boldogságára.

-          Még szerencséd van Margitkám, hisz innen közelebb van a munkahelyed is, meg elég csendesnek tűnik a negyed.

-          Itt síri csend van – jeleskedett Lehel – hisz közel a temető és azért annyira szellemes mindenki.

Késő délután átjöttek Onódiék is, mert Jusztinát aggasztotta, hogy Lehel hajnalban indul vissza Bukarestbe, és eddig a csomagolás az ő reszortja volt, nem szeretné, hogy a fiatalasszony tapasztalat nélkül valamiket kifelejtsen. Idő kell amíg gyakorlatra tesz szert.

                                      Minden visszazökkent idővel a saját medrébe, mindenki végezte a munkáját és ritkán háborgatták egymást. Margitnak furcsa volt a kezdet egyedül. Azt nem bánta, hogy a szülőktől elköltözött, mert már kezdte unni az apja szőrszálhasogató viselkedését, mindegyre úgy érezte, mintha terhére lenne és meggyőződéssel gondolta, hogy az idő telésével mind elviselhetetlenebb lesz. Jobb így. De még sem egyedül! Furcsának tűnt, hogy Lehel a menyegző után ilyen hírtelen lelépett, de vizsgaszessziója volt és nem szeretett vizsgákat halogatni. Ilyen téren az apja szigorát és következtetését örökölte.

                                      Margit az első napokban ismerkedett a lakással, méregette, nézelődött, hogy mit, hogyan kellene átrendezni, átalakítani, megbolygatni a régi formát, hisz új életet kezdtek. Hiányérzete volt. Nagyon hiányzott a lenge mókásság, a vígkedv, ami valamikor Ádám jelenlétét igazolta és körülrajongta.. Vele más volt, már az iskolában annyira összeszoktak, szinte elválaszthatatlanok lettek, együtt jártak mindenhová. Lehellel olyan hírtelen történt minden. Jóformán nem is ismerik egymást kellőképpen. Annyira komoly, megfontolt, nincs benne bohémság az adódó pillanat kihasználására. Már mindegy! Nem kellett volna annyira hirtelen, engedjen a szülői kényszernek! Hagyta a fejét beköttetni egy jómódú székely családdal. A szülőkkel bizonyára nem lesz gond, látszatra belevaló, kedves, rokonszenves emberek. Biztosan náluk nagyobb az egyetértés, a harmónia, mint az ő szüleinél. Néha átcikázott agyán, hogy kellett volna lázongani! De minek? Családban a lázongás sosem vezet jóra, s így legalább külön élheti a saját életét végre megérte,hogy a maga ura lehet!

                                      A sajátságos magányosságban kis idő elteltével csobbanás történt. Alig telt el egy hónap a lakodalomtól, egy napon későre járt az idő, szakállas volt az este és várta a Lehel megszokott telefonhívását. Türelmetlenné tette a késés, mert nem szerette, ha álmából keltik fel telefonberregéssel. Halk kopogásra lett figyelmes. Nem tudta mire vélje, hirtelen arra gondolt, hogy esetleg Lehel ,azért nem hívta, mert érkezésével akarta meglepni. Az ajtóhoz sietett és határozott rándítással kinyitotta. Szinte lebénult a látványtól. Ádám állt az ajtóban. A régi Ádám sportos öltözetben, ragyogó szemekkel és száján enyhe mosoly suhant át És füle mellett a rózsaszínű rózsa! Margit arcára kiült a meglepetés, a tusakodás, de némi öröm is, hogy láthatja.

                                     - Te mit keresel itt? – nyögte ki dadogva – Úgy jössz, mintha guzsalyosba jönnél!

                                     - Figyelj! A guzsalyosba meghívják a legényt, ha akarja az illető csaj, hogy hazakísérje. Aztán meg furcsa guzsalyos lenne, ha a második emeleti ablakra kellene felmászni! – aztán kissé idegesen mondta - Csak nem akarsz itt tartani az ajtóban, hogy valaki felismerjen?

                                  A guzsalyos hagyományos csángószokás. Fonóba összegyűlnek a lányok és fiúk, beszélgetnek, élcelődnek, játékokat találnak ki és a srácok, azon vannak, hogy nem hagyják fonni a lányokat, Aztán éjfél felé, a lány felkéri a legényt, hogy kísérje haza, hisz idő teltével mindnek kialakult a párja. A csángóknál a legény csak akkor léphet át a kapun, ha már megkérte a lányt és jegyesek. Addig áll a guzsalyos kapcsolat. Miután megérkeztek a lányos házhoz, bemegy, általában férjhezmenetelig az első szobában alszik, kinyitja az ablakot, és a legény bemászik. Ott alszik a lánnyal, testbeszéddel hangtalanul közelednek, és folyik a szex hajnalig. Akkor a legény pitymallatkor kimászik az ablakon és hazamegy. Megtörténik,hogy későbbre kerül sor a távozásra, ilyenkor, ha ismerős haverokkal találkozik azok vicces gúnyolódásból gyufát gyújtanak, jelezve, hogy nem lát hazamenni. Olyan eset is volt a köztudatban, hogy már a második gyermek is megszületett,és nem volt vége a guzsalyosnak,a legény halogatta a lánykérést.

                                  Ádám besirült az ajtón és kezdődött a testbeszéd. Ölelkeztek, csókolóztak, mint régen, mintha sok elmaradott együttlétet kellene bepótolni. Margit csak akkor ocsúdott fel amikor meztelenre vetkőztetve feküdt Ádám mellett. Nem ellenkezett, hisz a bámulatos édes múlt lopakodott be a szobába régi szerelmével. És Ádám is annyira szorította magához, mint egy édes zsákmányt, akit sosem enged el, akibe testestől-lelkestől elrejtőzik, azonosul vele. „ Tudod  kincsem, minden egyes szőrszálamra vigyáztam, nehogy egy is elvesztődjön, mert tudom mennyire, szeretsz közte turkálni” súgta kéjesen a fülébe. Margit nem válaszolt, csak érezte, hogy a legény behatolt, mind bennebb és mind hevesebben, és igyekezett, hogy minél mélyebben hulljon a mag. A csúcson, hogy Margit ne hallasson artikulátlan élvezeti sikolyt, forrón tapadt a fiú szájára és szerette volna véresre harapdálni az ajkát, de óvatos volt. Sokáig feküdtek egymáson, de aztán Ádám lesirült, Margit a mellére feküdt és hallgatta a heves szívverését és sűrű lélegzetvételét.

-          Elfáradtál? – súgta a legény fülébe.

-          Veled soha! Sze tudhatod. De mondd, hogyan volt eddig? Vigyáztál?

-          Igen, Csak gumival engedtem s neki sem volt kifogása.

Ez  a beszélgetés, inkább kérdés- felelet, úgy hangzott, mint egy régebbi egyezkedés. Vagy lehet, hogy az egymásra talált lelkek együtt gondolkoznak? Ádáűm mielőtt elment volna, az ajtóban búcsúzáskor a fülébe súgta :”Jól jegyezd meg! Ez a mi napunk volt, az elválaszthatatlan!”