Az én városom, és környéke 73.

           A bejárati ajtón a két legény, a konyhaajtón meg finom sült hús illata sétált be. A legények elfoglalták helyeiket  az öreg gazda két oldalán, és máris fogták a teli  poharakat ami már oda volt készitve. Sára Sándorja kijelentette , hogy ő biza addig nem iszik, ameddig nem koccint vele Sára , mert már nagyon régen nem látta, és fontosnak tartja hogy igyon vele egy korty pálinkát . Úgyanis, komoly szándékai vannak vele. Hát nekem sem megy le a torkomon az ital, ameddig ide nem jön Póli, akinek a főztjét, pálinkáját borát ismerem , őt magát viszont nem eléggé. Úgy szeretném ha együtt innánk egy pohár pálinkát. 

           Ezekre a szavakra  - bár nem értették pontosan, hogy miről van szó mégis előjöttek a lányok  konyhából, még nagyobb mennyiségben magukkal hozva a finom konyhai illatokat. A legényeknek beindult a nyálkiválasztás és, nem csak az illatoktól , hanem két  szép asszony látványától is, akik ők maguk is minden elkövettek , hogy jól nézzenek ki, minél csinosabbak minél mutatósabbak, kivánatosabbak  legyenek. Egy kicsit talán még egymással is versenyeztek, bár ennek semmi értelme nem volt, mert pont annyi legény állt rendelkezésükre, amennyire éppenséggel szükségük volt. De hát szépek akartak lenni , és ez nem is került nekik nagy fáradságukban, mert a természet olyan adottságokkal áldotta meg őket, amilyeneket nem mindenkinek, és nem minden nap osztogat.

           A  fíúk, az elfogyasztott pálinka után , még szebbnek látták az asszonyokat.  Ahogy sürögtek forogtak a finom falatokkal, és ahogy elébűk rakták az ennivalókat, egy kicsit a mennyországba érezték magukat.Ebben a mennyországban Póli és Sára volt az angyal. Angyalszárnyaik úgyan nem voltak , de a legények  spicces fantáziája azt is oda tudta képzelni. De  képzeletük nem állt meg itt, hanem azon munkálkodott, hogy egyszer levegyék az asszonyokról a szép testüket takaró göncöket. Ennek irányába lépéseket is tettek a mikor az öreg gazda fáradtságra való hivatkozással elvonult lefeküdni.

           A fiúk kimondottan örültek az öreg gazda visszavonulásának, mert jelenléte egy kicsit feszélyezte  őket az udvarlásukban , pedig az öregnek mindent elmondtak , hogy milyen szándékkal jönnek, most a fogadóba. Az öreg viszont óva intette őket mindenféle túlkapástól. Mert - mint mondta - kényes fajta az asszony, ha megharagszik nehezebben veti szét a lábát.

Már pedig a legényeknek nem titkolt szándékai  között ez is szerepelt , igaz , tervükben az is benne volt , hogy megkérik az asszonyok kezét. Csak sajnos, az ital egy kicsit beleszólt a sorrendbe, és a  fiúk az ital hatására  úgy mentek neki  az asszonyoknak, mint disznó a hidegvíznek, amiből aztán akkorra kalamajka támadt , hogy már veszélybe került minden számitásuk , úgy a lányoknak mint a fiúknak.Már pedig ezt egyikőjük sem akarta. A lányok- bár pezsgett a vérük, és ragyogott a szemük a boldogságtól - és egyáltalán nem haragudtak meg a fúkra, azért mert lerohanták őket - hiszen csak egy kicsit durván adták tudtukra a lányoknak , hogy tulajdonképpen mit szeretnének ,mit  akarnak. És a lányok csak a fiúk előtt tagadták , hogy ők nem akarják ugyanazt - szivűk mélyén már rég felvoltak készülve erre az alkalomra.

          De most, hogy olyan kézzelfogható közelségbe  kerültek a fiúkkal, amikor egyetlen bólintás, egyetlen igenlő jel  is elég lett volna  a lefekvásre - most megijedtek, megriadtak, visszakoztak annak az aktusnak a véghezvitelétől amire már hosszú ideje készültek , és amibe már hosszú ideje nem volt részük. Nem tudtak magyarázatot sem adni , csak azt hajtogatták , hogy nem , hogy most nem, hanem majd máskor, legközelebb , akármikor , de nem most.

         A fiúknak tudomásul kellet  venniük , hogy az angyal várnak a lakói, most bevehetetlenek. Nem volt más választásuk, és bevetették mindent eldöntő fegyverüket. 

         A két fiú szinte egyszerre kezdett beszélni , miközben igyekeztek a  lányok kezét megfogni simogatni , hogy mi tulajdonképpen azért jöttünk,hogy megkérjük a kezeiteket. Gyürüket is hoztunk ajándékba - pedig tudtuk , hogy olyan már van nektek, de másképpen nem tudtuk volna kifejezni komoly szándékunkat.

         Erre a két lánynak felcsillant a szeme - és kezdték megérteni , hogy mire célzott az öreg gazda, amikor a lányok a legények felől érdeklődtek. A fiúk oda adták a gyürűket a lányok kezébe , hogy nézegessék , és hagyták őket , hogy ők maguk probálgassák, huzzák fel maguknak a gyűrűt.Igaz egy kis "előleget" elvártak volna, de csak ígéretet kaptak , hogy a következő látogatáskor annak sem lesz semmi akadálya. Amikor a lányok kigyönyörködték magukat a gyürükben, és a kötelező csók következett, akkor Póli átvonult Jánossal egy másik szobába , hogy hagyja barátnőjét elmerülni  a szerelem csókjaiban. Őmaga átölelte János nyakát, és közel egy éves csókhiányát próbálta  kielégiteni. Sáráék még be sem fejezték a csókolózást az ölelgetést, amikor Póliék vissza jöttek, egymásba karolva boldogan - telve a jövő ígéretével.