Mindenkinek szeretném megköszönni, hogy írt a nem túl népszerű vadnyugatos feladványomra. Én szeretem a vadnyugatos témájú történeteket, magam is szeretnék majd írni egyszer. Tudom, hogy bizonyos kötöttséggel járt a feladvány témaköre, de ahhoz képest nem panaszkodhatok, hiszen négy írás is beérkezett. Dícséretes, hogy írtatok.

B. I. January – Orsi: Valakinek halni kell

Azt mondtad, éppen hogy belefért a két oldalba a történeted, én nem vettem észre, a terjedelemmel semmi bajom nem volt, mert olvastatta magát a szöveg, és izgalmas volt a sztori is. A testvérek közötti ellentét egy jó kiindulópont - persze mi más lenne a konfliktus kiváltója, mint egy nő -, de te azért csavartál egy nagyot, és jót a végén. Kifejezetten tetszett a „csörgőkígyó”-s megoldásod, és a hangulat, amit teremtettél. Ha nem csak játékon kívüli alkotás lett volna, akkor biztosan nehezebb lett volna az amúgy sem könnyű döntés a győztes megnevezését illetően.

Zádori Bence: Nincs megváltás

A képeidet néhol még mindig túlírtnak éreztem(„kesztyűs ravaszhúzóit” helyett simán lehetett volna „ujjait”, bár tudom, hogy nem az egyszerűség híve vagy), de nagyon örültem neki, hogy legalább érthető volt, nem volt szükség végig kódfejtésre. Amit nem értettem, az az, hogy miért váltogattad az igeidőket. Egyszer jelent, egyszer múltat használtál.
Elsőre nem fogott meg igazán, második olvasásra már elgondolkodtatott, legalábbis annyira, hogy utána is olvassak Jesse James figurájának és a Daltonoknak, és ne csak az általam látott filmek emlékfoszlányaira támaszkodjak. Ugye ez egy fan-fiction, amik véleményem szerint azért készülnek, mert a rajongó(fan) megváltoztatná a történet bizonyos részeit, vagy pedig lezáratlannak érez 1-2 szálat, és azokat fejezné be. Ebben az esetben a lezáratlanság nem játszik, Jesse James ugyanis meghalt, ráadásul az egyik társa keze által. Te ellenben, ha jól értelmeztem, életben hagytad, aminek köszönhetően tovább folytatta mesterségét, ami oda vezetett, hogy egy későbbi bandával, a Dalton fivérekkel társult, vagy inkább ők társultak hozzá. A végső jelenetben viszont, akárhogy nézzük, Jesse Jamest utoléri a sorsa évekkel később is, mert meghal és legendává lesz, ráadásul – nem vagyok benne biztos, de – mintha ezúttal is az egyik társa okozta volna a vesztét. Gondolom a megtöltött fegyver nem véletlenül sült be. Hát ennyit tudtam kihámozni belőle, persze lehet, amit összehordtam az köszönő viszonyban sincs azzal, amit te szerettél volna. Írtad a kommenteknél, hogy egy Rejtő-féle történettel akartál előrukkolni. Bár olvashattam volna! Legközelebb?

Légrádi Eloise: Egy(sem)

Jól, egyedien megszerkesztett írás volt ez tőled, amiben az tetszett a legjobban, hogy mind az öt részbe külön-külön is beleszőtted a kulcsszavakat, ráadásul előfordult, hogy azok más jelentésben jelentek meg, mint előtte. Ez tényleg ötletes volt, a női párbajozók nem kevésbé. Mert miért ne lehetnének? Igaz, a végére lefújták az ütközetet, így nem volt vérontás. A számláló embert én sem éreztem ideillőnek, de elfogadom, hogy ez a te fantáziád szüleménye. Láttam a magyarázatodat, hogy az egészet úgy kezelted, mintha egy pletyka lenne, ami egyre duzzad, változik, míg végül szinte teljesen máshogy adja vissza a következő személy. Ez már csak így is van, de nekem sem jött le a szövegből, hogy ez volt a szándékod. A feladatnak mindenképpen megfelelt a megoldásod, és nem tagadom, voltak benne azért ötletes részek is, annak ellenére, hogy nem vagy jártas a western világában.

Caminsky Dániel: Aranyláz

Most egy csomó „ha”-val kezdődő mondatot tudnék írni. Ha odafigyelsz egy kicsit a helyesírásra… Ha lett volna időd jobban kidolgozni… Ha nem az E/1-es mesélést választod már megint… De tudod, mit? A lényeg az, hogy még ezekkel együtt is szórakoztató volt. És az elsődleges szempont nálam, amikor olvasok valamit, hogy szórakoztasson. Amennyiben a kivitelezést tartanám legfontosabbnak, akkor minden bizonnyal a másik két írás közül választanék, de alaposan átrágtam ezt a kérdést, és arra jutottam, hogy még mindig inkább megpróbálom helyesen olvasni a hibás szavakat, mondatokat is, amennyiben a történet megfog, és leköt. Itt ez megtörtént, nagyon jó kis felvezető rész volt ez, humoros, és hangulatos. Akár folytatni is lehetne majd, mert őszintén mondom, érdekelne, mit hozol ki ebből a kezdésből.