Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Mr.K.
Mr.K. hanyatt feküdt az ágyában, meredten bámulta a plafont és hallgatta a mosógép tompa, monoton búgását. Pont egy hete nem csinált semmit. A konyhában tornyokban állt a mosatlan edény, rohadt ételszag terjengett a lakásban. Mr.K. ki volt merülve, és egészen tehetlenül sajnáltatta magát az ócska franciaágyon. Régi emlékek kavarogtak a fejében. Azon gondolkozott, hogy gyerekkorában mennyire szeretett biciklizni és úszni, és sokat mozgott, mindig volt valami fontos, halaszthatatlan dolga. Arra már nem emlékezett, hogy pontosan milyen ügyeket is intézett akkor, de abban biztos volt, hogy ilyen eset soha nem fordult elő vele. Mr.K. pedig nem volt lusta ember, mindig talált magának újabb elfoglaltságot. Eszébe jutott az a történet, mikor egyszer eltévedt az erdőben, és mentőcsapatot kellett küldeni utána. Szándékosan hagyta el az ismerős terepet, mivel unta már az egész környéket. Gondolta, hogy kibővíti játszóterének provinciáját. Végülis az idegen terület máris ismert lesz, ha egyszer felfedezi az ember. Ahogy ott botorkált a sűrű erdőben, és sikerült majdnem teljesen elhinnie, hogy ő maga Indiana Jones, egyszerre valami iszonyatos bűz csapta meg az orrát. Körbenézett, de mindenhol csak a magas fákat és az elburjánzott növényzetet látta. Kezdett sötétség borulni az erdőre. A gyomorforgató szag elvette Mr.K. kedvét a további játéktól, és már semmi mást nem kívánt, csak hazajutni valahogyan. A madarak egymás után hallgattak el, nyomasztó némaság telepedett rá, és a lombok között beszűrődő fénynyalábok észrevétlenül visszavonultak, hogy átadják helyüket az éjszakának. Mr.K kétségbeesetten bolyongott, meresztgette szemeit, hogy legalább egy apró fénypontot találjon, ami irányt mutat neki.
- - Anya, mi ez a bűz? Olyan szag van, mintha valaki nem húzta volna le maga után. - Női Nevetés. - Nem tudom. Gyere, menjünk ki innen.
A helyzet egyre kilátástalanabbá vált, már teljesen mindegy volt, hogy jobbra vagy balra fordul-e, mindehol ugyanazokat a fákat vélte felfedezni. A sok gyaloglás és az izgalom annyira kimerítette, hogy leült egy kidőlt törzsre és csendesen sírni kezdett. A könnyek először lassan, kényelmesen csorogtak végig a puha gyermekarcon. Mr. K. nem szeretett gyenge lenni, sőt, kifejezetten elutasította az érzékenységet. Ő volt az, aki a legtöbbet piszkálta a lányokat az iskolaudvaron, és élvezkedett a sértődékenységükön.
- - Engedj ki innen! Megmondalak, ha nem nyitod ki az ajtót! - Fiú Nevetés. - Nem tudlak, sajnálom! Nem találom a kulcsot!
Az a lány, akit bezárt egyszer a wc-be, később a barátnője, majd a felesége lett. Aztán elváltak, és Mr.K. egyedül maradt. Hirtelen megreccsent valami a fiú feje felett. A gyerek összerezzent, nagy lendülettel leugrott a nyirkos fatörzsről, egyenesen bele egy sáros pocsolyába. A csúszós talajra érkezve elvesztette az egyensúlyát, és beleszédült a mocsaras víztócsába. Az ijedségtől hangosan zokogni kezdett, ki sem mászott a sártengerből, csak felült és úgy bőgött tovább. Nem tudni, mennyit kuporgott ott a hideg iszapban, de idővel alább hagyott az elkeseredett bömbölés, és szipogva gyűrögette a nedves földet maga körül.
E-egy! Egy - kettő- egy! Cserkészfiú, cserkészlány! Szedd a lábad szaporán! Figyeld a másik mit csinál! Lemaradni nagy szégyen ám! Bal, jobb, bal! És közben leng a kar. Most húzd ki a hátad és emelt fővel bátran nézz előre! E-egy! Egy- kettő- egy!
A cserkészdal ismételgetése megnyugtatta. Csak ott ücsörgött, előre meredt a sötétségbe, és halkan dúdolgatott.
- - K ! Hahó!
Apró fénypontok tűntek fel a fekete homályban. Mr.K. felpattant és ordítva törte át magát a csalánrengetegen, szaladt a fények és hangok irányába.
- - Itt vagyok! Erre! Hahó, itt vagyok!
A történet jól végződött, Mr.K. szerencsésen megmenekült, és mint később kiderült, nem is volt olyan messze a főúttól. Az anyja sápadt arccal ragadta magához, ölelte aztán pofozta fel, de érdekes módon nem az volt a legnagyobb baja, hogy a fia majdnem elveszett, hanem a sáros ruha amiben megtalálták. Mr.K. erre az esetre még 20 év után is tisztán emlékezett, vissza tudta idézni minden egyes pillanatát, csak azt nem értette, miért jutott ez most eszébe? Meggyújtott egy cigarettát és a plafont bámulva dúdolni kezdte az ismert nótát:
E-egy! Egy- kettő- egy...
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!