Nem is tudom, mit mondjak most. Közel huszonnégy óra, és életem csatáját kell megvívnom. Itt dől el minden, ebben a zsarnoki világban. És ez nem a föld alatt, vagy a sztratoszférában található. Itt, ezek között, hisz mi az, ami az életben nem középen van, mint maga az élet is, születés és halál között. Két ellentét gyermeke mindig egy olyasvalami, ami jövőképes.

Tehát, mi is építünk egy forrást, amiből az utánunk jövők isznak útfélen, s malterezünk, míg a szart is kiverik belőlünk, vagy szárazon keressük tovább az örök vadászmezőket. Ez itt a Pokol, ebben hiszek.

Én a fiatalságomon nem segíthetek, ahhoz túl távol kerülök tőle napról-napra. Ti viszont, akik ezt olvassátok, túlnyomórészt korosak vagytok, s hogy így elnézlek benneteket, eszembe jut, hogy én talán már rég, túl rég eltékozoltam a gyerekszoba-korszakomat.

Májusban érettségizek. Nem fogadalomból, egy kikockázott hivatásért, hitvallásért kell túlesnem rajta. Tudom, hogy sikerülni fog, ez egy könnyed lépcsőfok, akiknek nem jött össze...olyat nem ismerek.

Elvesztem tehát a hivatali papírra vetett gyermekkort, az őseim, a rokonságom, s jóllehet egyedül nézek szembe a nyomorúság földjén. De nem vagyok szomorú. A nyomorúságos hálálkodik a falat kenyérért, ki tudja, a többiek hány méteres toronyóráért simogatnák meg a buksimat, és térnének vissza zsúfolt és közönyös munkájukhoz.

Azt akarom, hogy az egész emberi faj nyomorult legyen. Azt akarom, hogy vírusként terjeszkedjen, s hogy a világszervezetek ne permetezzék le. Hát nekik már semmi sem ellenállhatatlan?

Tavaly túl sok érzelmi kitörés taszította messzebbre tőlem a mindenséget. Emberek, akik segíteni akartak, akiknek én akartam segíteni, akiket szerettem, és akik szerettek, s már nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, hogy nem tudom, miért akartam, s nem akarom tudni, miért nem tudom, hogy miért akartam. Bár ígérhetnék magamnak – inkább tegezlek – Neked. De épp most, ahogy ezt írom, talán képes lennék rá, csak apró léptekkel kell hozzálátnom! Igen, ma azt ígérem, hogy kiszűröm a dialektikát a stresszből, holnap a mindennapok tudományát, s utána az érzelmeket, azok világát, s tán akkor és csak akkor marad adható is. Adható, kézbe vehető, megiható. Örömhír! Titok, nyílt titok!

Nem merek le, s hátra nézni, hisz az árnyékom még ott lehet. Meg akarnám kérdezni, ott vagy-e még, de visszasietnél, hogy válaszolj. A Napot nem radírozhatom ki, a fényt csak addig fedhetem el, ameddig én létezek, s addig porcikáról porcikára. De vajon, ha nagyra növök, az árnyékom alatt hányan bújnak meg? Hány gombát szolgál fel nekem a nagy és bölcs Élet úr, s hogy látom majd, hogy nem galóca? Hogy tudnék nagyra nőni, hisz a színművészeti egyetemre külön kell vizsgázni, ha valakinek hamarabb jut eszébe portrézni Rembrandt Éjjeli őrjárat című festményét, máris elbukom a férőhelyet. Habár próbálkozni mindig szabad, ám így szól a kérdés: anglisztika vagy dramaturg? Vajon tolmácsolni fogok, nyelvileg elanyátlanodni vagy tán egészen feldagaszthatom az árnyékomat?

Oh, Jupiter, kinek uradalma most hosszan vetül reánk, ha való mítoszod, hozol majd szerencsét, bőséget, és szerető párt?

Egy színésztársulat, ami szemérmesen tömjénez, s én szemérmesen, az előre vezető irányban élnék vele.

Minek nevezzelek még, te új, te szép, te kevéssé rusnya? Bocsáss meg az ártatlan megbántottaknak, drága közösségeidnek és szerelmeidnek. Sírásó ne légy, a múltra szükséged lesz – és neki is rád. Másként sohasem tudhatod, mikor nem vagy épp fiatal.

Így....így...látod, most micsoda mágnes lettél. Téged akarnak, mind, de kérlek, ne zavarodj össze, válogass, azt sosem tilos. Nézd csak, milyen kedves nimbusz. Nem túl nagy, nem is kevés – épp elég egy békés élethez.

Miért nem kérdezel? Kérdezz, bátran másokat, ők a mi hírvivőink! Így...látod, mennyivel könnyebben haladsz? Most még többen akarnak. És akarnak. És el akarják nyelni a világot, csak téged hagynak meg. Akarnak. Szeretnek. Imádnak. Tikk-takk...most már megköszönik....tikk-takk...most már tanítanak....tikk-takk...most épp rólad emlékeznek.

Ez, ez vagy Te. Ez kell, hogy legyek. Csak így értelmes. Így leszel a legegészségesebb a legnyomorultabbak között. Tudod, hogy csak kényből játszhatsz már, s ha lesz kivel, ilyenkor már nehéz játszótársakat szerezni. De tudod, hogy imádni fognak mind. Csak légy jó, amilyen jónak lenni tudsz.

Légy jó.

Légy jó.

Légy jó.

Boldog új évet.