Az aranyláz tombolt,mindenki bele eset ebbe a mámorító vírusba. Milliomosok és szegények keltek útra abba reménybe hogy  aranyat találnak. Amerika minden részéről érkeztek önjelölt aranyásók,de sokan vágtak neki a kalandnak  Európából és Ázsiából.

- Mi a legerősebb ital a házkínálatában?- Kérdeztem a csapostól,aki rögtön észrevette a beszédemből hogy angol vagyok.

-Azt még idegen nem tudta meginni. - Válaszolt a bajuszos férfi.

-Ugyan már, töltsön egyet!- Végső elkeseredésemben nem tudtam jobbat mint hogy leiszom magam.

- De előre szólok hogy kint okádjon a disznóólban !- A pult alól kivet egy üveget amiből csupán csak néhány feles pohárnyi hiányzót.

Az ital ami igen érdekes látvánnyal szolgált egy magamfajta idegenek,aki a meggazdagodás reményébe utazott  Californiába. Minden vagyonomat pénzé tettem és gőzhajóra szálltam, sok más emberel együtt, akiket szintén megfertőzőt az aranyláz. De sajnos az álmok nem mindig válnak valóra, ezt rövid ittlétem alatt megtapasztaltam. A vagyonomat elköltöttem mindenféle haszontalan eszközre,és különböző szakemberekre

-    Ez az?-Kérdeztem miközben a szemem kidülledt a pohár tartalmát látva.

-    Nálunk ilyen a négy óriási tea.- Nevetett fel hangosan a pultos,

-    Fenékig ! – Poharat a kezembe vettem és lehúztam . Remek ízel szolgált.-Jöhet a második!

A bajuszos  pultos nem hitt a szemének,hogy egy kifinomult angol úriember megtudta inni mindenféle mellékhatás nélkül t.

-Mi a neve e csodás italnak? –Kérdeztem miközben önti a második kört.

- ,Még nem neveztük el.

Második feles elfogyasztása után,megpillantottam a szalon egyik sarkában lévő pókerpartit. Nem voltam egy szerencsejátékos alkat soha,de akkor úgy éreztem muszáj picit játszanom. így csatlakoztam az asztalnál lévő vegyes társasághoz. Négyszázötven dollárom volt a zakóm belső zsebében, ennyi  maradt. Mikor megérkeztem a vadnyugatra akkor kereken harmincezrem volt. De gondolataim a hamar másfele terelődtek mikor megláttam az asztalán ülő hölgyet,szilva színű ruhája és fekete fűzője csodálatosan állt rajta. Már csak ő miatt is érdemes volt leülni pókerezni a helybéliekkel.

A játék egész jól indult,jöttek a lapok,úgy nézet ki hogy a vadnyugati kalandom végre jó irányt vesz. Pókerezés közben,nem tudtam levenni a szememet a bájos hölgyről aki mellettem ült.

-Mekkora mázlim van!-Mondta a velem szembe lévő mexikói,aki a szeméből se nézet ki jól.

-Úgy látszik hogy fordult a kocka.-Mondtam miközben az utolsó dollárjaimat is elbuktam.-Hát uraim, köszönöm a játékot!-Kezet fogtam az asztalnál lévőkkel, majd kimentem egy kis friss levegőt szívni.  Csalódottan néztem bele a nagyvilágba.

-Ne búslakodjon!Nem ön az egyetlen aki így járt.- Szólalt meg a mellettem megjelenő hölgy akivel nem rég még egy asztalnál pókereztünk.

-Ezt hogy érti?

-Ön szerint mióta kitört az aranyláz, hány ember talált aranyat?- Kérdezte a szemrevaló hölgy.

- Ne haragudjon asszonyom de ez nem igazán érdekel. Londonban úriemberként éltem,most pedig csövesként állok itt egy idegen országban.-  Sóhajtottam egy nagyot

- Lehet hogy tudnánk segíteni egymásnak.- Mondta huncut mosollyal.

- Nézze kedves…

- Annabelle Copper.-Árulja el a nevét.

- Én pedig Wayne, Wayne Milner.-Árultam el a nevem,a igen szemrevaló dekoltásal rendelkező hölgynek.  Mrs Copper én nem hiszem hogy én vagyok a megfelelő ember.

-  Miss Copper!-  Javít ki a beszélgetőtársam.

- Maga még nem volt férjnél?

- Még nem. - Megjátszott ártatlan szemekkel nézet rám.

- Én pedig meg esküdtem volna hogy ön már volt férjnél.-Jegyeztem meg viccesen.

- Még nem találtam meg a megfelelő férfit.- Hangjából éreztem hogy bizony ez a nő megvan kenve minden ravaszsággal. – Szóval inkább térjünk a tárgyra,van egy térképem ami állítólag elvezet egy olyan helyre ami csak úgy dúskál az aranyba. És arra gondoltam…- Nem vártam meg hogy befejezze mondatát..

-Ne is folytassa Mrs.Copper! A válaszom nem! Amint lesz elég pénzem hogy felszálljak egy gőzhajóra,rögtön indulok is.

- Miss Copper a nevem ! Ötszázezer dollárnyi arany se győzné meg?

-Jól hallottam ötszázezer?

-Igen,pontosan annyi.

- És honnan tudjam hogy nem e hazudik?

- Úgy nézek ki mint aki hazudik Wayne.?

Nem igazán tudtam eldönteni hogy Annabelle hazudik vagy sem, de végig hallgattam a történetét. Majd   felmentünk kettesben a  panzió szobájába hogy megmutassa a térképét,ami elvezet az állítólagos aranyhoz.

- Ez nincs közel.-Jegyeztem meg miközbe tanulmányoztam a térképet.

- Hát nincs, de megéri elmenni!

-És mi az akadálya?

-   Egy törékeny ártatlan hölgynek nem túl tanácsos egyedül neki vágni egy ekkora útnak. – Az ártatlan picit erős jelző volt a szájából. – Talán ha egy erős europai férfi elkísérne szíivesen osztoznék rajta. – Arcunk majdnem csókhoz ért

- És mennyi lenne a részedésem? – Csók egyre jobban ért közöttünk.

-  Hetven – harminc.- Ajkaink már szinte össze ért mikor mondta.

- Legyen  ötven- ötven és indulhatunk.

- Mit képzel, az nagyon sok. – Szenvedélyes, érzelmes csókunk rögtön véget is ért,pedig még el se kezdődött.

Rövid egyezkedés után megegyeztünk a hatvan- negyven osztozkodásba,bár én ragaszkodtam a felezéshez,de aztán rájöttem ha igazat beszél Annabelle akkor nagyon jól végződhet a vadnyugati kalandom.

-Akkor már csak a pénzt kell előkerítenie Wayne. Összesen  ezerötszáz dollár kell az induláshoz és indulhatunk is reggel.

- És mégis honnan varázsoljak ennyi pénzt? Menjek pénzét párbajozni vagy törjem fel valakinek a lakattal lezárt pénzes ládikáját. Talán ön némi kigyóbüvölésel hamarabb megszerezné az említett összeget.

- Sajnálom kedves Wayne de nem értek a csörgőkígyókhoz.

-  Én a sima cowboy kígyóra.- Mondtam nevetve.

-  Mit képzel? Én nem olyan lány vagyok.

Végül kitaláltuk hogy visszatérek a szalonbalévő pókerasztalhoz,és összenyerem a pénzt.  Kétszáz dollárja volt Annabellnek, igy nem kockáztathatunk, ezért pultostól kértem egy üveggel a ház specialitásából,és végig kínáltam az asztalnál ülőket. Az ellenfeleim igen  hamar  kábult állapotba kerültek.

Éjjel kettőre megvolt az ezerötszáz dollár. És mikor felkelt a nap, Mrs. Cooperel elindultam életem egyik legnagyobb kalandjába.