Kimaradt!

          Úgy gondoltam, hogy a most következő --tizedik , és egyben utolsó-- részben megírom mindazt ami kimaradt a többiből. Mert sokminden kimaradt , volt ami szándékosan , volt ami  véletlenül , sőt olyan is ami egyszerüen elfelejtettem, mert akkor nem tartottam fontosnak. Mert jegyzeteket sohasem készitek, mert bizok a memóriámba, még akkor is ha néha átver, és mulasztáson kapom.Ha mulasztáson kapom , akkor nincsen semmi baj , mert az azt jelenti , hogy eszembe jut , és memóriám, szándékosan -  megjelenését egy későbbi időpontra halasztotta.  Mert emlékszem , hogy megboldogult gyerekkoromba , sokáig, csak elméletileg volt apám, beszéltek, beszéltünk róla

és egyszer csak megjelent-- hazajött a háborúból!

         Aztán emlékszem , hogy hogyan vett rá X néni inaséveim útolsó napjaiban , hogy simogassam meg a mellét, meg a combját meg a lábaközét, és közben ő is simogatott, egészen addig ameddig magába simogatott! Szóval bizok a memóriámba , bár most egy kicsit elkalandozott velem! Szokott ilyet csinálni , de én megbocsátok neki. De térjünk vissza a nyaraláshoz, és idézzünk fel néhány fontos ,  kevésbé fontos , vagy egyáltalán nem fontos eseményt.

        Nyaralásunk első napjaiben , érdeklődni kezdtem bizonyos  dolog holléte felől ,amire a következő választ kaptam: Átmegy  a nagyhidon, és ott mindjárt balra megtalálja, és az illető mutatta is alig tiz méterre lévő hidat. A hid nem volt hosszabb mint  amilyen széles a mi utcánk, de nekik ez volt a nagy hid, mert a környéken ez volt az  egyetlen hid amelyiken  autó is áttudott hajtani. Ezt csak azért irtam le, hogy érzékeltessem , ami nekem kicsi az másnak lehet nagy és forditva.

        Aztán nem irtam a főtéri park szobrairól , mert én, keveset vagy semmit nem tudtam róluk, például Ignácz Rózsáról , vagy Fábián Ernőről. Csak annyit tudtam róluk , hogy szobraik nem véletlenül kerültek a főtéri parkban, hanem azért mert a helybéli közösségek fontos volt, hogy emléket állitsanak nekik , mert életükkel, munkásságukkal kiérdemelték azt.

        Nem irtam arról a férfiról sem--lehetett olyan  ötven-ötvenöt éves -- aki mindennap az étkezde bejáratánál állt,  mindenkinek köszönt és jóétvágyat kivánt. Tette ezt annak reményében , hogy kifele jövet a jólakott vendégektől kap valami ételt , ételmaradékot. Nem volt zülött, nem láttam ittasan , csak egy lecsúszott valaki volt, aminek okát nem tudhatom, de azt igen , hogy ruházatára megjelenésére , még volt ereje adni!

        Megirhattam volna azt is , hogy a szálloda környékén cigányasszonyok, lányok szedert, málnát és egyébb erdei gyümölcsöt árultak, és abból próbálták fenntartani nyomoruságos életüket és rongyokba öltöztetett gyermekeiket. Egy cigány pár veszekedésből , azt is megtudtam, hogy a gyerekek apja arra sem volt képes , hogy elmenjen hajnalban erdei gyümölcsöt szedni., csak akkor jelent meg, amikor a nő árult valamit és kérte a pénzt , hogy italra váltsa.

        És nem irtam meg azt sem--pedig nagyon tanulságos --amikor a vonaton az utolsó vagon ajtaját fiatal lányok feszegették , mert az csak egy dróttal volt bekötve. A lányok a tengerpartra utaztak , és az éjszakai órákban azzal mulaták az ídőt , hogy végigszáguldozzanak a vonat folyosóján, és élvezzék annak ringásából adódó dülöngélésüket. Ha az az ajtó kinyilik, akkor a tragédia nem marad el!

        Elmesélhettem volna azt is, hogy a tetőtől  talpig  vadonatúj szerelésben feszitő hölgy a beszélgetés során elmesélte , hogy kénytelen volt a nyugdíját előre kikérni , hogy  a kezelésre elutazhasson!

        Szándékosan hagytam utoljára azt az esetet, amit nagyon könnyen eltudtam képzelni-- mert minden nap tapasztaltam --és  amit Piroska (aki Ida volt)mesélt el.Emlitettem már , hogy nagyon sok elhizott ember , de főleg nő vett részt a kezeléseken, akik szerintem be sem fértek a kádba, ezért megkérdeztem Piroskát , hogy esetleg van valahol valami extrém méretű kád is az ilyen dagi alakoknak. Piroska elmondta , hogy sajnos nincs , és ez baj , mert pontosan az előző csoportban volt egy hölgy aki állitotta , hogy belefér a kádba mert otthon is olyan van neki. De nem volt jó a szemmértéke  és beleszorult a kádba, és csak nagy erőfeszitések árán-- hat nő segitségével tudták kicibálni a kádból-- mert hát egy száznegyven kilós meztelen hölgy kiszabaditásához  nem hivhattak férfi segitséget.A hölgy viszont  büszke volt arra, hogy ha ő beleül a kádba akkor ott már több mint tíz liter víznek hely nem marad.

            Vége lett a nyaralásnak, újra itthon vagyunk, és néha -néha megnézzük az úton, és az ott készült fényképeket.

                                          V É G E .