Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ki az idegen?
Legjobb tudásom szerint ezen a vidéken a történelmi egyházak dominálnak, de észrekellett vennem , hogy megjelentek Jehova tanui is , akiknek szép kis imaházuk diszelgett egy mellékutcában. Ezenkivül egyetlen egy román apácát láttam, aki rótta a park utjait , és néha bepróbálkozott egy-egy magányosan ülő személynél. Ortodox kőtemplomot nem láttam-- valószinű nincs is --viszont fenn egy dombon egy olyan félhektárnyi területen egy kápolnaszerű fatemplom áll már , ami ezelőtt tiz évvel még nem állt ott--feleségem szerint!
Városnézés.
Idegen helyen , nagyon kevés információval , vagy tudatlanul nehezen boldogul az ember. Itt viszont könnyű helyzetben vagyok mert ismerős az izes beszéd. Mert a helybéliek magyarul beszélnek nagyobbrészt, és aki nem az viszont, éppen olyan vendég mint én , csak más vidékről, ahol nem magyarul beszélnek.
Eljött a vasárnap, amikor nincs gyógykezelés , és szinte az egész napot szabadfoglalkozással tölthetnénk , ha lemondanánk a pontos időben felszolgált reggeliről, ebédről.
|
|
Gyógykezelés.
A doktornő, volt olyan kedves , hogy kezelésünket egyidőben írta elő, ami nem volt egyszerű dolog a kb. négyszáz beteg között , mert voltak olyan kezelések ahol egyszerre akár harmincan is élvezhették a kezelés jótékony hatását, és maximum húsz percig tartott, de olyan is ahol egyszerre csak egy személy tartozkodhatott, maximum tiz percig.
Kovászna.
A kovásznai állomáson álltunk, ültünk és vártunk, de közben ki-ki néztünk a szélviharos éjszakába, ahol az ajtó nyikorgása vetekedett a szélvihar hangjával, de attól sokkal élesebb volt , mert a szélvihar hangját eltompitották az évszázados fenyőerdők, amelyek félkörbe vontak határt a vidéknek. Vizsla szemekkel kerestük az égen a hajnal első fényeit , de azt is késleltette a gyors szárnyakon szálló vastag felhőtömeg.
A megérkezés.
Uti célunk végállomásáról még nem tettem emlitést, pedig ha nem ez lett volna, akkor talán nehezebben vettem volna rá magamat , hogy útra keljek. Kovásznára indultunk, gyógykezelés és nyaralás céljából. Értesüléseink szerint ez az ország legjobb helye ahol reumatikus és érrendszeri panaszokat kezelnek.De erről majd később, mert még most a vonaton ülünk , és bámulunk ki az ablakon a koromsötétben , a domboldalak gyéren lakott falvainak világitásfúzérét látjuk két példányban is , mert a villanyfényeket hiven tükrözi vissza a folyó tükre.
Az utazás.
Háromszori átszervezés, ujraprogramozás átcsoportositás és átpakolás után, utra készen álltunk, és vártuk a kellő időt , hogy átadhassuk magunkat az utazás örömeinek , ujdonságainak, netán nemvárt eseményeinek. Mert ha nem várt eseményekre készül az ember akkor a váratlan események nem érik váratlanul.. Alig egy negyedórával vonatindulás előtt már kint voltunk a göröngyös peronon , ahol a szép új kerekes, görgős bőröndök társaságában kerestük vagonunkat , amelyik pontosan a vonat végén, olyan száz méterre leledzett, és kilences számot viselt.Erre szólt a jegyünk , és pontosan a 21, és 23 székre, ablak mellé.
Kimaradt!
Úgy gondoltam, hogy a most következő --tizedik , és egyben utolsó-- részben megírom mindazt ami kimaradt a többiből. Mert sokminden kimaradt , volt ami szándékosan , volt ami véletlenül , sőt olyan is ami egyszerüen elfelejtettem, mert akkor nem tartottam fontosnak. Mert jegyzeteket sohasem készitek, mert bizok a memóriámba, még akkor is ha néha átver, és mulasztáson kapom.Ha mulasztáson kapom , akkor nincsen semmi baj , mert az azt jelenti , hogy eszembe jut , és memóriám, szándékosan - megjelenését egy későbbi időpontra halasztotta. Mert emlékszem , hogy megboldogult gyerekkoromba , sokáig, csak elméletileg volt apám, beszéltek, beszéltünk róla
és egyszer csak megjelent-- hazajött a háborúból!
Riadó!
Nem fejeztem még be a kezelések teljes skáláját, ezért egy kicsit vissza kanyarodok egy nagyon fontos , de sajnos nem mindenki által elvégezhető kezelés formához, a tornához .Elméletikleg ez is egyénre szabott kellett volna hogy legyen , de ez nem volt megvalósitható, az idő hiányában ezért aztán a gyógytornát vezető fiatal szakember bizonyos csoportokat alakitott ki és különböző csoportokra , mozgásképességüknek megfelelő gyakorlatot állitott össze .
Kezelések!
Nyaralásom egyik, nem titkolt célja a gyógyulás volt. Mert hát mi tagadás , hatvan -hetven év alatt még a legerősebb acél is megkopik megrozsdásodik, hát még egy zsiroskenyeren és marmaládéskenyeren felnőtt ember , asszony teste, csontja izma-- az agyáról nem is beszélve. Szóval éreztem , hogy kopik itt ott, meg mindenütt kopik. De később kételyeim támadtak a kopás irányában ,mert nem tudtam megérteni , hogy lehet az , hogy feleségem egész életében ülőmunkát végzett, én meg mindenfélét, ülő , álló , sőt fekvő munkát is .Azt hiszem ezt nem kell megmagyarázzam.
12 éve | Szlávik Jánosné Zsóka | 3 hozzászólás
Üveggolyók
Hajnal négy óra. Odakint éppen csak dereng, de a folyosón már megjelentek az első betegek. Még kábán az előző esti altatótól, de már nyugtalanul az új naptól róják a folyosót. A dohányzóból füst szivárog ki, halk beszélgetés hallatszik.
Lassan telik az idő. Itt nincs is súlya az időnek, ez a fogalom elveszti az értelmét. Kinek pár hét, kinek pár hónap, kinek több év.
Lali pl. már hét éve van bent. Megtörte a nagyapja halála. Azóta itt várja a saját kis világába zárkózva, hogy mikor mehet vissza a tanyára.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás