Kovászna.

          A kovásznai állomáson álltunk, ültünk és vártunk, de közben ki-ki néztünk a szélviharos éjszakába, ahol az ajtó nyikorgása  vetekedett a szélvihar hangjával, de attól sokkal élesebb volt , mert a szélvihar hangját eltompitották  az évszázados  fenyőerdők, amelyek félkörbe vontak határt a vidéknek. Vizsla szemekkel kerestük az égen a hajnal első fényeit ,  de azt is késleltette a gyors szárnyakon szálló vastag felhőtömeg.

          Utastársunk, ujfent neki lendült a telefonálásnak,  ujra formálta a már hivott számokat és --láss csodát kitartását siker koronázta, hajnali ötóratájban válaszolt neki egy álmos hang , sőt biztositotta , hogy tizenötpercen belül az állomáson lesz. Felesége ekkor már  bőröndre hajtott fejjel átvitorlázott az álmok világában. Az én feleségem meg körbejárta az elég rossz állapoban lévő állomásépületet, nem csak kiváncsiságból , hanem fiziológiai szükségletét enyhitendő-- de nem járt sikerrel, ezért kénytelen volt a legegyszerübb megoldást választani, ami abból állt hogy elsétált vagy ötven méterre, és  egy keritésmelleti bokorban végezte el dolgát-- mialatt én és az egyre halványuló csillagok   éberen örködtünk, mert akkor már a hajnal nem hagyta  magát tartóztatni és szinte robbanásszerüen bújt elő , messze űzve a sötét fellegeket. Tény és való az állomás épülete nem nyerte el a tetszésünket, de ebben közrejátszott a rossz világitás,  és a  fáradtságunk  is.

          Ídőközben megérkezett a taxi és elszállitotta alkalmi ismerőseinket, megigérve , hogy hamarosan visszatér és bennünket is elvisz a Hephaisztos szállóba. Egy félóra múlva már szállodánk negyedik emeletéről csodáltuk a környék  napsütötte táját.

         Egy gyors zuhanyozás útán visszatért belénk az élet, feledtük a várakozást a bőröndcipelést és mindent ami kellemetlennek tünt az út során.

         Nyolc órakor  kiadós reggeli , majd jelentkezés az orvosnál. Itt egy kicsit megtorpantunk mert a folyosó tele volt beutaltakkal , akikről most nem ejtek túl sok szót mert látványnak is kellemetlen volt az a sok meggyötört elfáradt, sántikáló, mankóval vagy járókerettel közlekedő idős, vagy nem idős de annál betegebb várakozó. Lassan tudomásul vettük , hogy itt rend van csak mi vagyunk tájékozatlanok és ha betartjuk a sorrendet akkor előbb utóbb ránk kerül a sor és mindent megtudunk amit tudni illik.

         A doktornő egyszerre  hivat bennünket , és azonnal felszólitja feleségemet: vetkőzzön le asszonyom! A feleségem vetkőzik, közben állandó kérdésekkel árasztja el  a doktornő felmenői esetleges krónikus betegségeitől kezdve egészen addig , hogy hány gyereknek adott életet. Közben használja sztetoszkópját , tapogat,  tanácsol , majd mindezt egy űrlapon rögziti , és felirja rá az ajánlott kezelést. Aztán én következtem, hasonló kérdéseknek  kitéve, azzal a különbséggel , hogy mikor sztetoszkópját hátamra helyezte, elég kemény hangon megjegyezte: Uram jobban tenné , ha nem dohányozna! Na meg még az volt a különbség a kettőnk vizsgálata és "kihallgatása"között , hogy tőlem nem kérdezte meg , hogy hány gyereket nemzettem. Meg kell mondjam , hogy a doktornő alapos munkát végzett rajtam is a feleségemen is, mert őt nem érdekelte , hogy hányan vannak az ajtójában, ő mindenkit egyformán nagyon pontosan igényesen megvizsgált. Mint megtapasztaltam munkaídejének akkor volt vége, amikor az   útolsó beteget is megvizsgálta.Bevallom én már nem is hittem , hogy még vannak ilyen orvosok. 

          Fejenként négy-négy  kezelést irt fel nekünk, amit az elkövetkező napokon , előbb vontatottan , majd egyre gördülékenyebben vettünk igénybe illetve türtünk el. Ami  a türést illeti -- ez a szó azért került bele írásomba mert életemben már sokféle sokkot kaptam, de elektrosokkot most először, aminek az erősségét beállitani egyénre szabott, és ezt, egyből nem mindig sikerül eltalálni , és ha netalán egy nagyobb erősségű sokkot kap az ember, akkor úgy pattog a rendelői diványon mint a kecskeszar a deszkán. De majd elfelejtettem , hogy a feleségemnek még tornát is  írt a doktornő, amit  csak három napig csinált , mert azt mondta , hogy már megkezdődött az olimpia és már hiába gyúr, edz, nem lehet éremesélyes.Ezek után a kedves doktornő felmentette a torna alól!