Orsi néni, egy jobb tanár, kérte a menetrendről való szíves útbaigazítást. Meg lehetett nyugodni, nem késtünk le semmit. Az a menetrendtábla olyan hülyén nézett rám. Biztos, mert elfelejtettem szíjat húzni a nadrágomba. A zsebemben van a kezem végig, elszabadultan csúszkál. Apám nem mondta meg, hogyan kéne ezt az esernyőt becsukni – tyű, de zuhog!

A buszra szállva előkaptam a hatósági igazolványomat, kerek hatvanöt forintért utazhattam harminc kilométert. Az esernyőt a sofőr csukta be. Nem égtem nagyot, esett az eső. Meg az ernyő is ilyen pumpás. Idétlen.

Leghátulra mentünk, ikaruszon így illik; olvastuk a szöveget, én Sherlock Holmes-ról, a versenytárs Jane Austen-től. Csak kimérem a szigorú testtartását, amit kinyilatkoztat; összeecsetelt szemhéják. Azt hittem, Fruzsinának hívják. Aztán végül Rubina lett. Mert már utóbbit sokszor hallottam. Biza mesélem, kerek esztendő óta se nem nyíltam ki, se nem erősödtem meg. Arra nem volt semmi szükség! De ez nekem nem a szégyenem, ez a lázadásom, ez a zárkózottság. Mert csakúgy-ból imponál az a papírrózsa-gyűrű, ki a francot érdekel. Meg a szemei is kékebbek az óceánnál. Meg aztán a vérnyomásom is felszállt. Szóval, nem váltam emberibbé.

Szőke.

Apám azt mondta, a szőkék a legveszedelmesebb antitalentumok. Azt is említette, hogyha padlón vagyok, szedjek fel onnan valamit. Legyen az most egy frontális ütközés, mire hasra vágódok, akkor csak a cipőjét vehetem le. Szeretlek, apa.

De miért jó az nekem?

Jaj, tanárnő, mit akar ez a parfüm az orromtól, nem mész innét! Szólni kéne...ja, Kiskegyedet olvas. Eltévedtem. Tessék elmesélni, jó helyütt járok?

Jóvan, pislogjál, rebegtessél amit akarsz, de, légkondi nincs itt véletlenül?

Tehát, Watson és Sherlock egy kávézóban találkoznak a herceggel. Le van gyöngülve szegény, hát tejezik egy jót. És sütizik. És akkor a Mandler-sütemény íze a Rubina...és a rubinás mandlersütemény....

Áh, nem, halovány ez. Csak nem lehetek ilyen épp most. Jó, még nem adatott rá alkalom, most mér legyen.

Hű, ott, a cipzár, elhúzódik, retikülmetszés, megannyi rejtelem tárul...nem bírom!

Eltakartam a szemem. Súrlódik a haja a kabáttal, biztos csóválódzik. Nem értem, nem azért, úgy kezd érdekelni.

***

Utolsók lettünk. Orsi néni büszke. A lánynak az anyja variál, most óbégat a telefonba. Tanárnő átveszi, nyugodalmas akusztika. Probléma megoldva, anyuka kijön a végállóra, mehetünk. Gatyám lobog, meleg a kezem. Valami hideg, puha, kúpalakú szar koncertezik bennem, hogy szórakozna odahaza.

Hazaértünk. Kétszáz métert még gyalogolok. Elköszönök, és nem akarok menni. A lányt nézem, minek, húsz centivel magasabb, tiszta szánalom.

Hogy volt az a makettrepülődizájn? Nem érdekes, elment tőle a kedvem.

Holnaptól súlyzózni fogok.

Szépek ezek a nárciszok itten. Jó lenne a jégpályán korcsolyázni kettesben. Van házim is másrészt, történelem fogalmazások. Holnapra be kell adni.

Bukok matekból, egy hetem van házi dolgozattal korrigálni.

Ma kiszámolom az esélyeket.

Holnap megírom a törit.

Szeretlek, te szöszi állat.