Az amatőr

       Béla kedvenc sarkában ücsörgött egy forgatható karosszékben, előtte egy rövidhullámú adó-vevő, annak minden tartozékával. Amikor ideje engedte, bolyongott az éterben,aztán ha összeakadt valakivel, hosszasan csevegtek mindenféléről. Komolynak számító körsugárzó antennája volt, a „penetrátorral”  összejött már spanyol honban járó kamionossal, olasz taxissal,de a legbüszkébb egy iraki magyarral tartó néhány perces összekötetésére volt, ahhoz a kétezerötszáz kilométerhez mindennek össze kellett jönni: iongóc, pontos hajlásszögek, kitűnő terjedési viszonyok, és nagy adag szerencse.

       Éppen befejezte beszélgetését a huszonnyolcas csatornán „gumimacival” aki normálisan a Károly névre hallgatott, már éppen csatornát akart váltani, mikor elnémult a készüléke. Első gondolata az volt, hogy tönkrement a hangszóró., de egy csatornával odébb veszettül sistergett, semmi baja nem lehetett, Visszakapcsolt, megint csend fogadta. Ilyen csak akkor történik, ha az ellenállomás közvetlen közelébe van, és a térerő oly hatalmas, hogy kizár minden zajt. Hirtelen monoton gépies hang szólalt meg:

-         Itt a Szinner bolygó megfigyelője beszél, vagy ahogy ti hívjátok:K2Alfa24.Az automatikus mérések alapján a te bolygód valahol a H-22.es szektorban lehet,nálad ez naprendszerként ismert.

-         Na ne marháskodj, biztosan itt cirkálsz egy mobillal az ablakom alatt, azért ilyen szuper a vétel.

-          Ugyan, dopplerlöketet használok, ti ezt a módszert már meg se ismeritek.

-         Mondjál még ilyen jókat. Mi van a tolmácsolással, hogy érthetsz te magyarul?

-         Van egy kommunikátorom. Bármilyen nyelvet tíz percnyi szöveg után képes átfordítani a nyelvemre. Az előző beszélgetésetek Károllyal elégnek bizonyult a fordításhoz.

-         Tulajdonképpen mit akarsz tőlem?

-         Adódott ez az összeköttetés, nem válogattam. Hogy mit akarok? Adok egy ezrelék esélyt, hogy megmentsd a földet.

-         Ez szép tőled. Lökjed komám, hogy képzeled?

-         Mi hozzátok képest  aprócska lények vagyunk. A hullámhosszodból számított métert használva maximális magasságunk százhúsz centi. Négy szemünkkel minden irányba látunk,viszont nincs orrunk, a levegőt a mellkasunkon lévő két szűrőlyukon vesszük Sorolhatnám még fajtánk jellegzetességeit, de nem ez a lényeg. Technikai erőfölényűnk csak néhány száz év a javunkra, de ez elegendő ahhoz, hogy elpusztítsunk benneteket. Van egy komoly számítógépünk, ami kiszámolta, hogy a ti időszámításaitok szerint kétezerhétszázötvenben eljöttök hozzánk, leigáztok, és lakosaink nagy részét kiirtjátok. Megelőző csapást mérünk, flottánk kétezerhuszonhét augusztus tizenkettedikén ér földközelbe, ott negyven darab sziflátort küldünk fölétek, mire ezek körbeérnek a föld körül, nem marad szerves élőlény a bolygótokon.. Kékeszöld sugarakat bocsátanak ki, mindenen áthatolnak, és leállítják az életet.

-         Öcsém, ebből jó kis fantasztikus könyvet írhatnál. Ja, és hol az egy ezrelék?

-         Most mondom. Azért van egy összetett anyag, ami felfogja a sugarakat. Harminc százalék ólmot kell ötvözni 70 százalék grafittal nagy nyomáson. Ha ebből legalább egy milliméteres lemezt készítesz., az alatta meghúzódó személyek életben maradnak.

-         Hogy jön ki az egy ezrelék?

-         Úgy, hogy nincs bizonyíték, senki sem fog hinni neked. A térzsugorító hajtóművel érkező flottánk csak az utolsó pillanatban észlelhető. Ha mégis hisz neked néhány ember, és megmenekül, nem lesz képes potenciális veszéllyé fejlődni.

-         Köszönöm hogy rám gondoltál, sietek megmenteni a földet. Te meg menj és szórakozz az űrnénikéddel.

Béla tovább kapcsolt néhány csatornával, és újabb partnert keresett. Mire újra a huszonnyolcas csatornához ért,már csak a szokásos vevőzajt hallotta, a nagy térerejű adó odébb állt. Nem hitt ugyan a figyelmeztetésben, de teljesen nem tudta kisöpörni gondolataiból. Írt egy levelet az egyik tudományos –fantasztikus folyóiratnak, vázolta a furcsa beszélgetést, de nem is válaszoltak neki. Néhány ismerősének beszélt még róla, legtöbben úgy vélték, valami beugratás lehetett, Aztán nem tett semmit, elvégre több mint tíz éve van a jelzett időpontig.

       Pár év múlva felkeresett egy kis öntőműhelyt, és megrendelt hat négyzetméternyi ólomgrafitot,amit viszonylag olcsón el is készítettek neki a megadott paraméterekkel. Fiaival és unokájával lecipelték a pincébe és felcsavarozták a mennyezetre. Mikor eljött a kritikus nap, összeszedte a családját, aztán némi gondolkodás után a kutyáját és macskáját is levitte a pincébe. Síri csend volt, csak néha jegyezte meg a menye, hogy apuka biztosan megbolondult, hogy ide lecibálta őket. Estefelé aztán minden bizonyossá vált. A csavarfejeknél, mellyel a lemezeket felerősítették, zöldes sugár hatolt közéjük. Csak a macskának nem volt szerencséje, pont egy ilyen vékony sugár útjában heverészett, azonnal megmerevedett és leállt minden életjele. Másnap előmerészkedtek,és meggyőződhettek róla, hogy igazat mondott az idegen. Ijesztő csend uralta a vidéket, még egy madárfütty sem hallatszott. Hullákat találtak mindenfelé, és mivel élhető környezetre vágytak, kezdték összehordani a tetemeket egy szakadékba. Az egyik fiú szerzett egy döz.ert. és betemetett mindent. Évek alatt találták meg egymást, akkor derült ki, hogy még vagy tíz család megmenekült, mert hittek Bélának, és ugyanúgy védekeztek. Nagy feladat várt rájuk, nekik kellett  újra benépesíteni a földet.