PALINGENEZIS

-         Hé Stewe, már megint túlsúlyos vagy, mi van nálad?

-         1,62kg a többlet igaz? Ez egy régi laptop, még a kétezres évek elejéről.

-         Minek neked az az ócskaság? A főnök egyszer megbírságol érte.

-         Ekkora súlyban hozhatok magammal személyes holmit, úgy hogy engedj utamra, vár a Szinnosz.

-         Három órán belül ott vagy, de sietős! Na jól van lőj ki, engedélyezem a felszállást.

Stewe startolt, aztán mindjárt átadta a melót az automatáknak, felrakta lábait az űrhajó vezérlőpultjára, és csak nézett ki a semmibe. Ez volt a 37. útja, ma is csak ugyanaz a feladata, mint a többinél: az adatgyűjtő konténer tartályait üríti, és elhelyezi bennük az üres rögzítőelemeket, no meg ellenőrzi a napcellás akkumulátorokat. Kezdő űrpilótaként kapta ezt a feladatot, lassan már csillagközi hajóra kellene váltania, a gyakorlóidő régen lejárt. A laptopot még apjától örökölte, és van rajta néhány régi film, unalmában végignéz egyet-egyet a rövid út alatt. Most nem volt kedve hozzá, csak bámult ki a fejéből. A tunyaság ilyen állapotában robbanásnak hatott a halk csipogás: az automata valamilyen hibára figyelmeztette. Lekapta lábát a pultról, széttekintett és döbbenten nézte a bal stabilizátor villogó jelét. Leszálláskor gondja lesz, e nélkül akár fel is bukfencezhet. Átfuttatott egy gyors céltesztet, a gép kiírta: „mechanikai sérülés a fordítónál”

-         Beszorult az a dög!-gondolta, és jobb vibrációval megpróbálta kirázni. Semmi. Az a makacs lámpa tovább villog. Mindjárt a célnál lesz, másra már nincs lehetősége, leviszi valahogy a tohonya gépet. Ereszkedni kezdett, de érezte, látta hogy dől, oldalkörözésbe fogott. Így sodródva egy erdő mellett sikerült többé-kevésbé egyenes leszállást produkálnia. Hívta a bázist, de meglepődve tapasztalta hogy Frank egy szót se válaszol. Jobb híján tette a dolgát, beöltözött, lecserélte a tárolókat, és körbejárta az űrhajó testét. Szomorúan nyugtázta, hogy ezzel ugyan vissza nem jut, nincs meg a bal fúvóka, valahol elhagyta. A magas cintofák leszálláskor leborotválták az összes antennáját, még csak bejelentkezni sem tud. Szokás szerint egy nap múlva úgyis érte jönnek, de biztosan nem hoznak alkatrészt, itt kell hagyni a sérült űrhajót. Valami megoldáson töprengett, őrültebbnél őrültebb ötletek kavarogtak fejében.

-         Megpróbálom, nincs mit veszíteni. – gondolta, és elővette régi laptopját. Emlékezett rá, hogy rádiós modem van benne, igaz a hatótávolsága nem túl nagy, de mégis...Bepötyögte a bázis WEB címét, és kereste a kapcsolatot egyszer, kétszer százszor is megpróbálta. Minden alkalommal leadta az üzenetet, melyben kérte az alkatrészeket és a mentést. Eltelt 10-12 óra, elfáradt, abbahagyta és aludni tért.

         A mentőűrhajó dübörgésére ébredt, éppen mellé ereszkedtek. Ládákat cipeltek a hajója mellé és mire leért hozzájuk, már javában dolgoztak.

- Helló megmentőim, de jó hogy itt vagytok. Honnan vettétek, hogy pont oldalfúvóka kell?

A vezetőjük elmesélte: van az állomáson egy Jacob nevű fickó, aki rádióamatőr, vette a laptop adását, és felismerte, hogy adatok jönnek, így rápakolta a rögzített anyagot a számítógépére. Kibogozta, hogy Stewe segélykérését veszi, továbbította a főnökségre, így tudtak intézkedni.

- Mondja még valaki, hogy anakronisztikus a laptopom – szólt Stewe és titokban megsimogatta masináját...