Az én városom, és környéke 51.

           Jaj, lelkecskéim bejöttem volna én magamtól is , még ha nem is hivtok ,mert lent voltam a Szamoson egy kicsit, meg néztem a vizet - elég nagy - és azt is megnéztem , hogy mikor vághatom a  kosárnak való fűzfavesszőt. Való igaz elfáradtam egy kicsit , de különben is be akartam jönni , mert valami olyan érzéseim vannak , hogy ez a Berta megint mesterkedik valamibe. Nem tudom mibe, de hogy jóba nem  az biztos.

 - Na pontosan erről akartunk beszélni magával Cika néni, mert itt járt valamikor még a télen sokmindent beszélt itt összevissza, és aztán elment. Nem is bántuk hogy elment, mert olyan furcsa volt, mint aki rosszban töri a fejét.

- Azt elhiszem , mert az mindig rosszba töri a fejét, pontosan olyan mint az anyja volt, az is mindig bántott valakit, ha volt oka rá , ha nem volt.

- De képzelje el Cika néni - mi már teljesen elfeledkeztünk róla , de most amikor már tavaszodni kezdett és takaritottunk az udvaron, a ház végében az eresz alatt egy rongydarabba tekert valami tyuk csontokat találtunk, amit csak ő hagyhatott itt , mert más nem nagyon volt itt nálunk , és másról nem is igen feltételeztük volna.

- Milyen szinű volt a rongy? - kérdezte kiváncsian Cika.

- Valamikor fekete lehetett, de most már szinét vesztette, meg koszos is volt.

- Az baj, baj lehet, egyelőre nem tudom megmondani , hogy mi de hogy jót nem fog hozni rátok az biztos.

- Jaj Cika néni, ne ijesztgessen már maga  bennünket , hisz igy is elkeseredtünk mert nem tudjuk mire vélni a dolgot , hiszen tudja maga nagyon jól , hogy mi nem teszünk senkinek keresztbe, és nekünk sohasem voltak ellenségeink, de még a szüleinknek sem.

- Hát ez az - mert annak nem kell semmi rosszat tegyetek - mert ő az aki rosszat tesz másoknak ,akárkinek , minden ok nélkül. Hanem ha gondoljátok és megpróbálok utána nézni a dolognak, már amennyit az én tudásom megenged. Mert én nem akarok semmi rosszat tenni senkinek , de még ennek a gaz Bertának sem - de ő keresi állandóan az alkalmat , hogy bárkinek is árthasson. Legfőbb vágya, hogy engem már a túl világra küldjön, pedig abból ő nem eszik, mert én leszek ott az ő temetésén,és nem ő az enyémen. Ezt biztosan tudom, és ennek sem kell több három évnél.

- Azt meg honnan tudja Cika néni?

- Tudom amit tudok, de arról nem beszélhetek, mert igy is annyi mindent pletykálnak én rólam is, hogy az már sok. Hanem, vasárnap amikor tyukot vágsz, ne dobd el a csontott , hanem hozd el nekem, és én majd tudom , hogy mit kell vele csinálni. Jaj, majd elfelejtettem, hogy a tyuk  amit levágsz, piros legyen,és a csontokhoz tegyél egy kis zuzát is.

- Cika néni , igyon már egy pohár bort , még meg sem kináltam, mert mindig csak erre a Bertára meg a boszorkánykodására tudok gondolni.

- Azt elfogadom, és jól is fog esni , aztán ne feledkezz el azokról a csontokról meg a zuzáról. Ja, és ne szólj senkinek semmit, még a barátnődnek sem, mert ha valaki megtudja, akkor bizony kétes , hogy sikerüljön levenni rólatok a rontást. Mert ez rontás, nem is kicsi.

          Cika megitta a borát, felállt és távozott. Póli kikisérte az öregasszonyt, és arra gondolt , hogy hátha sikerül neki a veszélyt elháritani családjáról.

          A következő héten, elmentek Kálmán szüleinek segiteni. Rájuk is fért a szülőkre mert az idő alaposan kezdte megtépázni erejüket és túl nagy volt a gazdaság , hogy azt ketten ellássák. De a fiatalok -nevelésük okán - mindig ott voltak amikor segitségre volt szükségük - de a szülők is szívesen  mentek , ha úgy adódott, hogy a  a fiataloknak volt szükségük segitségre.

 Most már jó benne voltak a tavaszba - Kálmán apjával a mezőre ment szántani , a két asszony a ház körül serénykedett amikor anyósa odaszólitotta Pólit.

- Aztán lányom , mikor lesz gyereketek?

- Azt én nem tudom válaszolt Póli, de egyelőre nem vettem észre semmit, mondta Póli meglepetten a kérdéstől. 

- Tudod lányom, mi már nem vagyunk olyan fiatalok, és én már szívesebben ringatnám az unokámat, mintsem kapáljak.

-Értem én anyám asszony , de hát nem tudok erről mondani semmit - egyelőre.

- De remélem munkálkodtok rajta, mert nekem azt mondta Kálmán , hogy nagyon szeret téged , és ahol szerelem van ott gyereknek is kell lennie.

            Kálmánék megálltak a szántással pihentetni a lovakat és maguk is megpihentek, egy pohár bor mellett. Kálmán apja vakargatni kezdte a fejét mint aki mondani akar valamit , de valahogy nem találja a szavakat. Végül neki vágott, és rákérdezett a fiára. Aztán mikor csinálsz belőlem nagyapát fiam?

- Hát azt nem tudom apám , de hogy munkálkodunk rajta az biztos. De úgy látszik hogy nem csak rajtunk múlik. De ha Jóisten is úgy akarja, akkor csak lesz unokájuk előbb utóbb.