Vitrinlakók

SZEREPLŐK:

Mira - barátnő

Maja - barátnő

Pénztárca - a szerény

Főnök - a látogató

Játszódik egy felhőkarcoló földszinti tárgyalójában, jobban mondva innen indul. De aztán, ki tudja...

,,Az előrehaladott kapitalizmus miatt csupán passzív szemlélői vagyunk az életünknek."

                                                                                                        Will Ellsworth-Jones

1.

MIRA: Esik az eső.

MAJA: És ez elszomorít?

MIRA: Nem, csak megázik az én Vikókám, az én drága Vikókám!

MAJA: Nem lesz baja. Ő sem cukorból van.

MIRA: De ma fedetlen pályán játszanak.

(Az óriási ablakok előtt vének bambulnak. MAJA hessegeti őket, seprűnyéllel)

MAJA: Tűnés! Hess! Hess! Fránya szatyrok, lihegnek mindenütt.

(Nem mennek el, a lányokat idővel nem izgatja tovább.)

MAJA: Van egy új hódítóm.

MIRA: Bejövős?

MAJA: Fenét, szendvicset nem kapok tőle, amiben nincs fülbevaló vagy nyakék vagy valami. És képzeld, már végrendelete is van: ,,Temessenek el a Sion-hegy végébe!"

(MAJA a bambulókra néz.)

MAJA: Rohadt zombik. Mit néztek? Mit tudtok ti a világról, mi?!!

ÖREGEK: Az einstandról hallott már?

MAJA: Mocsok zombi nyelvjárás. (Valami csörög.) Jaj, remélem nem a drága kis Vikókám az! (Kotorászik a zsebében.) Ja, nem, ez csak a tárcám. A hétvégén megvesszőztettem a Domján úrral, el nem némul a szegény azóta. Ha begombolom, akkor meg nyögdécsel. (Kigombolja.) Na, most mondjad!

PÉNZTÁRCA: (Mindig suttogva beszél.) Le van árazva a négyévszak pizza! Kéne rendelni, mindjárt értekezlet!

MAJA: Honnan tudod?

PÉNZTÁRCA: Itt hagytad a cetlit. Átrágtam; belecsörögtem, bocs!

ÖREGEK: Adakozz, vakegér!

MAJA: Kuss! Hagyjátok abba! Ennyim maradt. Ennyim, a rohadt életemből. Ti zártatok be, azt mondtátok, meg lesz fizetve.

(A tér átváltozik egy múzeum vitrinjévé, a vitrinen túl múzeum, összementek, s hozzájuk képest az öregek akkorák, mint a Mount Everest. MAJA a falhoz vágja az apró kis tárcát, az összes pénz kiöklendeződik belőle.)

PÉNZTÁRCA: Erre kellek? Hogy megpróbálják betörni velem a konyhaablakot vagy mi ez itt?

EGY ÖREG: Figyelemreméltó alkotás. Ki volt ez a zseni?

EGY MÁSIK ÖREG: Senki nem tudja, mindenestre nem lennék a helyében.

MIRA: (Tátongva, félholtan köröz.) Te nem szédülsz?

MAJA: Várj, vágok egy újabb lukat. (Kicsúsztatja a hajtűt a hajából, farag vele két újabb apró kis lukat sok másik mellé. Odaszorítja a száját, nagyokat lélegzik.) Gyere! Gyere gyorsan, új illat van! Az egyik néni bekölnizte magát!

(MIRA is odamegy. Felváltva lélegeznek.)

MIRA: Mikor jön a Főnök abrakolni?

MAJA: Bármikor is, talán mégsem leszek éhes.

MIRA: Azért milyen jól elhitettük magunkkal a dolgozószobát. (Egyszerre felkuncognak.)

MAJA: Igen, és már látom magam a kirakat előtt, ahogyan megveszik helyettem ábrándjaim kosztümét, viselik helyettem, táncolnak benne, jókat kufircolnak. Leöntik fehérborral, ilyesmi. Minek is megtenni, ha mások mindent megcsinálnak helyettem?

ÖREGEK: Furcsa egy véletlen. Fiatalság...

MAJA, MIRA: Bolondság.

PÉNZTÁRCA: Éhes vagyok...

MIRA: Kérjél a portástól, majd az fej neked a porcelánártányból.

PÉNZTÁRCA: Biztos?

MIRA: Tudom a teendőket. Elismervényt kaptam róla.

MAJA: Inkább, légyszíves, kopogtassunk szellőztetésért.