Nem tudhatom, hogy fejem fejeddel

Együtt fáj-e, ha belénk hasít az álmos

Holdsugár alatt a hátrahagyott teendőink

Együtt végzésének végzetes memoritere.

Nem tudhatom, hogy a népi száj

Megszokott ízű gondolata számodra is

Ugyanazt jelenti-e. Mert számomra általam

Lett csemete terméseimet.

Nem tudhatom, hogy a színtelenre mázolt

Körmeid ágyaiban az ebola fertője irányít

Becstelen, visszafogott, viaszdermesztő

Szándékokat, vagy mint idomított macska

Cirógatnád vele az áldott kandúrmancsokat.

Nem tudhatom, hogyha beszélek hozzád

Az számodra mit jelent, s ha bármit is,

A fakasztás szignálja leplezetlenül kopogtat-e

Bármit is odabent.

Nem tudhatom, hogy a mélybe súgott szerelem

Hogyan ostromolná elképzeléseidet.

Csak azt tudom, hogy mindent megfontoltam,

Meggyőződtem, hogy az ördög még nem is hallott

Rólam. Így csak lágyan társalgok veled, s várok,

Téli reggelen minden folyosót gondosan átjárok,

A tárcámba kíméletlenül etetem a százasokat,

Túlóráztatom az árufeltöltőket, majszolom

A márkától mentesült mákos gubákat,

A pepszintől szabadult elvtársait mentollal

Dermesztem, dehidratál, állkapcsomat lesántítja,

A hónak a gyep alá húzódik minden virága,

A krétarajz a koszorúzók talpát megreformálja,

A jeget gyönggyel díszíti a jegenye jégvarázstól

Sorvadozott faága...

Mindezt mi ablakon át csodáljuk,

S közben a látkép sorstársait taglaljuk;

A négyzetrácsok között fűzérszerű

Papucsállatok -

Vonalból lett, de a térháló miatt mégis

Mozog - Kapucnid alatt gyűrődik a

Smaragdnak netovábbja,

Kezed a pápaszem nyergét a kengyelbe

Visszaigazítja,

Mögötte még mindig a három óceán

Tündököl a nyári derűtlenségtől,

S felettük albatroszként szállok,

A központi szembogáron át

A mellkasodban középre állok,

Hosszú szárnnyal megérintem -

Ahhoz nem kell járnunk kéz a

kézben! - s éreztetem veled,

Mi a valódi szerelem.

S hol szerelem van -

Legyen a széltől részeg virágos

Lankákon, a mandzsettában fűződő

Fogadógombokon, a méhfullánkban

Szívódó virágnektárokon,

A pajzsikáktól zigótás, útmenti

Cserjesoron,

A hexameternek látszó, szimbolikus

Világokban, melyet a tinta árul el,

S elrejtik a falfehér papírokban,

A koffeintől dráguló, s márkanévtől

Fogyasztható kávébabokban,

A multinacionális csokoládétortában,

Az eperfagylaltban, melyben nem őrlődik

Masszává az íznek eredete,

Szerelem van ott, ahol jelen van az első

Emberpár fejezete,

Anna, Mária, József és Jézus

Szeretete,

Ahol szerelem van ott vagyok jelen,

És te, két egymásra talált egyén,

S néhány kortárs egyke,

Ott szerelem van.

Nem számít, ha szerény, ha

Bevallatlan, ha kitudódott

És viszonzatlan,

Lényegtelen, ha szenvedélytelen,

Lassan udvaroló,

És változó hőmérsékletű,

Ha csak az egyik fél marad benne

Hű,

Ha rossz szavak hangzanak el benne,

Ha mással forr fel a Drágakő szerelme...

Hol szerelem van,....

...Ott szerelem van. A többi semmi más.

S nem tudhatom, hogy mennyi benned

Az irántam minősített értékrend.

De egy múzeum sem tartotta meg örökké azt,

Mi szerinte művészet!

Vigyázz rám nagyon, s ne hagyj el, bárhová

Is csalogat a szíved vágya.

Velem is maradj mindig egy kicsit,

Soha se kegyelmezz te drága, drága....