Szóval ez lenne az egyik 'briliáns' alkotás, ami akaratlan felhatalmazta íróját arra a szócsépésre, ami röviden arról szól, hogy mindenki hülye itt az oldalon az értékes irodalomhoz, kivéve persze te kedves Bence, mert erre a versre büszke kell hogy légy, bármilyen 'értetlenség' vagy nemtetszés is fogadja. Ám legyen egyfelől abban igazad, hogy mi mind alsóbbrendű, iskolázatlan (bocsi Andi, ez az irónia része), ügyetlen tollforgatók vagyunk, estünk is már bele ebbe a csapdába elég rendesen, és fájdalmasan gyenge 'művekkel' traktáltuk az itteni olvasóközönséget. Folytak is viták rendesen erről. De ez itt most más .Most nem arról van szó, hogy mi gyengék vagyunk, hanem hogy te mennyire mestere vagy az írástudásnak.
Ez a legutóbbi feltett versed. Te biztosan elalélsz tőle, de én mint olvasó, csak a hatására tudok hagyakozni. Ez több összetevőből áll(na):
Első benyomás: Nem volt meg. Biztos, fáradt vagyok.
Nyelvezet: sivár, erőltetett, semmitmondó, idegesítő...
Az a bizonyos ütős mondat, ami jó, ha benne van egy versbe, főleg akkor lehet mentsvár, amikor összességében nem hat a vers. Tehát az a bizonyos mondat... keresem, keresem, keresem, de hát hol van? Beérném egyetlen szóval is. Egyetlen hasonlattal. Szimbólummal. Bármivel.
Nézzük tovább. Versszakonként, soronként.
"Egy kissé lüktető, hol a gondolat
Annyiféle képben megfogant." Nem értelmi kifogásom van, hiszem értem, hogy arról van szó, hogy kissé lüktető, hol a gondolat annyiféle képben megfogant. Ja. És akkor mi van? Menjünk tovább.
"Momentán is erre vár:
Legyen mellette egy új Rubizliszál." Na jó, Rubizliszállal feladtad a leckét. Már az elején fitogtatod a semmilyen 'átköltéseket'. Most el kéne dobnom az agyam? Rubizliszál. Ettől inkább csak a fejfájásim után nyúlok.
"A képkeretre jár a casting
A vérplazma hotelben az édességnihilt..." Most tényleg ez lenne a frankó? A képkeretre járó casting? Csak szavak. (Persze, szimbólum.)Lehetőleg ízléstelen vagy szokatlan párosításban. De ettől még nem vagyok elájulva. Ezer és ezer hasonló, jobb ,rosszabb jut kapásból eszembe, de a vers nem ettől válna, válhatna verssé. Vers. Ez is egy olyan fogalom, hogy ha akarom, egy szóra is azt mondom, hogy vers. Még mindig az elején vagyunk, hátha....
A továbbiakban említésre méltó nem íródott. És akkor jön egy sor:"Utánunk markol a fényévtáv" Na, ez nagy kaland. Fölöttem püfög az energiaóriás. Mellettem ücsörög a néma kegyvesztett. Alattam simogat a nekemmindegy átok. Számomra igazán csak átlagos képek, szimbólumok 'sokasága' üt arcul. Felejtősek. Na, menjünk tovább. Hátha a vége tartogat még meglepetéseket.
Hiába; jellemem sosem tetszett,
S beköszöntött a Múzsamentes övezet..." A rímelése nem az igazi. De ezt hagyjuk. Nem is akartál törekedni az igazi rímelésre, mert mi is az tulajdonképp? Bármi lehet az. Ez nem jó kiinduló pont. Akkor a végétől elvárható hatást keresem. Semmi. Múzsamentes övezet. A versből is kiloptad, de sajna nemcsak ezt. Az a valami is hiányzik belőle, amiért az olvasó szereti a verseket. Nem mindjárt katarzis élményre gondolok, de legalább azt érezzem, hogy számít valamit az olvasói jelenlét az irdalom 'ezen fokán' is. Amatőrökről beszélünk. Sokszor fogtam a fejem a sok hülyeségtől az oldalon, hol jeleztem, hol nem, mert megbántani nem akartam senkit, de a tiéd még annál is rosszabb. És nem azért, mert nem 'értesz' a versíráshoz, nem azért, mert pocsék a helyesírásod, nem azért, mert nem lenne mondanivalód, hanem a versed, mint egységes valami számmora hatástalan. Nem arról van szó, hogy nem értem, hanem arról, hogy nem tetszik. Sem a stílusa sem a benne lévő szavak tudatos vagy a nélküli használata... semmi sem tetszik benne. Baj, hogy nem tudok azonosulni ezzel? Bence, miért van az, hogy folyton a fejünkhöz vágod, hogy nem értékeljük eléggé az írásaid? Miért nem fogadod el azt a pár véleményt, hogy ez most nem talált be. Máshol, lehet más reakciót kapsz, őszintébbet, okosabbat, hasznosabbat vagy netán félrevezetőset(?). Nem tudom, és nem is érdekel. De elszomorít, hogy akit barátomnak neveztem, idáig jutott önértékelésben. A srác, akinek hellyel közel kedveltem az írásait, önértékelési problémával küzd, és nem úgy, hogy kisebbségi érzete lenne, hanem ellenkezőleg. Megkoronázta saját magát. (Magam is kerültem már ebbe a csapdába, hidd el, visszaüt.) Kiihat az írásaidra. Ha mindenáron úgy gondolod, hogy aranyat ér a versed, akkor is számításba kellene venned az olvasói reakciókat. A formabontás nem itt kezdődik. Tudom, hogy képes lennél rá, de valamiért egy helyben toporogsz. (A díjak elismerések nem erről szólnak.)Amíg azzal vagy elfoglalva, hogy mekkora zseni vagy, addig úgysem válsz azzá. Hát ennyi, nem akarok veled vitába szállni, mert nem azt állítom, hogy nem jó verset írtál, és nem szeretem az írásaid, hanem azt mondom, hogy ez most nem tetszik. Ha értenéd a különbséget, el is tudnád fogadni. Ha érted, akkor mi a baj?

Nem rossz, csak ez jutott eszembe. Tetszik, ahogyan használod ezt a szerelmet: lágyan megöl. Szép, nekem tetszett, viszont mivel emberből vagyok, kinyögöm a hibákat, s nem dicsérlek tovább. Bocsánat! No a csizmás rész nekem nem tetszett, olyan már túl egysíkú, az a here szó na látod, nem kellett volna ilyen konkrétan leírni, a képek olyan "ájny", nem tudok mit mondani, de nem lett rossz, többet is ki lehet volna hozni belőle. Ki vagyok én, hogy megmondjam, mi a frankó? A lényeg, hogy benned fel tudja tépni azokat a múltbéli képeket!

Túl vakond mára a hős zsarát, - ezt nem fogtam.
A virágüzletből eközben hívják a mentőket. - ez a sor pedig végképp elbizonytalanított.
Sajnos nem hinném, hogy értettem a verset. Volt benne egy-egy gondolatfoszlány, amire felkaptam a fejem, de a sok, általam nem ismert kifejezés rontotta az összképet.

Végigolvastam pár versedet. Bár nem nagyon értek a versekhez, de kirajzolódott egy leányzó képe előttem. Hosszú hajú, szemüveges, formás mellekkel. És úgy vettem észre, hogy a társaságában nagyon jól érzed magad. Valamint egy szerény ember vagy, aki szerénységével és kedvességével akarja a leányt meghódítani. Úgy vettem ki az egyik versedből, hogy mondtad is neki, hogy mit érzel, de a nem várt eredményt hozta. Ennek ellenére te kapaszkodsz bele és húzni akarod magadhoz. És mintha éreztem volna, a riválisok - a többi fiú - jelenlétét is. Akik szerinted többet tudnak nyújtani a leánynak, mint te. Nos, hát akár ki is ez a leány, egy pár verset, már köszönhetünk neki. És ha nem engeded el, egy pár vers még születni fog róla. Azért nem irigyellek, mert az emberek, akik ilyen verseket írnak, azok nagy lelki szenvedéseken mennek keresztül. Talán azért, mert nincs lehetőségük elmondani a kedvesnek, amit éreznek iránta.

Nagyívű vers, az egyéntől az univerzumon keresztül, érkezik vissza a szerelem béklyóin és megpróbáltatásain a szerelmes egyénig.Lángoló, hanyatló, és kételyekkel teli érzelmek teszik változatossá, hullámzóvá a verset, de egyénivé is.
Nem könnyű vers!- talán egy kicsit túl díszített, cizellált. Nekem viszont tetszik.

Szerintem olyan, mintha két vers fonódna össze, de a mondanivaló összeköti a versszakokat. Nagyon szép gondolatok valakiről, aki olyan, mintha elérhetetlen lenne.

Olvastam a hozzászólásokat is, és szinte mind magam is éreztem. Hatásos, kedves, kitárulkozó sorok. Kicsit még bizonytalan, de annál őszintébb vallomás.

Zoltán, humorod a régi! :)