Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Mosolygok,
Te felnevetsz,
Én félrenézek.
Én szólok,
Te kérded, miért?
Minden a rendnek megfelel,
És ezért kissé elszomorodom.
Kölcsönös kézfogással
A rakpart lépcsőjétől elballagunk.
Szeretetben, s diplomáciával elválunk.
Így hát állunk most, és várunk,
És eközben nagyokat sóhajtozunk.
Mindannyian emberek vagyunk.
Visszamegyek a színes útra,
S földre kísérem a kóborszíveket.
Ők csak gurulni tudnak, erőltetve,
Csücsökről csücsökre,
Izgatottan bukfencezve.
Én még csak suhanok,
De nem száguldok.
Termékenyebb mezőre vezetem őket.
Itt alusznak most, a homoktenger közepén,
A szelence kulcsa künn, a nyáj benn,
A rubingyémánt mellett.
Elrejtem a pusztaság közepén,
Ahol senki sem látja.
Csak a dűnék és a vándorkövek
kóborolnak fölötte.
Jöjjön földrengés, vulkán,
Csorduljon nyakamba ezernyi zápor,
Én akkor is magamnak tartom!
És ha mindenen túl leszek, újra kinyitom,
A Rubingyémántot a napfénynek tartom,
És vele tartok.
És vakulunk, és álmodunk, és küzdünk és meghalunk...
A Prizmaút újból megnyílik előttem,
De többé már nem mosódik el!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Rubina-költészet 6/28. - Lágyan megölni
A megfáradt táj
Rubina-költészet 5/26. - Rubizliszál
Rubina-költészet 4/25. - Tudatlanság