Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kicsi szívem,
Egyetlen édes kicsi szívem,
Hát megöleltél, s arcomra
Csókot öntöttél, mint két
Kolibri a forró nyári szélben.
Hozzám ragaszkodsz,
Nagy szárnyadat ráborítod
Tátongó, vaskos lapockámra.
Megmutatod nekem, hogy előtted,
S mögöttem mit látsz, milyen ízű
Moraja a népnek.
Tudom, nekem halk és beletörődő,
Nem képviselő benne semmilyen
Figyelő tekintet.
A bíbor zaj mint a kígyózó ördögszekér,
Néked oly hasztalan kísértet.
Nekem csak lábadozó alkonyat, mit megtör
Az összeszokottság, s a hegedűk szopránéneke.
Vállaimat éri a liliomköd, melyet enged magából
A holdfényes, éji napkelte.
Lábaid felett a búkat most ringató képzeletbe
Szenderítem,
Ujjaink és tenyereink mint két földlemez
Fogadja be egymást, és illesztik magvastól össze,
Szelíden.
Ki színpadról, dalhangon át kutat benne, annak
Mit rejt e tánc?
Vágyat, s nagy kalandozást;
De nekem életet, bútlanságot, végtelen csodát,
S ha vége szakad: hamvakig porlasztó hunyást.
Hiába lát más talpunk alatt két kormos sziluettet,
Mi egyet látunk: egy kápráztató fényességet.
A te melled álmosító szonátát dobol,
Az enyém kényeztető szerenádot.
Csak egy nem marad helyben,
És marad legtovább hű a szerelemben:
Az egy, mellyel arcukra írjuk a szót,
Melyet nem hallottunk rég.
Csak így maradhatunk örökre, s szívesen,
Vagy másképp az időn kívül, sehogy sem...
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Látensmúzsa
Rubina-költészet 6/28. - Lágyan megölni
A megfáradt táj
Rubina-költészet 5/26. - Rubizliszál