Az én városom, és környéke 55.

           Cika minden tudását bele adva tanulmányozta a tyukcsontokat, miután előzőleg hétszer sétált el Bertáék háza előtt - úgy hogy magánál tartotta a csontokat és a már erős szagot árasztó zuzát.

           Egyre csak mormogott valami csak általa ismert varázsigét, de minduntalan újra kellett kezdje mert nem kapta meg a kivánt eredményt. Sokadik próbálkozása után már feladni készült, amikor felfedezte a csontokon  a színváltozást. Az viszont nem jót jelentett. Megismételte a szeanszot, és az eredmény ugyanolyan rosszra sikerült. Nem hitt a szemének és megérzéseinek sem. A csontok azt mutatták , hogy valami nagyon rossz dolog fog történni Póliéknál. Sokáig tünődött magában , de úgy érezte , mintha elfogyott volna tudománya. Pedig nem fogyott el, hanem az történt , hogy a mások által alkalmazott  rontás előre haladott állapotban van. Valaki már korábban alkalmazta a rontást a Póliék családján. Egyből Bertára gondolt mert senki olyan gonosz nem lehet , mit ez az  átkozott Berta.- Meg kell keressem ezt a Bertát,meg kell tudjam , hogy mibe sántikál , mert ha ez mind igy igaz amit itt látok a csontokon, az akár végzetes is lehet a Póli családjára. És én ezt nem engedhetem meg, mert Póliék , egy olyan rendes család -  ismertem apját anyját nagyapját nagyanyját - egyikőjük sem érdemelnék meg ezt a tragédiát amit most itt látok , igaz hogy halványan , de már kétszer is ilyeneket mutattak a csontok.

           Cika nem csak a Póliék családját ismerte , hanem a Kálmánét is, de azokra sem lehetett semmi rosszat mondani. Már szinte kötelességének érezte, hogy mindent bevessen annak érdekében , hogy a Póliék családjában mutatkozó átkot bármi áron visszaforditsa. Ennek a módját kereste, de egyelőre csak zavaros kép alakult ki benne, és nem látta elég világosan a helyzetet. Egyetlen dologba volt biztos , hogy Berta előbbre jár a boszorkánykodásban. Innen viszont neki már csökkentek az esélyei, pedig nagyon szeretett volna segiteni. Egyre az járt az eszébe, hogy találkoznia kell Bertával. Bár évtizedek ota sohasem beszélgettek, de kötelező jónapoton kívűl. Ha egy mód volt rá akkor mindig elkerülték egymást.Első sorban Berta kerülte Cikát,mert ismerte annak boszorkányos képességeit , de azt is tudta róla , hogy ezt sohasem használja  átokra rontásra , hanem inkább annak feloldására.Berta viszont - hetegiziglen visszamenőleg - mindig ártani akart , akárkinek aki neki nem tetszett, vélt vagy valós sérelmeket tapasztalt saját, vagy családja irányába.

         Messze, fiatalkorukra emlékezett vissza, amikor azt hitte Berta, hogy az ura "lefektette" őt, ami egyáltalán nem volt igaz , bár nagyon közel álltak ahhoz , hogy az megtörténjen.Aztán emlékezett arra is hogy amikor a Bertáék földjének egy részét elvitte a Szamos vize, akkor meg azt állitotta , hogy Kálmánék, illetve annak szülei szántottak el belőle.Berta kötötte az ebet a karóhoz,kereste az intrikát mert ebben élte ki ferde hajlamait.Veleszületett, örökölt hajlamai voltak. És Cika ezt nagyon jól tudta. Viszont neki nem állt érdekében , hogy bárkit is bántson , neki arra voltak kellő képességei, hogy békét teremtsen, még ott is ahol nem könnyű ezt megtenni.

         Ellenségeskedésüknek ezek voltak az alapforrásai, a többit meg hozták a buvópatakként fel -feltünő pletykák.

          Cika újabb szeanszot tartott, és legnagyobb meglepetésére egyértelmüvé vált számára , hogy a nem várt tragédia, minden valószünűség szerint be fog következni. Még nem látta pontosan , még nem merte volna állitani , de csontok egyre rosszabbat jelentettek. Szerette volna azt hinni , hogy a jelek tévednek.

          Arra gondolni sem mert , hogy ő menjen el Póliékhoz , hogy a rossz hírt közölje - de egyre jobban tartott attól , hogy Póli fogja meglátogatni, és akkor nem fog kibuvót találni, kénytelen lesz az igazat mondani, amivel nagyon nagy szomorúságot fog előidézni Póliéknál.

          Talán életében először, tanácstalan maradt. Talán először fordult elő életében, hogy akart, de nem tudott segiteni. És ez nagyon bántotta őt. Tehetetlenségének okát abban kereste,hogy túl későn szóltak neki - talán ha hamarabb szólnak akkor még módjában állt volna segiteni. Most nagyon borúsnak látta helyzetet - nem minden ok nélkül - és még attól is írtózott , hogy a rossz hírt neki kell közölje Póliékkal.

          Cika , nagyon elszánt volt, mert bizonytalannak látta azt, hogy  még módjában áll segiteni, ezért imádkozni kezdett - saját költésű imát mormogott  Póliékért. Az ima végeztével fáradtan szinte minden feladva - csak annyit mondott - de ezt már fenn hangon - ha ez a tragédia bekövetkezik azt Bertának sem szabad túlélnie!