Az én városom, és környéke 52.

           Este amikor Kálmán hazament, Póli azzal fogadta az urát , hogy azonnal elmesélte , hogy anyósa milyen kérdést szegezett neki. Kálmán ezen nagyot nevetett. Póli nem tudta mire vélni a dolgot ezért sürgette urát , hogy azonnal mondja meg , hogy minek ez a nevetés. Amikor Kálmán elmondta neki , hogy az édesapja ugyanazt a kérdést tette fel neki , akkor Pólin tört ki a nevetés, és ráborult férje keblére, jelezve ezzel is, hogy ő máris készen áll arra , hogy az a gyerek létrejöhesen.

          Kálmán szó nélkül is megértette , hogy felesége is vágyik a gyerekre -  és ő is szivesen látna már egy kis legényt, vagy lánykát az udvaron szaladgálni. De ez egyelőre hiú ábránd volt , de veszve nem volt semmi, hiszen alig néhány hónapja , hogy egybekeltek. Viszont az igaz , hogy másoknál  ennyi idő után már gömbölyödött az asszonyka. Mindezek ellenére türelemmel  várták a gyerek jelentkezését , mondván ami késik nem múlik. Sokáig késett, nagyon sokáig.  A fiatalok még mindig türelmesek voltak, de annál kevésbé a szülők , nem beszélve a falu népéről, aki nem győzte hangsúlyozni , hogy milyen szép egészséges fiatal pár, gyerek meg sehol. És ez már kellő táptalaj volt a pletyka inditására. -Valószinű , hogy valamelyiknek nem jó a magja , mert már itt lenne az ideje, hogy vastagodjon a Póli dereka, de az nem vastagszik semmit , éppen olyan csinos mint lánykorában. De az is lehet - mondta másik asszony - hogy nem is akarnak gyereket, vagy annyit dolgoznak , hogy már a gyerekcsinálásra nincs is erejük - tóditották tovább az asszonyok, közben nevetgéltek.

           Pedig kéne a gyerek, mert nem azért dolgoztak annyit a nagyszülők meg a szülők , mert ha nem lesz gyerek akkor néhány évtízed múlva ebek harmincadjára kerül a vagyon. Mert van nekik annyi , hogy akár három gyereknek is jutna rendesen belőle.

           Póli nem hallotta vissza ezeket a pletykákat , de érezni vélte , hogy az emberek sokat beszélnek róluk , és nem tartják természetesnek, hogy még mindig nincs útban a gyerek.

            Miközben erre gondolt eszébe jutott , hogy mit mondott Cika. Azonnal kiment a majorságudvarra és szemrevételezte a majorságot - kiválasztva legszebb piros tyukot . Na, az nem fogja megérni a jövőhetet, mert vasárnap fazékba , lábosba kerül, a csontjai meg a zuzája meg egyenesen Cikánál fog kikötni. Mert ő majd tudni fogja , hogy mi a teendő vele.Ezt megbeszélte Kálmánnal is aki vasárnap reggel el is vágta a tyuk nyakát, és amikor már nem mozgott, átnyujtotta Pólinak, mert az utána következő teendők, már az asszony dolga volt.

             Talán hamarabb kellett volna levágni ezt a tyukot morfondirozott magába Póli, de ezt csak az ösztönei súgták mert Cika csak annyit mondott , hogy ha majd tyukot vág , az milyen legyen, és a csontjaival meg a zuzájával mit csináljon. Időpontot nem mondott. Hogy esetleg sürgős lehet, azt már Póli találta ki , de lehet hogy csak emlékezetébe idézte Cika mondását, miszerint rontás van rajta. Akkor nem fogalmazódott meg benne az, hogy pontosan a rontás miatt nem fogant meg még a gyerek. Ez az érzés csak most  uralkodott el rajta, ezért ördögi ügyességgel pucolta,tisztitotta meg a tyukot , hogy mielőbb annak csontjai közelébe érjen. Sült főtt minden a szokásosnál minden gyorsabban , gyakrabban rakott a tüzre, és gyakrabban ugrasztotta Kálmánt ide -oda.

              Kálmán hozzá volt szokva a vasárnapi tevékenység eme módjához , mégis észre kellett vegye hogy most valami másképp történik, valami sürgősebb , valami fontosabb , és általában Pólit valami izgalom tartja hatalmában, ami arra készteti , hogy kapkodjon, hogy siessen, 

- Aztán mi olyan sűrgős , és főleg miért sürgősebb mint máskor?- kérdezte Kálmán.

- Emlékszel mit mondott Cika, amikor itt járt utóljára?

- Hát persze , hogy emlékszem - hogy vigyél neki piros tyuk csontját , meg a zuzáját, de azt nem mondta , hogy mikor.

- Na látod - pont azt csinálom , és még a mai napon elviszem neki , mert mi azt nem tudhatjuk - talán csak ő tudja , hogy a rontás  pontosan abban nyilvánul , meg , hogy nem esek áldott állapotba. Ezzel tovább sürgött forgott, majd egy piros rongydarabot keresett, amibe  becsomagolta a tyukcsontot, és zuzát.

         Ebéd után köténye alá dugta a kis csomagot, de magához vett még egy darab szalonnát is - azt amolyan ajádékfélének Cikának - és elment az öreg cigányasszonyhoz, a falu végére.