Krisztáéknál kell lennünk tízre, hogy együtt menjünk arra a helyre amit kinéztem. Egy nagyon jó dj fog fellépni. Már fél éve várom ezt a party-t. Mellettem vezet Peti, kissé feszültnek látom. Nehéz hete volt. Meg Krisztát sem kedveli, ha szóba kerül, mindig elvicceli a dolgot, de látom rajta, hogy idegesíti a szőkenős stílusa…én vele jártam egy osztályba, mondhatom hogy megszoktam már ezt az oldalát, mert tudom hogy tud ő másmilyen is lenni. Talán ez jó alkalom lesz rá, hogy végre lazább környezetben is találkozzanak. De minek is foglalkoztat ez engem ennyire? Átveszem én is a feszültségét.

-Minden rendben van? kérdezem tőle.
-Persze.
Egy ideig hallgatjuk az esti rádiót. Valami beszélgetős műsor van benne olyan nőkről, akiknek nem fogadnak szót a gyerekeik. Figyelem az utat, és hallgatom a betelefonálókat. Panaszkodnak. Legtöbbje inkább ráérős nagymama. A fiatalabbak már nem telefonálnak. Inkább kiírnak valamit az üzenőfalra fészbúkon.
-Semmi kedved a mai estéhez? egy újabb kérdés, ki akarom ugrasztani a bokorból. De nincs válasz, rámnéz, és visszakapja a szemét az útra.
Dobolok a táskámon. Kezdem felhúzni magam. Miért nem tud örülni valaminek végre? Ő is biztos szereti ezt a dj-t, hallgattuk már sokszor és úgy tűnt tetszik neki. Miért nem felejti el azt a régi sérelmét Krisztával?
A rádióban most egy fiatal anyuka beszél, kimért hangjából és tiszta beszédéből érződik, hogy meghívott színész lehet. Nem tudok figyelni rá. Már teljesen elegem van az egészből.
Valaki hirtelen kinyitja egy parkoló autó ajtaját, félrerántja a kocsit, és káromkodni kezd.
-Ezt a hülye faszt basszameg! Erősebben markolja a kormányt. Új autó, együtt vettük részletre, és Peti nagyon vigyáz rá. Megsimogatom a vállát, kissé megenyhül.
-Figyelj, vegyük úgy hogy ennél rosszabb ma már nem történhet, ok?
-Ok. visszatért az előbbi feszültsége, ahogy közeledünk a budai lakáshoz.
És bennem is újra ott van a piszkálhatnék. Folyton csak pár szót mond, pár mondatot. Néha úgy érzem, azt se tudom ki van mellettem.
-Mikor bocsátasz meg végre a barátnőmnek?
Hirtelen rámnéz, nem tudja biztos, honnan jutott ez pont most az eszembe! Ezt nem hagyhatja szó nélkül!
De csak még feszültebben vezet tovább, olyan az arca mintha akarna mondani valamit, de inkább magában tartja. Valaki bevág elénk, kis híján ráfutunk. Peti ledudálja a kis matiz-t, és rögtön leelőzi a belső sávban. Nem lesz ez így jó.
-Most ez mire volt jó?
-Micsoda? Hát nem láttad, hogy csak gondolt egyet, és átjött a sávomba? Szerencsétlenkedik itt előttem a kis szarjával basszameg! Még jó hogy leelőzöm!
A második monster-t itta meg, mióta elindultunk. Messze van Budapest, két óra autóval, és tényleg fáradt vagyok már én is, de valahogy nem bírom az ilyen koffeines üdítőket, az ízük se jó és csak kalapál tőlük a dobhártyám. Lehet hogy nem volt jó ötlet erőltetni ezt a találkozót. Kriszta barátja is hasonló reakciókat vált ki nála, az a tipikus buta-de-jótestű srác. Az ő ismerőse az a kidobó, aki be tudna minket vinni ingyen a buliba. Meg ilyenkor már ezren állnak sorba, főleg ha egy ekkora név jön el.
Hívnak, anyu kérdezi hogy megérkeztünk-e. Mindig nagyon aggódik, ha éjszaka indulok útra.

Már tizenkét órája vezetek. Meg akarom nyomni ezt a mai napot, amíg lehet. Igyekszem folyton ott lenni, ahol éppen véget ért egy koncert vagy zár egy hely, felkapni a részeg turistákat, álmos alakokat, és minél előbb megszabadulni tőlük hogy jöhessen az újabb fuvar. Nagyon fáradtnak érzem magam. Harminc év a szakmában sok idő. A fiatalokkal még tartom a lépést, egyfajta tekintélyem van köztük, sokan közülük jó barátok, a régi kollégák pedig egyre kevesebben lesznek. Húszévesen kezdtem, és nem bánom, hogy nem értek máshoz. Amennyi történetet hallottam már itt az első ülésen…de érzem, hogy változtatnom kell. Nincs időm foglalkozni a nejemmel és a sráccal, nagyon úgy néz ki, hogy ő már felnőtt lett, míg én csak tekertem a kormányt. Hiába, ez a szenvedélyem. Ez vagyok én.

Két arab srácot veszek fel a Dohány és Kazinczy sarkán. Azt se tudják, hol vannak. Valamerre a liget felé akarnak menni, vagy tovább Újpalota felé az M3-ason, emlegetnek egy masszázsszalont ami arra van, jól ismerem a címet. Nem is egy „híres” embert is vittem már oda, akik a tévében mind rendes, családszerető apáknak mutatják magukat. Igen…az éjszakai élet a nappali fordítottja, mint a fej és az írás az érmén. Hadonásznak a hátsó ülésen, nevetgélnek és a kötegnyi pénzüket mutogatják nekem a belső tükörbe. Harminc év az emberek között kötélidegekkel áldott meg, de sokszor érzem a nejemen, hogy ez inkább átok. Érzéketlenné váltam azok felé is, akiket szeretnem kéne. Hirtelen bevág elém egy fekete Mondeo, az utasteret megtöltik a tízezresek, és súlytalanul repülünk egy hosszú pillanatig.

Ahogy letettem a telefonom, újra szólni kezd. Most Kriszta az. Előbb elindultak, mert nagy dugó van a belvárosban, busszal, és már a Blahán vannak. Ott kéne felvennünk őket.

-Peti, a Blaha felé kell mennünk, Krisztáék busszal jöttek.
-Király. Milyen türelmetlenek! látom az arcán azokat a kis oldalráncokat, amik nevetés és vicsor keverékévé váltak. Rálép a gázra.
-Most már tényleg nem kell sietnünk, lassíts egy kicsit!
-Ezen a sárgán még átférünk! montdta, és kézifékkel kanyarodott a kereszteződésben.
Vakító fényt láttam jobbról, és egy nagy lökést éreztem. A kocsi megállt. Kinyitottam a szemem, és minden olyan szűknek tűnt. Nem hallottam más hangot, csak a hűtővíz sistergését és a fülemben doboló vért. Láttam hogy gyülekezni kezdenek az emberek. Kiszóltam egy párnak, akik felénk jöttek hogy tartsák meg Peti nyakát. A lány szerencsére orvos volt, feltett neki pár kérdést. Én magamon lepődtem meg a legjobban, hogy milyen higgadt vagyok, még azt is megkérdeztem hogy hívtak-e mentőt.

Az utasaim lassan kiszálltak a kocsimból, ámuldoztak hogy nem esett komolyabb bajuk. Majd kifeszegették a beszorult ajtómat, és ki tudtam szállni én is, a bal bokám kificamodhatott, így megkértem őket ültessenek le egy padra. Rágyújtottam egy cigire, és csak néztem ki a fejemből, át a túloldalt hirdetőoszlop alá szorult kocsi felé, és nem gondoltam semmire, a kezem eltette az öngyújtót és a mobilom után nyúlt, bepötyögte a mentőket és elmondtam a szövegem az ügyeletes tisztnek. Lassan fújtam a füstöt. Valami véget ért, hogy másvalami elkezdődjön.