Az én városom, és környéke 56.

            Leesett az első hó, az emberek egyre kevesebbet jártak ki, mert a friss hó félméteres magasságban minden belepett, Kemény tél igérkezett - tudták ezt az emberek, mert már december elején egész közelről lehetett hallani a farkasüvöltéseket. Ez annak volt a jele , hogy hosszú  télnek néznek elébe. Ilyenkor a farkasok mikor nagyon éhesek voltak bemerészkedtek a faluba is, és nem egyszer tettek kárt a juhállományban, de volt példa arra is hogy malacokat vittek el és marcangoltak szét.

           Berta mindezek ellenére felhúzta  csizmáját, és átlátogatott néhány ismerőséhez - nem mintha  fontos dolga lett volna, de neki muszáj volt néha új információkat begyűjteni, hogy azt aztán továbbadhassa némi módositással. Ezt könnyű volt megtennie, mert rajta kívűl is akadtak asszonyok - szépszámmal - akik szivesen osztották szorozták a mások örömét bánatát.

           Cika felpakolt a hátára  néhány frissen készitett lábtörlőt  egy fáskosarat és elindult, hogy elvigye azokat a papoknak. Nehezen haladt a nagy hóban mert még nem volt kitaposott út -  csak egy keskeny ösvény mutatta hogy hol lehet egyáltalán előre haladni. De közben egyre csak arra gondolt , hogyan szabadithatná meg Póliékat a meg nem érdemelt átoktól. Csak az utat nézte maga előtt amikor, szinte a semmiből Bertával találta magát szembe. Berta sem volt fiatal ő is csak a lába alá nézett - és csak akkor vették észre egymást amikor már majdnem összeütköztek. Egymás kikerülésére nem volt lehetőség ezért mindketten megálltak és valami jó napot félét morogtak el az orruk alatt.

Cika szólalt meg először:

- Na, téged sem a jóisten küldött az utamba!- mert semmi részem nem kivánta,hogy lássalak.

- Ugyan mi lelt Cika?- mi bajod van velem?

- Nekem semmi , azonkivűl , hogy tudom, hogy megint rossz dolgokban boszorkánykodsz.

- Na már ilyet ne mondjál!- mert én nem ártanék senkinek , hanem te  nem férsz a bőrödbe és mindenfele bemártasz engem.

- Nekem ne hazudj , mert én tudom a praktikádat, emlékszem , hiszen nem is olyan régen volt amikor a Sára urát a halálba átkoztad, pedig az sem ártott még a légynek sem. Most is azzal a praktikával próbálkozol, és már nem elég neked , hogy nincs gyerekük , még egyebet is akarsz - ne is tagadd mert mindent tudok.

- Ugyan mit tudsz te?- kosarat fonni , meg lábtörlőt kötni, nem tudsz te semmit, és nehogy azt hidd , hogy én félek tőled, mert annyit én is tudok amennyit te.

- Persze , hogy tudsz - most árultad el magad- de amit te tudsz az mind rossz , csak ártani tudsz, és akarsz, éppen úgy mint a nagyanyád , meg az anyád - azt hiszed nem tudom? Minden tudok mert az én anyám nekem mindent elmesélt úgy az anyádról meg nagyanyádról , hiába játszod mindenkinek a rendes gazdasszonyt - sokan túdnak a viselt dolgaitokról, csak hogy biró a fiad, azért nem akasztanak tengelyt veled. De nekem te nem tudsz ártani!

- Már hogy ne tudnék , ha akarnék, de nem akarok,mert én nem vagyok olyan mint te.

- Akkor Luca napján miért nem mégy soha templomba.

- Azért mert nem akarok.

- Nem azért, hanem azért mert attól félsz , hogy ha valaki feláll a Luca székére akkor azonnal meglátja benned a boszorkányt!  Ettől félsz te.És a fekete lovaitok, meg a fekete tyukjaitok?

- Ahhoz neked semmi közöd.

- Igen?- az sem igaz , hogy nálatok még soha senki nem látott tyukcsontot kidobni a kutyának - a hús levesetekbe, még soha senki nem talált zuzát. Hát azok hol vannak. Azt hiszed nem tudom , hogy azokkal rontassz és átkozol el embereket.

- Ó , engedj már tovább , mert igy is több időt töltöttem veled mint amenyit megérdemelsz - a sírhantodnál ennyit sem fogok ácsorogni!

- Tudom , hogy arra vársz, és tudom , hogy miért vagyok az utadba, de te abból nem pipálsz - és az is megmondom neked , hogy ha a Póli családjának baja esik , azt te sem éled túl.

          Aztán nagy nehezen kikerülték egymást a nagy hóban - de mindketten gyilkos pillantásokat vetettek egymásra. Ahogy távolodtak egymástól úgy néztek ki, mint akik nemcsak egymástól , de az élettől is egyre jobban távolodnának.