Pletykávézó 1O.

Vica:         Jajj, nagyon szégyelem magam, több okból kifolyólag is.

Gyalog:     Úgyan miért szégyelli magát kedves Vicuska, csak tán nem történt 

                 valami magával mostanában?

Vica:          Sajnos igen, történt, de annyira szégyelem magam , hogy  nem

                 tudom , hogy elmesélhetem -e.

Pontos:      Már miért nem mesélhetné el, hiszen annyi mindent elmeséltünk 

                 már egymásnak , hogy eggyel több , vagy kevesebb , igazán nem

                 számit.

Vica:         Na jó elmesélem, de megkérem magukat, hogy ne nevessenek ki,

                mert az az igazság , hogy nem én tehetek róla, de én voltam végül is

                a kacagás, a röhögés témája .Képzeljék el, szokásomhoz hiven, az 

                idén ősszel is felutaztam a párommal Nagybányára, mert imádom az

                ottani levegőt,  a hegyeket , meg általában mindent. Csakhogy amint

                bandukoltunk befelé az állomásról,a városközpont felé egyszercsak

                egy szörnyű hasmenés vett elő. Mondtam is a páromnak, hogy 

                nézzen már szét, hol lehetne közelebbi kapcsolatba kerülni egy

                toalettülökével( neki vécét mondtam) A párom nemsokára fel is

                fedezett  egy toy-toy vécét nem is olyan messze egy park szélén. De

                én akkor már nagyon  fontam az inamat. A toalett, kivülről hófehér

                volt ,és jól nézett ki, de a nagy sietségben , nem vettem észre, hogy

                az oldalfalai, bizony messze eltávodtak  függőleges poziciótól,

               ennélfogva az ajtó mellett, a még nem kiváncsiskodó arrajáró, is

               szépen belátott a keletkezett nyiláson. Kicsire nem nézünk, erre most

               nincs idő, most versenyfutás van az idővel, bekell jutni az ülőkére

               ha van kukkoló , ha nincs! Bejutottam , talán zökkentem is egy kicsit,

              és azonnal megis könnyebültem , de egyébre már nem volt időm mert

              a szeptemberi szél , vagy az én zökkenésem hatására a szép fehér

              toalett oldalfala az ajtóval együtt kidőlt, és én ott álltam  deréktől

              lefelé pőrén, miközben a szembelévő középiskolából áramlott kifelé

              a gyerek sereg  nem éppen etikus megjegyzéseket téve. A párom

             rohant a segitségemre és probálta talpraállitani a toaletett,  de ez nem

             sikerült neki, mert egyesek félre értették a dolgot és a páromat

             szatirnak titulálták. Még rendőrt is akartak hívni! Ráadásul még egy

             fotós is odapofátlankodott!

Gyalog:  Nahát, ez hallatlan!

Pontos:  Nekem nincsenek ílyen történeteim , mert engemet inkább a

              komolyabb dolgok foglalkoztatnak: Itt van például a hidak ügye,

             pontosabban a hidak hiányának az ügye. Rengeteg gondolkodás után 

              rájöttem , hogy a dolog sokkal egyszerübb , és olcsóbb mint azt a

              városvezetők gondolják. Igaz, szükség van a fiatalok, a sörivók, és

              háziasszonyok segitségére.

Gyalog: Azokra meg minek?

Pontos: Elmesélem. A fiatalok összeszedik és hozzák az üres kólás dobozokat

             a sörivók a sörös dobozokat,  és a háziasszonyok a különböző

              müanyag flakonjaikat. Abból aztán akkora pontonhidat  lehet épiteni,

             hogy azok megbirják a SFOR tankokat is. Ráadásul már megvan a

             hidak neve is, Kóla-a hid , Sör-hid, Hypo-hid. Ezt a tervemet már

              benyújtottam a városi tanácshoz , és úgy gondoltam , hogy magukat

              majd meghivom az alapdoboz letételére!

Gyalog:  Remek az ötlet, de ha megtoldhatnám azzal , hogy a Szamos vize alá

              meg lehetne egy kocsimosó komplexumot épiteni -- csak fel kéne

             fúrni néhány lyukat, hogy viz szabadesésben mossa a kocsikat!

Gyalog: De ezt, csak mellesleg jegyeztem meg, mert nekem évszázados

             gondjaim vannak, és a mai napig nem tudtam rá jönni , hogy az a sok

              okos ember , hogy nem jött rá, egy rendkivűl fontos és világot is jó

              irányba terelő dologra. Miért kellett az embereket legalább egy

              századon át hülyiteni azzal hogy a kommunismus jó,és hasznos.

              Hogy nem jutott eszükbe, hogy éppen úgy mint az orvostudományba

              az ilyen nagy horderejű dolgokat , állatkisérleteken próbálják ki. Én

             nem vagyok egy okos ember , de ma rájöttem , hogyan kellett volna 

             csinálják, mert elvégeztem egy állat kisérletet. Ki mentem az udvarra,

             egy fél vedér kukoricával az állataim közé. Nem mondtam nekik

             semmit, csak semmi ideológia , semmi dogma! Kiszórtam a kukoricát

             az    állatok elé. A disznó csak úgy habzsolta a kukoricát , rálépett 

              egy-két  tyukra csirkére, a libák a kacsák is kapkodták rendesen ,

             még a tyukoknak is jutott pár szem a maradékból, de szegény csirkék,

             vagy eltaposták öket a nagy állatok, vagy elették előlük az enni valót.

             Ha  a kommunizmust állatokon kipróbálták volna, akkor az emberekre

             sohasem alakalmazták volna! 

                      Ezzel a kis pletykávézóval kivánok ÖRÖMÖKBEN ÉS SIKEREKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJESZTENDŐT kdves mindnyájatoknak!