Horror, 18+

A TANYA

Philip

Az autó ötvennel szelte a homokot a még éppen járható állapotban lévő földúton. Philip nem mert többel menni, nem lett volna biztonságos a méretes sártócsákkal teli felületen. A múlt árnyai démonként kísértették, évek óta már egy perc nyugtot sem hagytak neki. Mellette ülő feleségére nézett, a látszólag nyugodt nő képe egy pillanatra elterelte a gondolatait. Jó ötletnek tartotta a kiruccanást, és bízott benne, hogy neje lelkivilága is helyrebillen a visszatérés hatására. Az ő véleménye volt a döntő, amikor arról értekeztek, hogy nekivágjanak-e az útnak. Végignézett a megtört, de magát erősnek mutató asszonyon, akinek kisugárzásából megannyiszor ő is erőt merített már. Ilyenkor a szíve mindig normális ütemben vert, sötét gondolatokkal teli agya kitisztult, de ez az állapot rendre egyik pillanatról a másikra foszlott köddé. Az évekkel ezelőtti tragédia ólommellényként nehezedett az erősen borostás, jókötésű férfi testére, ami folyton visszahúzta a víz alá, amikor felúszott levegőért. Nap, mint nap úgy érezte, fuldoklik. Biztosra nem tudta, hogy párjában is valami hasonló zajlik le, de nem voltak kétségei afelől, hogy Gretát is teljesen kifordította önmagából a korábbi esemény. Belenézve a visszapillantóba enyhe irigység fogta el a két fiatalt látva, akiknek legnagyobb gondjuk az lehetett, hogy internetkapcsolat nélkül lesznek kénytelenek átvészelni azt a pár napot, amit az isten háta mögött fognak tölteni. Sógornője és annak legújabb pasija unottan nyomkodták a telefonjaikat, mögöttük, a leghátsó ülésen pedig saját kislányuk feküdt egy pléddel betakarva. Philip ezután jobbnak látta ismét az utat figyelni.

Greta

Greta volt az idősebb a két Cassidy lány közül. Némán bámult ki az ablakon, szőkésbarna haját néha meglobogtatta a beszűrődő szél. Bár arcán érzelmek nem mutatkoztak, belül hihetetlen feszültség tombolt a nőben, melyet a sivatagszerű, kihaltnak tűnő táj még tovább fokozott. Próbálta leplezni nyugtalanságát férje előtt, jóllehet, mélyen mindketten tisztában voltak azzal, hogy a visszatérés a két évvel ezelőtt történtek helyszínére nem lesz egyszerű. Táskás szemei kimerültségről árulkodtak. A szívében dúló folyamatos szorongás következtében hátravetett egy-egy aggódó pillantást.
– Annabell alszik! Ne aggódj már annyit! – teremtette le flegmán húga, Jennifer, majd a lány újra beletemetkezett a mobiljába.
– Mintha nem tudnád, hogy miért féltem őt annyira! – dörgölte az orra alá dühösen Greta, de miután testvérétől nem jött semmilyen reakció, visszafordult.
Az egyik kezét a kormányon, a másikat a combján tartó Philipre nézett, férje viszonozta. Miután az átmeneti indulat feloldódott, apró mosoly hagyta el a nő száját, majd megfogta a férfi szabad kezét. Philip bíztató, alig észrevehető biccentéssel jelezte párjának, hogy nem lesz semmi baj. Röviddel később Greta újfent hátrafordult, és Jennifer barátjára irányította tekintetét.
– Mondd csak, Brad…
– Jézusom, Greta! – szakította félbe húga meghökkent képet vágva. – Nem Brad! Ben! A neve Ben!
– Jajj, elnézést kérek asszonyom, hogy nem tudom a férje nevét. Mennyi ideje is vagy vele együtt? Tegnap óta? – vágott vissza az idősebb nő. – Igaz Ben? – fordult oda a fiúhoz. – Ben! Mióta is keféled a húgomat? Úgy tíz órája?
Mivel a vádakat cáfolni nem tudták, a fiatalok lesütött szemekkel várták, hogy Greta gyilkos tekintete lekerüljön róluk.

Philip a volán mögött ülve fél füllel hallgatta a lányok szokásosnak mondható vitapartiját, és önkéntelenül is elmosolyodott.
– Ne nevess! – teremtette le neje, miután abbahagyta a kioktató beszédet.

Greta egyre nagyobb késztetést érzett, hogy húgára zúdítsa valós sérelmeit, de ezt idáig nem volt képes megtenni. Félt, hogy azzal megszakadna a kapcsolatuk és azt nem akarta. Pikkelt húgára, amiért az nem nyújtott neki kellő támaszt, nem viselkedett igazi testvérként, amikor szüksége lett volna rá. Két éve, miután Bettyt végül halottnak nyilvánították, és a megtört házaspár valamint Jennifer visszautaztak a városba, húga hihetetlen érzéketlenségről tett tanúbizonyságot. A lány egyszer még azt is Greta fejéhez vágta, hogy nem alkalmas az anyaszerepre, és valószínűleg miatta szökött el Betty, a házaspár első gyereke.

Jennifer

Nővére kemény, de igaz szavai tovább szították Jenniferben a gyűlöletet, mely még gyerekkorában alakult ki Greta iránt. A vörös hajú, karcsú lány az ablaknak támasztotta a fejét, és akaratlanul is elmerengett a múlton. Mindig úgy érezte, sosem kapott annyi szeretetet szüleitől, mint a nővére. Gretát kedvencükként ajnározták, ő pedig háttérbe szorult. Amikor nagyobbak lettek, testvére gyakran próbált anyáskodni felette, ezért a fiatalabb lány egyénisége sosem tudott igazán kibontakozni. Teljesen eltérőek voltak, akárcsak a mágnes két oldala, amik ugyanakkor vonzzák is egymást. Az járt a fejében, hogy tulajdonképpen egész életében ki nem állhatta testvérét, mégis vele tartott kilenc éve, amikor apjuk halála után nem sokkal a városba költözés mellett döntött Greta. Meg volt az esélye, hogy végre ő legyen a középpontban, otthon maradhatott volna az édesanyjukkal, de másképp döntött. Magának sem vallotta be, de belső késztetést érzett rá, hogy bizonyítson a nővérének, hogy megmutassa, ő is képes élni a saját életét, meg tudja hozni a saját döntéseit. Minden egyes alkalmi kapcsolatát büszkén dörgölte az orra alá, csak, hogy azzal is bosszantsa.
– Kibaszott frigid picsa! – jött ki a száján a magáról megfeledkező lánynak. Pár másodperc elég volt, hogy rájöjjön, hangosan gondolkozott, mégis későnek bizonyult a feleszmélés.
– Hogy mit mondtál?! – reagált Greta, de a választ meg nem várva hátrakapott egyik kezével, majd megragadta Jennifer haját, és elkezdte tépni. – Mondd mégegyszer! Halljam!
A fiatal lány sikítására Annabell is felébredt, álmosan dörzsölte a szemeit, hogy lássa, mi történik.
– Azonnal hagyjátok abba! Nem halljátok, lányok?! – mordult hátra Philip, fél szemmel továbbra is az utat figyelve. – Ben, szedd már szét őket!
A hegyes állú, nyurga fiú próbált eleget tenni a férfi kérésének, de a magáról megfeledkezett nő nem engedte húga koronáját.
– Anya! – érkezett hátulról a hang, mely végül észhez térítette Gretát. – Miért bántod Jennifer nénit?
– Te nem vagy normális! – adott hangot sérelmeinek Jennifer. – Megőrültél?
– Most miért állsz meg? – kérdezte Greta a férjétől, miután érzékelte, hogy a jármű fokozatosan lelassul. – Nincs itt semmi gond. Már minden rendben, elengedtem.
– Itt vagyunk. Megjöttünk – érkezett a magyarázat Philiptől.