Az én városom és környéke 53.

           Kálmán nem egészen értette, Póli hírtelen felbúzdulását - tulajdonképpen nem is érthette , mert ő férfiből volt, és ő benne másképp csapódtak le az ilyen fajta események mint egy nőbe, neki az természetes volt , hogy ha még nincs gyerek - majd lesz. Ilyen egyszerüen, fájdalmak, indulatok nélkül. Ráadásul a babonában is kevésbé hitt mint Póli. Nem szándékosan, de minden mellék gondolat nélkül viselte el a tudatot, hogy a gyerekre még várni kell.

           Póli kis köténye alatt a csomagokkal a lehető leggyorsabban haladt a falu vége felé.- Tudta jól , hogy a Bertáék háza előtt kell elhaladjon , és azt is tudta , hogy Berta az ilyen szép időben túl sok időt tölt a kapúban, vagy annak környékén. Néha szöszmötöl a virágos kertbe , de az igazi ok az egészem más. Itt a kapuban, sok mindent láthat és ha akárki arra jár, rögtön érdeklődni kezd, minden írányba. Azért minden írányba, mert ők pontosan a falu közepén laknak egész közel a templomhoz - és Bertát egyformán érdekli, hogy mi történik az alvégen és mi történik a felvégen. Póli csak remélni merte , hogy Berta most nem lesz éppen a kapuba, mert semmi része nem kivánta a vele való beszélgetést. De ezuttal nem volt szerncséje,mert Berta igencsak beszélgetésre éhesen ácsorgott kapuba, és már messziről kiszúrta Pólit, mint egy lehetőséget a beszélgetésre. Még a kapuig sem ért - de Berta máris kérdezett?

- Aztán mi újság van tifelétek, rendben vannak a jószágok?

- Jó napot Berta néni - jól vannak hála a jó istennek.

- Hát az urad jól van-e?

- Az is jól van éppen itat , azért megyek magam.

- Aztán hova mégy olyan sebesen?

- Ó, csak ide a kovácshoz, hogy megkérdezzem - holnap áthajthatja Kálmán a lovakat patkóltatni.

- Aztán mozog már az a magzat a hasadba?

- Egyelőre nem mozog. - mondta Póli , de hangján érezni lehetett az indulatot.

- Én nem tudom mire vártok,- lehet , hogy nem is lesz nektek soha - tette hozzá jelentőségteljesen. Póli alig várta , hogy túl legyen a házon meg a beszélgetésen. De ahogy továbbhaladt egyre  erősebben hasitott belé fájdalom a Berta szavai nyomán. Ez nem lehet igaz, nem is hiszem, hogy nincs benne a keze, hiszem most is szinte provokált. Talán még azt is tudja , hogy most éppen Cikához megyek, és ez ellen is tenni tud. 

          Póli meggyorsitotta lépteit, szive hevesen dobogott, már szinte szaladt, de hogy miért, maga sem tudta, csak azt , hogy ezt az érzést csak azóta érzi mióta elhaladt a Bertáék háza előtt.

          Már alig várta , hogy elérjen Cika házához - ott legalább megpihenhet egy kicsit és elmondhat mindent ami most neki gondot okoz. Hogy miket kérdezett Berta , hogy miket mondott, sőt miket helyezett kilátásba. Egy nagyon kellemetlen érzés keritette hatalmában , és nem is nyugodott meg csak akkor amikor leültek a Cika tornácára.

-Most hoztam el Cika néni, a piros tyuk csontjait - nyujtotta át, és még hoztam egy kis jó szalonnát is.

- Mindkettőt jól tetted, mert nagyon szeretem ám én azt a szalonnát, amit ti csináltok. A tyukcsontot meg majd elrendezem én , és ha  erre jársz úgy egy hét múlva, akkor talán már mondani tudok valamit neked. De ha én járok arra akkor majd beugrok  hozzátok.

- Képzelje Cika néni, most ahogy jöttem , éppen kint volt a kapuban, és annyi mindent kérdezett.

- Jaj, lányom ne legyél már olyan ijedős, hisz más is megkérdez egyet s mást, pláne az ílyen szép fiatal asszonyoktól, különösen ha nem is olyan régen férjezettek. Te mióta is vagy férjnél?

- Hát bizony  már elmúlt másfél éve , hiszen a télen már két éve lesz, annak.

           Póli elköszönt Cikától és hazafelé indult. Némileg megnyúgodott , de amikor a Bertáék háza közelébe ért újabb erős szivdobogást érzett, ami csak lassan múlt el, éppen olyan ütemben , ahogy távolodott a Bertáék portájától