„Már megint a tükör előtt állt. Szomorúan, már-már könnyes szemmel nézegette kövér, hájas testét. Undorodott magától, azt gondolta élnie se érdemes. Egy undorító lény, aki senkinek se fog kelleni.”

Éva 32 éves. Egyedülálló. Egy pesti lakásban él, kicsi, de luxus környezetben. „ Ha már én undorító vagyok, akkor a lakásom legyen gyönyörű”- mondta mindig. Éva könyvelő egy nagyobb multinál, jól végzi a munkáját, de a kollegáival nem jön ki túl jól, szerinte megvetik őt, mert kövér. A főnökével jó a viszonya. Egyetlen súrlódási pont az volt, amikor a karácsonyi céges partin megkérte Évát, hogy elégítse ki őt orálisan,(miközben a feleségével beszél telefonon), de Éva elutasította, még ha ez az állásába is kerültetett volna. A főnök azonban nem rúgta ki, valószínűleg nem akart botrányt az esetből, inkább fizetésemelést es előléptetést biztosított Évának. A főnöke ugyanis a látszat ellenére hatalmas önbizalom hiányban szenvedő, és szorongó ember volt, a legtöbb életpálya menedzser tökéletesen alkalmatlannak nyilvánította volna mind egy vezető pozíció megszerzésére mind a családalapításra, ellenben neki mindkettő sikerült. Rettentő bűntudat gyötörte, és lelkiismeret furdalást okozott neki az incidens, ezért cselekedett ilyen „nagylelkűen” Évával szemben. Éva el se akarta hinni az égeszet. Miért kérné egy férfi pont tőle, a visszataszító hájas testétől hogy örömöt okozzon neki?  Amikor ő maga a tükör elé áll, a hányinger kerülgeti, és síró görcsöt kap. „Mik ezek a hurkák, hogy lehet ekkora tokám, undorító, ahogy lóg a háj a karomon, nem fogok kelleni senkinek.” 

Kevés barátja volt, de ők is megmondták, hogy ez a testi állapot már kóros, sokszor mondták neki, hogy menjen el pszichológushoz, mert ez így nem mehet tovább. Éva szerette a barátait, mert megpróbálták kizökkenteni a mindennapi önutálatból, és foglalkoztak vele. Azonban látta a megvetést, és az undort a szemükben, amiért ennyire kövér és szerencsétlen. Mindig mondták neki, hogy még véletlenül se kövér pont az ellenkezője, sőt meg híznia kéne, egy szavukat se hitte. „Csak nem akarnak megbántani és kedvesek próbálnak lenni. De én tudom mi a kegyetlen valóság, egy mangalica vagyok”- gondolta mindig ilyenkor.

Éva szülei tragikus körülmények között, autóbalesetben haltak meg mikor ő tizennyolc éves volt. Éva onnan számítja magát „súlyos esetnek”, ettől kezdve kezdett el tokásodni, hurkásodni, vastagodni. Ez a folyamat megállíthatatlannak bizonyult. Csak úgy falta a magazinokat és nézte a csinos es gyönyörű lányok fotóit, közben arra gondolt, hogy ő sose lesz ilyen szép, mindig is csúnya és, kövér marad.

Harminckét éves kora ellenére még sosem feküdt le férfival, a csókolózás is csak egy alkalommal jött neki össze. Ez még tizennyolc éves kora előtt volt az osztály leghelyesebb fiújával egy házibuliban. Több is lehetett volna, de Éva nem olyan neveltetésben részesült, hogy részegen egy buliba egyből oda adja magát egy fiúnak a két szép szeméért. A kapcsolat lehetőségét azonban a szülők halála meghiúsította. A nagyszülőkhöz költözött és minden kapcsolatot elvágott régi életétől. Felvették az egyetemre könyvelést tanult, és elhelyezkedett egy multi cégnél. A karrierje mindig is fontos volt számára, mániákusan és megszállottan dolgozott, kiváló munkaerőnek számított. Sose értette, hogy neki hogyan sikerülhetett egy ilyen állást kifognia, alkalmatlannak találta magát a feladatra nem szellemileg, hanem testileg. Körülötte mindenki karcsú volt sportos és tökéletes csak ő volt egyedül ilyen elcseszett. A szórakozóhelyeken, már ha rávette magát, hogy elmenjen, sok férfi próbálkozott nála egy- kettő még kifejezetten jóképű is volt. Éva azonban igyekezett erről tudomást sem venni. Csak arra gondolhatott, hogy annyira részegek hogy nem látják a valóságot, vagy a barátival egy jót akarnak röhögni, hogy rávettek egy ilyen disznót egy menetre a WC-ben, és még ehhez hasonló megalázó helyzetekre.

A diéták és az embertelen fogyórák is eredménytelenek voltak. Napi öt- hatszáz kalóriát evett, már de semmi eredmény nem látszott. Igaz mérlegre sosem állt, mert rettegett tőle hogy mit mutathat. A tükörben pontosan látta, hogy mi a helyzet. Már több hete hasfájással küszködött és széklete is alig volt, körülbelül heti kétszer tudott üríteni és akkor is csak nagyon keveset. Nem izgatta volna különösebben a dolog, ha nem fájt volna olyan pokolian a hasa is. Végül a barátai unszolására és a fájdalmak és görcsök miatt, elment egy dietetikushoz, hogy egy olyan étrendet állítson fel neki, amitől hatásosan fog fogyni, de még egészséges, és normális keretek között.

A retteget  nap bekövetkezett el fogják neki mondani, hogy ez a túlsúly már kóros. Mindezzel tisztába volt, de nem volt benne biztos, hogy el fogja tudni viselni azt a megaláztatást, ami most fog következni. Éva kivörösödve izzadtan remegő kézzel ült. Az asszisztens már vett tőle vért. Ez egyfajta rutin vizsgálat, azért kell, hogy felmérjék az alapvető egészségi állapotát és sok lappangó betegséget ki tudnak szűrni ami, gátolhatja a megfelelő anyagcserét, vagy ami nehezíti a fogyást illetve a hízást vagy a megfelelő táplálkozás eredményét. Most az orvost várja, hogy közölje vele az eredményeket, és hogy megbeszéljek az étrendet.

-          Jó napot, a nevem… Éva nem értette meg, mert annyira el volt foglalva a saját gondolataival.

Önnek ugye az volt az elsődleges panasza hogy korosan kövér és szeretne tanácsot kérni egy diétás étrend kialakításához, illetve emésztési panaszai is vannak.

Éva megbabonázva ült, és meredt előre a semmibe. Csak egy felénk reszkető igent tudott kinyögni.

-          Nem értem, ugyanis az ön BMI- indexe tizenhat, ami túl sovány ez már beteges is lehet, önnek, ha azt hiszi túlsúlyos, akkor kóros testképzavara, és szakember segítséget kellene kérnie, hogy ezt a mentális állapotot, kizökkentse, lehetőleg minél hamarabb. Azonban van egy mások dolog is…- a doktor elhallgatott és mély levegőt vett. Az a helyzet hogy a vérvétel eredményei egyértelműen arra utalnak, hogy az ön szervezetében daganatos elváltozás van. Azonban ennek megállapítására, és hogy biztosat tudjak mondani további vizsgálatokra, lesz szükség. Nagyon sajnálom…

Éva egy szót sem szólt, némán meredt előre. A gondolatai fel alá cikáztak a fejében.”Már az orvos sem vesz komolyan ő is csak kedves akar lenni még, hogy túl sovány, undorító mocskos dagadék vagyok, senki sem vesz komolyan. De nem baj rákos vagyok, biztos hogy az, és meghalok. Nem baj megérdemlem, itt hagyom ezt az undorító testem…” – gondolta miközben elmosolyodott.

2016.