Adelaide már nem győzte kivárni azt a napot, amikor a SilverSky Corp. szerelői kijönnek a lakására és üzembe helyezik a SilverNet Zafír csomagját. Nem egyeztettek előre időpontot, ezért napok teltek várakozással, hiába. A munkájával is lemaradt. Nem akart otthonról elmenni, nehogy elszalassza a szerelőket, a kedd viszont rohamosan közeledett, és még azt sem tudta, mi a következő látnivaló Lizzy listáján. Végül megnézte, és megnyugodva vette tudomásul, hogy az alig egy hónapja megnyílt Aqua-City nevű vízividámparkba kellene ellátogatnia. Húsz kilométerre lehet a várostól, nem nagy távolság. Elhatározta, hogy legkésőbb hétfőn elmegy oda, ha addig nem lesz meg a Zafír csomag.

Végül péntek reggel megtörtént a várva várt csoda. Az ajtóban egy fiatalember állt, szürke, tiszta, frissen vasalt munkásruha volt rajta, és szintén szürke baseball sapka. Mindkettőn fehér színű SilverSky felirat díszelgett, de Adelaide ezek nélkül is rájött, mi járatban van.

A férfi nagyon udvarias volt. Gyorsan és hatékonyan dolgozott. A számítógép már be volt kapcsolva. Megmutatta, hova kell beírni az új csomag eléréséhez szükséges azonosítót és jelszót. A jelszó titkos volt, Adelaidenek kellett valamit kitalálnia. Ezen még nem gondolkodott, elsőre a „Richard” szót választotta, később rájött, hogy egyszerűbb lett volna, ha az email fiókhoz is használt jelszót adja meg, de végül úgy döntött egy hétig jó lesz a „Richard” is.

Szívverése egészen felgyorsult, amint a szerelő próbaképpen behozott néhány híroldalt. Legszívesebben azonnal a monitor elé ült volna, de a férfi a következő pillanatban már a tévét programozta. Az eddig elérhető csatornák száma egy pillanat alatt ötvenről ötszázra ugrott. De a választékot itt sem tudta sokáig nézegetni, mert a szerelő már a hifi rádióját hangolta, így mostantól elérhetővé váltak a tematikus adók. Rock, jazz, komolyzene, filmzene akár egész nap, ismétlés nélkül. Mikor mihez van kedve, ha úgy akarja, híreket hallgathat reggeltől estig.

Végül a parkolóban kötöttek ki, ahol az autórádió is rövid időn belül szert tett arra a tudásra, mint a hifi. A szerelő alig húsz perc alatt végzett, majd udvariasan elköszönt, és sietve távozott. Adelaide teljesen le volt nyűgözve.

Visszament a lakásba és leült a számítógépe elé. Mire újra felállt, már szombat volt, hajnali öt óra körül Csodálkozva vette észre, hogy elrepült az idő, közben nem evett, nem ivott semmit és egy szemhunyásnyit sem aludt. Kicsit fáradtnak érezte magát, ezért leheveredett a díványra, hogy aludjon egy keveset. Nem sokat, mert az óra ketyeg, és az egy hetet a lehető legjobban ki kell használni.

És, hogy mi minden történt péntek reggel és szombat hajnali öt között? Adelaide újra átélte azt az érzést, ami évekkel ezelőtt hosszú órákra az Internet elé szögezte.

Az első bejelentkezéskor egy oktatóprogram fogadta, ami röviden bemutatta, majd begyakoroltatta a SilverNet működését. Hasonló volt, mint az Internet, kisebb eltérésekkel, de ezekhez hamar hozzászokott. A program szerint minden oldal címe a következő formula szerint épül fel: wsw.oldal_neve.ws.

Mivel is kezdjem?

Megkereste a kedvenc keresőoldalát a wsw.google.ws címen.

Először a híroldalakra keresett rá, majd a legnagyobbakat végig is látogatta. Amikor kikerült az egyetemről mindegyikhez elküldte az önéletrajzát, hátha sikerül elcsípni egy újságírói állást, de nem volt szerencséje. Hajtotta a kíváncsiság, hogy a hírszerkesztők és a riporterek hogy teljesítenek.

Az első néhány hír után el kellett ismernie, hogy a Napi Hír, az Ász és a Hír-Fax tényleg a legjobbakat foglalkoztatja. A cikkek olvasmányosak voltak, függetlenül attól, hogy rendőrségi nyomozásról, korrupciós botrányról vagy éppen csak az elnök körútjáról szóltak. Mindhez tartoztak fényképek, video anyag, hivatkozási pontok korábbi cikkekhez, olvasói hozzászólások. Csak azt nem vette eddig még észre, hogy a SilverNet mitől több az Internetnél, hiszen ott is megvoltak mindezek.

A hírekből megtudta, hogy emberjogi aktivisták tüntettek a bevándorlók hátrányos megkülönböztetése ellen. Az aktivistákat pénzzel is lehetett támogatni, csak egy kattintás és a bankkártya számának a megadása kell hozzá. Adelaide elhatározta, hogy ha egyszer gazdag lesz, feltétlenül küld nekik pénzt, hiszen ő maga is egyetértett a céljukkal. A keleti bevándorlók a jobb élet reményében jöttek át Nyugatra, helytelennek tartotta volna, ha nem kapják meg legalább az esélyt.

A következő, előbbiekhez kapcsolódó hírben már a bevándorlók és az ellentüntetők összecsapásáról olvasott. A rendbontók autókat és kukákat döntöttek fel. Fényképek nem voltak a cikkhez.

Mindhárom híroldal címlapon hozta a tüntetés, és mindhárom cikk, hasonló volt. Mivel többletinformációkhoz így nem jutott, a továbbiakban csak az Ász cikkeit olvasta.

A bűnügyi rovat sokkoló, de lebilincselő volt. Részletes beszámolókat olvasott a nyomozásokról. Különösen a gyilkossági ügyeknél voltak elemükben az újságírók. A fényképek között mindig megtalálta az áldozatok fotóját, nem egyszer széttrancsírozott állapotban. A gyomra is fölfordult a látványtól. Külön gyűjteményt talált a köztéri kamerák felvételeiről, amelyek a legváltozatosabb bűntényeket rögzítették az egyszerű lopástól az emberrabláson át a gyilkosságokig. Adelaidenek feltűnt, hogy míg az áldozatok minden esetben jól láthatók, az elkövetők fejét mindenhol kitakarták.

Sosem gondolta volna, hogy ennyire rossz a közbiztonság. Néhány felvétel azokon az utcákon, tereken készült, amiken naponta végigmegy.

Fegyvert kell szereznem.

Ezzel a gondolattal hagyta ott bűnügyi oldalt, miután csaknem két órát töltött a cikkek és a felvételek nézegetésével. Mielőtt továbbment volna, beállította az Ászt kezdőlapnak, hogy a későbbiekben ne kelljen keresgélnie. A számítógép bekapcsolásával automatikusan elinduló böngésző program így rögtön az Ász híreit jeleníti meg.

Vidámabb témát keresett, és hamarosan kulturális oldalakon találta magát. „Bella Lukaszevszki a legjobb női főszereplő” olvasta a címben. A cikkben részletesen taglalták az Oscar díj átadására rendezett látványos show minden mozzanatát. Az est legnagyobb szenzációja kétségtelenül az esélytelennek tartott Bella Lukaszevszki győzelme volt, aki egy háborús drámában nyújtott alakításáért vihette haza a szobrot. „A színésznő megható érzékenységgel ábrázolja a mindenre elszánt asszonyt, aki mozgalmat hozott létre a hadifoglyok hazajuttatása érdekében. A ma is élő Bella Riskin – akinek az életét a film feldolgozza – elismeréssel nyilatkozott az őt megformáló színésznőről.”

Az a film fájdalmasan unalmas volt.

Még Richarddal együtt nézték meg. Adelaide nem emlékezett, hogy korábban valaha is ennyire szenvedett volna egy filmen. A cikk alján az olvasói vélemények többnyire az Akadémiát igazolták: Ms. Lukaszevszki megérdemelte a díjat.

A képernyő jobb oldalán más honlapok ajánlói közül válogatott, így eljutott először egy weboldalra, ahol híres emberek életrajzi regényét rendelhette meg az érdeklődő. Innen a modern festészettel foglalkozó oldalra került, majd olvasott a kortárs komolyzene válságáról egy nem túl érdekes elemzést.

Alig egy órát foglalkozott a kultúrával, amikor a változatosság kedvéért a Google segítségével pénzügyi, gazdasági oldalakra keveredett.

Hihetetlen, de igaz!

A gazdasági elemzéseket teljesen közérthető módon tálalták, így egy laikus számára is érdekesek voltak. Ezekből megtudta, hogy a dollár (WED) árfolyama emelkedett a héten, amivel a befektetők jól jártak, ellentétben azokkal, akik a keleti Fontba (EAP) fektették pénzüket.

A következő cikk is érdekesnek bizonyult: „Csődeljárás a Peraklang IT ellen”, hirdette a cím. „Ami Nyugaton a SilverSky, Keleten a Peraklang. Azaz mégsem, mert odaát valamit igencsak elrontottak.” A cikk írója nem volt éppen elfogulatlan, érezhetően örült a Peraklang sikertelenségének. Összehasonlításul leírták, hogy a SilverSky az elmúlt években milyen eredményeket ért el, többek között négy évvel ezelőtt az év vállalata címet is megkapta.

Adelaide becsukta a szemét, ami a sok olvasástól egészen megfájdult. Az ujjaival gyengéden, körkörös mozdulatokkal megmasszírozta, ahogy azt a „Mi, nők” egy korábbi számának Életmód rovatában olvasta. Nem segített sokat, de valamivel azért jobb lett.

Pihentetésül elindította a letöltő programot, amivel zenéket, filmeket és sok minden mást lehetett lementeni. A három éve megújított média törvény a húsz évnél régebbi filmeket, komolyzenei alkotásokat és könyveket ingyenesen elérhetővé tette a lakosság számára, amolyan népművelés célzattal. Adelaide tudott róla, mégis igencsak elcsodálkozott az így elérhető mennyiségen. A Video Universe nevű programmal rákapcsolódott a Központi Média Archivumra, és már láthatta is az összes megmaradt filmet 1923-ig visszamenőleg. A csoportosításuk először évenként, azon belül országonként történt egészen a Cathrine-áramlat kialakulásáig, mert onnantól már csak azt jelölték, hogy Nyugaton vagy Keleten készültek a filmek. A csoportosítást egy kattintással megfordíthatta, így először országonként, majd évenként jöttek az adatok.

Kereső része is volt a programnak, ahol próbaképpen rákeresett az „Igazmodó aranyolló” című mesére, amit gyerekkorában látott, és akkor nagy élménynek számított.

Talált!

Még képek is voltak a rajzfilmből, amiknek már a látványától is egészen elérzékenyült. Az Arany-völgyben csodás gyermekkora volt, és habár eddigi felnőtt élete sem alakult rosszul, mindig kicsit lehangolt lett, amikor eszébe jutottak azok a vissza már soha nem térő szép idők.

Letöltés.

Egy kattintás, és a rajzfilm már töltődött is a gépére. Néhány perc alatt megvolt az egész, de most még nem akarta megnézni. Ráér majd akkor, ha lejárt az ingyen hét.

A gyerekkoráról eszébe jutott még valami. Clare akkoriban szinte szerelmes lett egy tévésorozatba. A közszolgálati televízió ásta elő valahonnan az archívum mélyéről, már akkor is őskövületnek számított, de anyja minden részét megnézte, és utána szomszédban lakó Aurorával meg is vitatták a történteket.

Dél-Amerikai sorozat, mi is volt a címe? Valamilyen titok. Titkok a parton… Titkok a tengerben… a homokban?

A keresőbe beírta a „titkok” és a „homok” szót. Pontosan egyező találat nem volt, hasonló viszont több száz is. A találatok felső harmadában véletlenül akadt meg a szeme egy soron: A homok titkai (Mulheres de Areia). Rákattintott a sorra és a megjelenő képekről rögtön felismerte. Ez volt Clare kedvenc sorozata, amit azóta is mindig megnézett, ahányszor csak adták a tévében.

Letöltés.

Fél óra múlva mind a száznyolcvan rész a számítógépén volt. Majd az anyjának ajándékozza valamilyen alkalomból.

Bezárta a Video Universe-t, és elindította a Chat Motel programot, amivel – amint a neve is jelezte – chatelni lehetett. Több ezer téma várta a hozzászólókat, Adelaide alig tudott választani. Először csak olvasgatta a valós idejű hozzászólásokat, végül nem tudott ellenállni. Megpróbálta magát lebeszélni erről a beszélgetésről, hiszen az Internet korában is ez volt a gyengéje. Előfordult, hogy hat órán át nem tudott elszakadni, de most nem kellene erre pazarolni a hátralévő próbaidőt.

Csak egy hozzászólást… Találomra kiválasztotta az egyik témát, ami éppen a filmművészet mai helyzetét tárgyalta. A chat partnerek között volt mindenki: egyszerű moziba járó, elvakult filmrajongó, okoskodó bölcsészhallgató is, akik vérre menő vitát folytattak arról, hogy mi tesz egy filmet értékessé. Adelaide bedobta a kérdést:

Adel> Mit szóltok Bella Lukaszevszki Oscar díjához?

A hatás nem maradt el, az indulatokat sikerült rendesen felkorbácsolni. Egyik oldalról éltették, a világ legjobb színésznőjének kikiáltva, másrészről tehetségtelen ripacsnak tartották, aki csak azért kapott díjat, mert a háborús filmekben mindig mindenkit díjaznak. A vita lassan személyeskedésbe és szándékos sértegetésbe ment át.

Adelaide otthagyta őket, és átlépett egy másik chat szobába, mint kiderült ez volt az egyik randi-szoba a sok százból.

Adel> Sziasztok! Kapható itt valaki egyéjszakás, vad és felelőtlen szexre?

Alig akarta elhinni, hogy ilyeneket írt. A válasz nem váratott magára sokáig.

bone> Korod?

Adel> 28

bone> Öreg 

Szemtelen takony! – gondolta Adelaide, de nem írta le. Lassan kezdett újra ráérezni chateléskor szokásos tőmondatok használatára. Ugyanakkor újra azt az izgatottságot érezte, ami évekkel ezelőtt órákra az Internethez bilincselte.

Lola> Leszbi vagy? – jött a kérdés.

Adel> Nem!

george> De lány vagy?

jensen> én ismerek minden pozitúrát.

george> Mindent? Lehetetlen

Catholic> Qrva!

george> Én vállalom, ha ingyen van.

Adelaide a Catholic nevet viselő felhasználóval belépett egy privát chat-szobába, ahol órákon át tartó – Adelaide szerint értelmes – vitát folytattak a prostitúcióról, az egyház és a szexualitás viszonyáról és sok minden másról is. Olyan témákat érintettek, ahol ütköztetni tudta a véleményét egy ateista és egy fanatikusan vallásos ember, ilyenből pedig volt bőven. Az idő közben repült, az éjszaka először csak közeledett, aztán be is következett, a vita pedig csak nem akart abbamaradni.

Elmúlt éjfél! – Adelaide döbbenten pillantott az órára. Nagyjából tíz órát töltött a Chat Motelben. Fáradtságra hivatkozva elköszönt beszélgetőpartnerétől anélkül, hogy álláspontjuk bármiben is közeledett volna.

Új rekord. A chatelés világbajnoka lettem!

Ezután megnézte az e-maileket. Semmi különös nem volt, néhány reklámlevelet kapott, na és Lizzy szokásos pénteki kör e-mail-jét, amiben a következő heti feladatokat foglalta össze.

Egyszer csak eszébe jutott, hogy a SilverNet egyik legérdekesebbnek tartott részével még nem is találkozott. Korábban nem nagyon nézegetett pornó filmeket, ezért előtte felállt, az ablakhoz ment és behúzta a sötétítő függönyöket. Így senki sem láthatta, mire készül. A Google segítségével pornó oldalakat keresett, és talált is rengeteget, többnyire fizetőset. Ám akadt egy oldal, ahol néhány perces rövidfilmeket tettek közzé. Több ezer ilyen film volt elérhető, többféle szempont szerint csoportosítva. Egy ideig szemezett velük, gondolkodott meg merje-e nézni őket, hiszen ő nem olyan… végül egy gyors kattintással elindította az elsőt, majd szemérmesen elfordult. Először csak fél szemmel pillantgatott a képernyőre, végül teljesen felé fordult.

Mire a nap első sugarai megjelentek a horizonton Adelaide rájött, hogy Richard nem is olyan jó „hálótárs” – ahogy Lizzy mondaná –, mint eddig gondolta. Hajnali öt óra körül járhatott az idő. Fájó szívvel hagyta ott a kisfilmeket, de kezdett fáradni, ezért leheveredett a díványra, hogy néhány percet pihenjen. A szemhéja lassan elnehezedett.

Nem értem miért ilyen drága. Ugyanazt tudja, mint az Internet – gondolta még utoljára, majd mély álomba merült.

Nyugtalanul aludt. Álmában egyszerre három férfi kényeztette, ruha egyikükön sem volt. Egy negyedik a sarokban ült és nézte, ahogy a legkülönfélébb pózokat próbálják ki, közben a felelőtlen szex veszélyeiről és a család fontosságáról értekezett. Közben folyamatosan szólt az az ismerős zene, egyre ismétlődött, egyre hangosabb lett…

Nem! Ez a telefonom!

Félálomban az órájára pillantott, és rögtön káromkodott is egy rövidet, amint észrevette mennyi az idő.

– Halló! – próbált megszólalni, de a hirtelen ébredéstől alig érthető motyogás jött ki a száján.

– Leslie vagyok. De fura a hangod! Aludtál? – kérdezte tőle egy fiatal női hang.

– Nem, dehogy! – próbálta artikuláltan kiejteni a szavakat. Lassan magához tért, a barátnője hangját is kezdte felismerni.

– Van egy kisebb problémám, amiben talán a segítségemre lehetnél – folytatta Leslie.

– Mondjad! Valami baj történt? – fáradtan megdörzsölte a szemét.

– Baj nincs… illetve van. Van itt nálam egy fickó, Keletről jött. Állítólag apám és az ő apja jó barátok voltak. Mindegy, én még sohasem hallottam róla. Tegnap azzal hívott fel, hogy el tudnám-e szállásolni néhány napra. És hát olyan szívhez szólóan kért…

– Beengedtél egy idegent a lakásodba? – kérdezte Adelaide hitetlenkedve.

– Ellopták a csomagját, nem tudtam nemet mondani.

– Leslie, túlságosan megbízol másokban! Ebből még baj lesz egyszer. – Már többször intette óvatosságra barátnőjét, de úgy látszott falra hányt borsó az egész.

– De most nekem lett igazam! Este beszélgettünk, és kiderült, hogy ő egy diplomata, vagy mi. Otthon magas beosztásban van, most is tárgyalni jött.

– És mi a gond vele?

– Vele semmi gond sincs. Meg kellene ismerned, olyan szimpatikus és jóképű… Csak nem akar itt maradni.

– Itt Nyugaton?

– Dehogy. Itt nálam. A munkája miatt van ez. Azt mondta, olyan hely kell neki, ahol van számítógép, itt nálunk pedig nincs. Ajánlottam a szállodákat, de azt mondta, hogy nem jó, mert nem a szobákban vannak a gépek, és nem szeretné, ha a bizalmas dolgait meglátnák. És akkor eszembe jutottál, hogy ott vagy abban a nagy lakásban…

– Mi? Szó sem lehet róla! Nem költözöm össze egy idegennel! – tiltakozott Adelaide.

– De mondom, hogy megbízható!

– Nem! – Ekkor váratlanul eszébe jutott egy jó ötlet. – Megbízható? Nem tesz kárt semmiben? Nem lop el semmit?

– Hidd el, nem az a típus! – Rendben – adta be a derekát. – De, csak holnap délutántól.

– Te olyan jó fej vagy! – lelkendezett Leslie. – Akkor holnap hívlak.

Leslie bontotta a vonalat. Adelaide elmosolyodott a hirtelen jött ötletétől.

Jó fej vagyok, ezért kijár egy hét szabadság.